Európa a háború peremén

Európában elterjedt nézet, hogy egy potenciális orosz támadással szemben az ukrajnai háború elhúzása jelenti a biztonságot. Egy Oroszország és Európa közötti konfliktus valódi veszélye azonban éppen akkor növekszik meg, ha ez a háború folytatódik.

Az európai fősodort ezen kívül az is elgondolkoztathatná, hogy Donald Trump az amerikai csapatok kivonását fontolgatja Németországból. Sőt az is felmerült, hogy üzleti alapokra helyezi a NATO-t, és a keleti szárnnyal kapcsolatban akár külön megállapodást is köthet Oroszországgal. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Manapság Európa Kijev legfőbb támasza, és a legszorosabb szövetségese. Biztosítja az állam működtetéséhez, valamint a háború folytatásához szükséges pénzt, emellett ipari bázisa és a diplomáciai porondon a védőügyvédje. Cserébe Ukrajna mintegy keleti védvonalként háborúban, ezzel nyomás alatt tartja Oroszországot, amelyről az európai fősodor azt feltételezi, hogy néhány éven belül megtámadhatja a NATO egyes államait. Ez az Európa ugyanakkor folyamatosan provokálja Moszkvát. S nemcsak a militáns retorikával, de az utóbbi időben egyre gyakrabban indít különféle támadásokat Oroszország ellen. Elfogják az árnyékflotta hajóit, felderítési koordinátákat adnak az ukrán fegyveres erőknek, hogy nagy hatótávolságú rakétáikkal támadhassák az orosz mélységi területeket, a balti országok légterét használva repülnek a drónok a leningrádi régió kikötői ellen, közben pedig újabb és újabb szankciókat vetnek ki. S ha ez még nem lenne elég, az EU külpolitikai főképviselője, Kaja Kallas felrója Marco Rubiónak, hogy Washington meglehetősen puhán bánik Moszkvával.

„Ezzel párhuzamosan Európában növekszik az aggodalom amiatt, hogy az Egyesült Államok magára hagyhatja a szövetségeseit, és külön megállapodást köthet Oroszországgal”

Az európai országok attól tartanak, hogy Donald Trump egy esetleges támadás esetén visszautasíthatja a NATO keleti szárnyának védelmét. Az aggodalmakat csak növeli Irán megtámadása, az elhúzódó háború, amelynek következtében az Egyesült Államok azt fontolgatta, hogy az Ukrajnának szánt kulcsfontosságú erőforrásokat a Közel-Keletre irányítja át.

Ebben a helyzetben ugyancsak idegesíti az európaiakat, hogy Donald Trump egyre komolyabban fontolgatja az amerikai csapatok kivonását Németországból, amelynek a lehetőségét egyébként már a hivatalba lépése óta vizsgálja. Az európaiak gondjait csak növeli, hogy Donald Trump állítólag a NATO radikális átszervezésének lehetőségét fontolgatja. A hírek szerint egy „fizess, ha játszani akarsz” típusú rendszer felállítását is mérlegeli. . A vizsgált javaslatok szerint azok a NATO-szövetségesek, melyek nem tudják a katonai kiadásaikat a GDP 5 százalékára növelni, kizárhatók lehetnek a kulcsfontosságú döntéshozatalból. Ez utóbbi magában foglalja a szövetség bővítését, a közös műveleteket, sőt akár a kölcsönös védelem aktiválását is az 5. cikkely alapján. Egy ilyen lépés komoly hatással lehet a szövetség egységére és Európa biztonságára is.

„Mindezt látva érthetetlennek tűnik, hogy az állítólag Oroszország támadásától tartó Európa miért olyan harcias Moszkvával szemben, és miért nem keresi egy a biztonság erősítését szolgáló megállapodás lehetőségét”

Az pedig végképp komoly kérdéseket vet fel, hogy miért a háború folytatásában látja a biztonság erősítését. Arról a stratégiai hibáról már nem is beszélve, hogy az EU védelmi biztosával az élen sokan az ukrán hadseregre építenék a közös uniós hadsereget. Arra az Ukrajnára alapoznák az európai biztonságot, amely ország háborúban áll Oroszországgal.

