Újabb kodifikációs pofon:  Magyar Péter is elhasalt a jogi útvesztőben

Hiába hirdetett könyörtelen joguralmat és szakértői kormányzást a Tisza-párt vezére, a jelek szerint a jogszabályok precíz értelmezése még mindig megoldhatatlan feladatot jelent Magyar Péter és háttérországa számára.

Miután Rétvári Bence kapkodva törölte a kormány bakijára rámutató posztját, a jogász szakma és a politikai elit darabokra szedte a miniszterelnök legújabb, elhibázott határozatát.

Ismét bebizonyosodott, hogy a közösségi médiás lájkok gyűjtése sokkal gördülékenyebben megy az új kormányfőnek, mint a precíz államigazgatási munka. Magyar Péter szombat esti, fanyar „jó olvasgatást” kívánó kommentje után ugyanis megérkezett a megkésett, de annál megsemmisítőbb szakmai válasz, amely rávilágít, hogy a miniszterelnököt még a saját függetlennek mondott tényellenőrzői is csúnyán megvezették a legutóbbi személyi döntése során.

A vita középpontjában egy helyettes államtitkár felmentése áll, amelyet a miniszterelnök a még formálisan létező, de vezető nélküli Miniszterelnöki Kabinetirodára hivatkozva léptetett életbe, csakhogy a hatályos törvények szerint a kirúgás joga a minisztert mint személyt, és nem magát a minisztériumot illeti meg.

Alma és körte esete a Miniszterelnöki Kabinetirodán

A kormányfő védelmére siető Telex és 444 azonnal azzal próbálta elsimítani a jogi botrányt, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda június 15-i megszüntetéséig a kabinetminiszter jogait a Miniszterelnökséget vezető kancelláriaminiszter, Ruff Bálint gyakorolja. Jogászok azonban gyorsan rámutattak, hogy a sajtó és a miniszterelnök összekeverte az almát a körtével.

A jogait gyakorolja jogi fordulat ugyanis nem jelenti azt, hogy a kancelláriaminiszter automatikusan kabinetminiszterré is válik egyetlen hónapra.

Ruff Bálint kizárólag kancelláriaminiszteri megbízatást vett át a köztársasági elnöktől, és az esküje is erre kötelezi, így a felmentési határozatot kötelezően az ő, mint kancelláriaminiszter előterjesztésére hivatkozva kellett volna megfogalmazni. A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetői tisztsége jelenleg egyszerűen betöltetlen, így a kormány határozata ebben a formában jogilag hibás.

Történelmi példák mutatnak utat a kapkodó kormányfőnek

A magyar alkotmánytörténet számos alkalommal kezelt már hasonló átmeneti helyzeteket, ám a korábbi miniszterelnökök valahogy pontosabban forgatták a jogi kódexeket. Amikor 1941 januárjában Teleki Pál miniszterelnök átvette a hirtelen elhunyt Csáky Istvántól a külügyi tárcát, nem lett belőle külügyminiszter, hanem miniszterelnökként gyakorolta a külügyminiszter jogait.

Hasonlóan járt el Orbán Viktor is 2001 februárjában, amikor Torgyán József menesztése után Boros Imrét bízta meg a földművelésügyi tárca jogaival, de Boros mindvégig tárca nélküli miniszter maradt, és ebben a minőségben írta alá az okmányokat is. A miniszterelnöknek ugyan mindig megvolt a joga a helyettesítés kijelölésére, de ez nem írhatja felül a kinevezések törvényes rendjét.

Erős felindulásból elkövetett kirúgások ellen véd a jog

A szakértői kritika szerint az egész ügy messze túlmutat a puszta jogászkodáson. A rendszerváltás óta kialakult szigorú közigazgatási gyakorlat, miszerint a helyettes államtitkárokat kizárólag a szakminiszter előterjesztésére mentheti fel a miniszterelnök, a közigazgatási kar relatív autonómiáját és védelmét szolgálja.

Ez a fék hivatott garantálni, hogy egyetlen miniszterelnök se tehesse meg, hogy egy magas beosztású köztisztviselőt erős felindulásból, egyetlen mozdulattal az utcára tesz. Mivel a kabinetminiszteri pozíció üres, a jogokat gyakorló Ruff Bálint kancelláriaminiszteri minőségében tehetett volna csak javaslatot, ám a Magyar Péter által aláírt papíron nem ez szerepelt. Az elemzők szerint a jogállam helyreállítását ígérő Tisza-kormánynak nem a tényellenőrző oldalak téves magyarázataira kellene támaszkodnia, hanem be kellene látnia, hogy a joguralom ott kezdődik, amikor a hatalom a saját maga által alkotott szabályokat is akkurátusan betartja.

