Svédország örömmel látná Kanadát az EU-ban – Gondolatébresztő diplomáciai vicc

Ulf Kristersson svéd miniszterelnök egy interjúban tréfásan megjegyezte, hogy Kanada akár csatlakozhatna is az Európai Unióhoz, mivel országa „a világ legészakibb, északiakon kívüli országának” tekinti a kanadaiakat.

Bár a megjegyzés inkább a két nemzet közötti mély értékazonosságra utalt, a kijelentés rávilágít a két ország közötti szoros stratégiai közeledésre.

A svéd kormányfő a CTV Question Period műsorában reagált arra a korábbi, Alexander Stubb finn elnöktől származó ötletre, miszerint Kanada helye az EU-ban lehetne.

Kristersson hangsúlyozta, hogy bár az unió elsősorban földrajzi alapokon nyugszik, az EU egy „nagyon befogadó klub” a hasonló gondolkodású nemzetek számára. Kiemelte: Svédország és Kanada számos közös nevezővel rendelkezik, és a turbulens világban a hasonló értékrendet valló országoknak szorosan együtt kell működniük.

Stratégiai védelmi együttműködés

A politikai közeledés mellett a gyakorlati gazdasági és védelmi együttműködés is felerősödött. Kanada tárgyalásokat kezdett a GlobalEye svéd légi megfigyelő rendszer beszerzéséről, amelyet a Saab gyárt és kanadai alkatrészek felhasználásával készülne.

Stephen Fuhr kanadai védelmi beszerzési államtitkár szerint a GlobalEye-projekt jelentős exportlehetőséget jelent Kanada számára, sőt, elképzelhető, hogy az ország hamarabb szállíthat kész rendszereket szövetségeseinek, mint ahogy saját hadereje rendszerbe állítaná azokat.

A két ország közötti védelmi párbeszéd másik sarkalatos pontja a svéd Saab Gripen vadászgépek esetleges kanadai beszerzése, amelyről a döntés még várat magára, miközben zajlik az amerikai F-35-ösökkel kapcsolatos felülvizsgálat.

Politikai kritikák otthon

A védelmi beszerzésekkel kapcsolatos tervek nem maradtak visszhang nélkül a kanadai belpolitikában. Pierre Poilievre konzervatív ellenzéki vezető élesen kritizálta a Mark Carney miniszterelnök által irányított stratégiát. Poilievre szerint a kormányzat a védelmi kiadások növelése helyett csupán bürokráciára, tanácsadókra és multikulturális hadiipari óriáscégek profitjára költi az adófizetők pénzét, miközben a tényleges felszerelés nem jut el a katonákhoz.