Cégvezetői logika a terrorelhárítás élén: Miért hordoz súlyos biztonsági kockázatot a „decathlonos miniszter” legújabb húzása?

Hivatalossá vált az, ami május végén, Hajdu János TEK-főigazgató felmentésekor már borítékolható volt: Pósfai Gábor belügyminiszter felmentéssel a hivatásos szolgálati jogviszonyát is megszüntette a rendőr altábornagynak.

Ezzel a lépéssel nemcsak egy ember, hanem egy egész korszak távozott a magyar rendvédelemből.

A kormányzati kommunikáció felesleges párhuzamosságok felszámolásáról és költséghatékony rendőrségről beszél. Azonban ha a sporteszköz-kiskereskedelemből érkező belügyminiszter, Pósfai Gábor egy multinacionális vállalat optimalizálási logikáját kényszeríti rá a nemzetbiztonságra, az rendkívül veszélyes játék.

A „költséghatékony” terrorelhárítás illúziója

A versenyszférában – ahol Pósfai Gábor a Decathlon élén szocializálódott – a költségcsökkentés a hatékonyság záloga. Ha két osztály ugyanazt a feladatot végzi, az egyiket bezárják vagy beolvasztják. Ez a vállalati megközelítés a minimális erőforrással elérhető maximális haszonra törekszik, és reaktív módon alkalmazkodik a környezethez, így nem tart fenn kihasználatlan tartalékokat.

A nemzetbiztonságban és a speciális műveleti területeken azonban a redundancia, vagyis a párhuzamos kapacitások megléte nem hiba, hanem a túlélés alapkövetelménye. A nemzetbiztonsági logika szerint a párhuzamosság biztosítja, hogy ha az egyik rendszer vagy felderítési csatorna elbukik, a másik azonnal átvehesse a helyét. Itt a cél a legrosszabb forgatókönyvek proaktív kivédése bármi áron, olyan krízisekre felkészülve, amelyek remélhetőleg soha nem következnek be.

Ha a TEK specifikus feladatköreit beolvasztják a Készenléti Rendőrségbe vagy más mamutszervezetekbe, a bürokrácia növekedni, a reakcióidő pedig romlani fog. A terrorizmus elleni harcban a döntési lánc lerövidítése a legfontosabb, a centralizált, lassú rendőrségi struktúra pont ezt veszélyezteti.

Bizalmi válság a nemzetközi titkosszolgálati térben

A TEK az elmúlt másfél évtizedben beágyazott tagjává vált a nyugati terrorelhárító közösségnek, például a NATO-n belüli együttműködéseknek vagy az európai Atlasz Hálózatnak. A nemzetközi titkosszolgálati információmegosztás azonban nemcsak protokollokon, hanem személyes bizalmi alapon működik.

Hajdu János hirtelen, politikai színezetű eltávolítása és a szervezet státuszának megingatása azt üzeni a külföldi partnereknek, hogy a magyar terrorelhárítás instabillá vált. Egy olyan időszakban, amikor a globális és regionális biztonsági kockázatok tetőznek, a kommunikációs csatornák befagyása vagy az információáramlás lassulása közvetlen sebezhetőséget jelent az országnak.

A szakmai állomány morális összeomlása

A TEK gerincét azok a magasan képzett mesterlövészek, taktikai operátorok, túsztárgyalók és felderítők adják, akik az ország legszűkebb elit fegyveres szakembergárdáját alkotják. Ők az elvárt lojalitást elsősorban a szakmai kultúrához és a közvetlen parancsnokukhoz kötötték.

Ha az állomány azt látja, hogy a szakmai tekintélynek örvendő altábornagy hivatásos szolgálati viszonyát egy tollvonással, indoklás nélkül megszüntetik a költséghatékonyság nevében, megindulhat a leszerelési hullám. A speciális képzettségű kommandósok és elemzők pillanatok alatt találnak munkát a magánszférában a rendőri illetmény többszöröséért. Egy elit operátort kiképezni évtizedes munka és százmilliós tétel, ha a bizonytalanság miatt távoznak, őket a Készenléti Rendőrség normál állományából nem lehet egyik napról a másikra pótolni.

Magyar Péter miniszterelnök politikai döntése, miszerint nem kér az Orbán Viktor testi épségét tizenhat éven át védő elitgárdából, érthető hatalmi-szimbolikus lépés. Azonban a személyvédelem leválasztása a TEK-ről nem kellett volna, hogy egyenlő legyen a teljes szakmai szervezet meggyengítésével.

Pósfai Gábor belügyminiszter azzal, hogy asszisztál a TEK de facto felszámolásához és Hajdu János szakmai megsemmisítéséhez, olyan precedenst teremt, ahol a menedzserszemlélet fontosabbá válik, mint a professzionális krízisreagáló képesség. Ha a jövőben egy komolyabb terrorfenyegetéssel kell szembenéznie az országnak, félő, hogy az áramvonalasított új rendszer nem lesz képes időben és megfelelően lépni. A nemzetbiztonságban pedig a hibákat nem profitveszteséggel, hanem emberéletekkel mérik.