Schiffer András válasza

Megkésett válaszom Miniszterelnök úr „jó olvasgatást” kívánó szombati esti kommentjére:

Kedves Miniszterelnök úr, elnézést a megkésett a válaszért, de az idesereglett önjelölt kodifikációs szakértők hada kitakarta a kommentedet. Rétvári rosszul tette, hogy törölte a posztját.

A minisztériumok felsorolásáról szóló törvényre, illetve a Miniszterelnöki Kabinetiroda (kabinetminisztérium) késleltetett, június 15-i megszüntetésére hivatkozol. Rosszul teszed: ez az „alma és körte” tipikus esete. Jelen pillanatban létezik kabinetminisztérium, igen, ezt senki sem vitatta.

A 444 és a Telex jogtudósai azzal siettek a segítségedre, hogy június 15-ig a kabinetminiszter jogait a Miniszterelnökséget vezető miniszter (kancelláriaminiszter) gyakorolja. Ez igazán remek, de éppen ezért nincsen igazad. A „jogait gyakorolja” fordulat nem azt jelenti, hogy a kancelláriaminiszter egyúttal kabinetminiszterré is válik egyetlen hónapra, hanem csak azt, hogy az adott terminusban őt illetik meg ezek a jogosítványok. Tehát Ruff Bálint eljár a kabinetminiszter hatáskörében június 15-ig, de szigorúan, mint kancelláriaminiszter, hiszen ő kancelláriaminiszteri megbízatást vett át a köztársasági elnöktől, erről szól az esküokmánya.

Volt már ilyen a magyar alkotmánytörténetben. Amikor 1941 januárjában Teleki Pál miniszterelnök átvette Csáky Istvántól (aki röviddel utána meg is halt) a külügyi tárcát: nem lett belőle külügyminiszter, hanem miniszterelnökként gyakorolta a külügyminiszter jogait. Amikor 2001 februárjában Orbán kirúgta Torgyánt, egyúttal Boros Imrének arra adott megbízást, hogy amíg meg nem találja Torgyán utódát, tárca nélküli miniszterként gyakorolja a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter jogait, helyettesítse azt. Boros azonban végig tárca nélküli miniszter maradt: így hallgatta meg őt a parlamenti bizottság, így terjesztette elő a miniszterelnök és erre kapott kinevezést, erről írt alá esküokmányt. A miniszterelnököknek mindig volt viszont jogkörük arra, hogy-hogy egy-egy miniszteri szék üresedése esetén rendelkezzenek arról, hogy a betöltetlenség tartamára melyik másik miniszter (vagy éppen a miniszterelnök) gyakorolja annak jogait.

A fektcsekkerek ott vezettek meg Téged, hogy a helyettes államtitkár (HÁT) felmentése kezdeményezésének joga a minisztert és nem a minisztériumot illeti meg. Ha az utóbbit illetné meg, természetesen igazuk lenne, de nem így van. Kabinetminisztérium még valóban létezik (senki nem is állított egyebet), a kabinetminiszteri tisztség viszont nincsen betöltve. Éppen ezért rendelkezik úgy a jogszabály, hogy a kabinetminiszter jogait más, a kancelláriaminiszter gyakorolja, ergo: helyesen úgy kellett volna megfogalmazni a felmentési határozatot, hogy azt a kancelláriaminiszter előterjesztésére teszed meg. Nem így szerepelt benne, erre reagáltunk.

Az egész szabályozás azonban nem pusztán jogászkodás. Először is, ha a jogállam helyreállítása a cél, az odavezető út mégiscsak ott kezdődik, bár kétségtelenül nem olyan látványos, mint egy korábbi miniszter előállítása, hogy a hatalom akkurátusan betartja még a maga által alkotott jogszabályokat is. Ezt hívják joguralomnak. Továbbá az a rendszerváltástól kialakult gyakorlat, hogy a HÁT-ot kizárólag a miniszter előterjesztésére mentheti fel a miniszterelnök, a közigazgatási személyzet relatív autonómiáját szolgálja. Azt hivatott garantálni, hogy egyetlen miniszterelnök se tehesse meg, hogy egy HÁT-ot erős felindulásból egyszerűen kirúg. Ezért kell a főnökének az előterjesztése: ez a pozíció jelenleg nem betöltött, azt Ruff gyakorolja, de ő meg egy kancelláriaminiszter és nem egyéb, tehát így kellett volna szerepeltetni a határozatban. Nem szégyen korrigálni. S egy jó tanács: ne hallgass a Telex fektcsekkereire! Ők a pandémia alatt az egész országot megvezették, Téged is meg fognak vezetni. Jó munkát!