A digitalizáció is hozzájárul a demográfiai válság súlyosbodásához a legújabb kutatások szerint

A világ országainak több mint kétharmadában a termékenységi ráta már a népesség reprodukciós szintjét jelentő 2,1-es kritikus érték alá süllyedt.

A globális születésszám-csökkenés üteme ráadásul minden korábbi szakértői előrejelzést felülmúl. A Financial Times átfogó elemzése szerint a riasztó jelenség mögött a lakhatási válság és a digitális technológia, legfőképpen az okostelefonok elterjedésének együttes hatása rajzolódik ki.

A demográfiai visszaesés sebessége és földrajzi kiterjedése egyaránt megdöbbentő. A Föld 199 országa közül 66-ban az egy nőre jutó átlagos gyermekszám már közelebb áll az egyhez, mint a kettőhöz, néhány régióban pedig a leggyakoribb érték a nulla lett. Dél-Koreában az ENSZ 2023-ra 350 ezer születést jósolt, ám a valós szám ennek alig kétharmada, mindössze 230 ezer lett.

A trend ráadásul már a fejlődő világot is elérte: Mexikó, Brazília, Tunézia, Irán és Srí Lanka termékenységi rátája is az Egyesült Államok szintje alá esett.

Már nem a gyerekvállalási kedv, hanem a párkapcsolatok száma zuhan

A korábbi évtizedekben a termékenységi ráta azért csökkent, mert a párok kevesebb gyermeket vállaltak, ma azonban a fő ok az, hogy egyre kevesebb a pár.

Stephen Shaw demográfus úttörő kutatása rámutat, hogy az anyák által vállalt gyermekek száma stabil, sőt enyhén emelkedik is. Ezzel szemben viszont drámaian zuhant azoknak a nőknek az aránya, akik egyáltalán párkapcsolatba lépnek és családot alapítanak. Ha az Egyesült Államokban a házasságkötések és az élettársi kapcsolatok aránya az elmúlt évtizedben változatlan maradt volna, a termékenységi ráta ma magasabb lenne, mint tíz évvel ezelőtt.

A visszaesés ráadásul nem a karrierista, jól kereső rétegekben a legélesebb, sőt, a jelenség leginkább az alacsonyabb iskolázottságú, kisebb jövedelmű csoportokat érinti, miközben a diplomások körében a párkapcsolatok és a gyermekvállalás aránya stabil maradt, vagy akár nőtt is.

A lakhatási válság önmagában nem ad választ mindenre

A lakhatási nehézségek több fejlett országban (például az USA-ban és az Egyesült Királyságban) bizonyítottan komoly akadályt jelentenek. A Financial Times elemzése szerint a kilencvenes évek óta bekövetkezett termékenységi csökkenés akár felét is magyarázhatja a lakástulajdonosi arány visszaesése, valamint a szüleikkel élő fiatal felnőttek számának növekedése.

Ez a gazdasági tényező azonban önmagában nem ad választ a legutóbbi évek meredek, világméretű zuhanására. A skandináv országokban például a kimagasló gazdasági stabilitás, az állami támogatások és az önálló lakhatás viszonylagos könnyedsége ellenére is megállíthatatlanul esnek a születési számok.

A fordulópont: A 4G hálózatok és az okostelefonok elterjedése

A gazdasági magyarázatok hiányosságai miatt a kutatók figyelme a digitális technológia felé fordult. Nathan Hudson és Hernán Moscoso-Boedo, a Cincinnati Egyetem kutatói kimutatták:

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a születésszám pontosan ott és akkor kezdett el először zuhanni, ahol és amikor a 4G mobilhálózatot a legkorábban bevezették.

A Financial Times saját adatgyűjtése szerint ez a minta globálisan is hajszálpontosan kirajzolódik:

• 2007 körül: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Ausztrália (Az első iPhone megjelenése)
• 2009-ben: Franciaország, Lengyelország
• 2012-ben: Mexikó, Indonézia
• 2013 és 2015 között: Ghána, Nigéria, Szenegál

A törésvonal mindenhol egybeesett az okostelefonok tömeges elterjedésével. Minél fiatalabb egy korcsoport, annál élesebb a demográfiai zuhanás, ami pontosan leköveti az okostelefon-használat és a képernyőidő mintázatát.
Virtuális világ, elmaradó találkozások és irreális elvárások

A jelenség mögött az húzódik meg, hogy az okostelefonok és a közösségi média radikálisan átalakították és a digitális térbe terelték a fiatalok társas életét. Dél-Koreában például a fiatal felnőttek személyes, hús-vér társas érintkezése húsz év alatt a felére esett vissza.

Lyman Stone demográfus szerint a sikeres párkeresés alapvető feltétele, hogy a fiatalok sok embert ismerjenek meg személyesen. Aki kevesebbet találkozik másokkal a valós világban, annak jóval tovább tart partnert találnia – már ha egyáltalán sikerül. A közösségi média emellett torz, irreális elvárásokat támaszt a partnerekkel szemben, ráadásul a legintenzívebb felhasználók körében mérhetően magasabb a szexuális diszfunkciók és a szorongás aránya is.

Alice Evans, a Stanford Egyetem kutatója hozzáteszi: minél hagyományosabb egy kultúra a nemi szerepek tekintetében, annál pusztítóbb az okostelefonok hatása a születési rátára. Ezt támasztja alá a Közel-Keleten és Latin-Amerikában tapasztalható, kiugróan meredek demográfiai összeomlás is.

Kudarcot vallottak a klasszikus kormányzati beavatkozások

A hagyományos jóléti és családpolitikai eszközök – mint a közvetlen családtámogatások, a bölcsődei fejlesztések és a szülői szabadságra fordított összegek reálértékének megháromszorozódása a nyolcvanas évek óta – eddig teljesen hatástalannak bizonyultak a folyamat megállításában.

A szakértők szerint a fiatal párok számára elérhető, biztonságos, önálló lakhatás megteremtése és a nagyvonalú anyagi ösztönzők elengedhetetlenek, de önmagukban már kevésnek bizonyulnak. A csökkenő születésszám ugyanis egy sokkal tágabb és mélyebb civilizációs jelenségnek, a fiatal felnőttek növekvő izolációjának, magányosságának és romló mentális állapotának a közvetlen következménye.

„Éppen ezért a legígéretesebb és legfontosabb válasz a digitális szokások radikális megváltoztatása lehet, legyen szó akár egy széles körű kulturális fordulatról, akár az okostelefonok és közösségi médiumok szigorúbb állami szabályozásáról” –

zárják elemzésüket a Financial Times szakértői.