A kiindulópont hibás. Moszkva már csak a nukleáris képességeken kívül számára kedvezőtlen erőviszonyok miatt sem szeretne konfrontálódni a NATO-val. De elkerülné ezt a NATO is. Egy ilyen ütközésre csak akkor kerülhetne sor, ha az egyik fél egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe. A Kreml tehát csak akkor lenne hajlandó ilyen kockázatot vállalni, ha Európa egzisztenciális fenyegetést jelent. Ez az egyetlen forgatókönyv jelenleg, amelyben háború kezdődhet Európa és Oroszország között. Ha véget ér az ukrajnai háború, az ilyen fenyegetés valószínűsége rendkívül alacsony. Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával, ezért az európaiak valószínűleg nem fontolgatják majd Oroszország megtámadását.

„Ám amennyiben az ukrajnai háború elhúzódik, az ütközés kockázat megnő”

Ha ugyanis Moszkva valamikor úgy véli, hogy az európai lépések kritikusan megnehezítik Oroszország ukrajnai katonai küldetéseit, akkor közvetlen konfliktusba kerülhet Európával. Ebből a szempontból kell vizsgálni, ahogy Európa az utóbbi időben egyébként Trumpéknak sem nagyon tetsző módon alakítja a viszonyát Oroszországgal. Az elmúlt napokban például az árnyékflotta tankereinek blokkolásától a balti orosz kikötők támadásáig számos olyan esemény történt, amelyek bizonyos körülmények között felgyorsíthatják a közvetlen összeütközéshez vezető forgatókönyvet.

A balti államok hivatalosan tagadják, hogy ukrán drónok repülnének át a területükön, és megjelenésüket a légterükben a pilóta nélküli légi eszközöket eltérítő orosz elektronikus hadviselésnek tulajdonítják. A körülményekhez képest Moszkva is visszafogott, és mai napig nem mutattak be objektív bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy drónok repülnének Oroszországba a balti államokból. A témával jelenleg inkább csak az orosz médiában és online csoportokban foglalkoznak.

„Az ugyanakkor figyelmeztető jel a hivatalos Moszkva keményedő reagálása mellett – Marija Zaharova külügyi szóvivő figyelmeztette Észtországot, Lettországot és Litvániát, hogy reagálni fog, ha légterükön keresztül ukrán drónok támadják Oroszországot -, hogy több írás is egy jól felismerhető értelmezési struktúrát mutat, amely a balti térséget ellenséges peremvidékből a katonai kockázat és a diplomáciai akadály kategóriájába tolja át”

Így felvetik, hogy a balti államok teret adnak az Oroszország elleni ukrán műveleteknek, Litvániát pedig olyan szereplőként mutatják be, amely akadályozza az amerikai-belarusz közeledést. Ez a fajta narratíva építés pedig a térséget a következő európai válsággóc egyik lehetséges helyszíneként állítja be. Így aztán amennyiben Moszkva úgy dönt, hogy felveti ezt a kérdést, akkor „agressziós cselekménnyel” vádolhatja a balti államokat. Többek között abban a reményben, hogy Európa ezután teljesen megtiltja Ukrajnának a leningrádi régió kikötőinek támadását. Egy ilyen fellépés újabb ürügyet teremtene egy potenciális konfliktusra.

Aggasztó jel, és az orosz álláspont keményedését jelzi, hogy az orosz védelmi minisztérium közzétett egy listát azokról az európai vállalatokról, amelyek drónokat gyártanak Ukrajna számára. Az üzemeket egy magas rangú Kreml-tisztviselő potenciális célpontoknak nevezte. Az egyik listán 11 vállalat szerepel, amelyek többek között Londonban, Münchenben, Rigában, Vilniusban és Prágában találhatók. Egy másik névsor az alkatrészeket gyártó cégeket sorolja fel, például madridi, velencei és haifai székhellyel.

„Azt sem szabad közben elfelejteni, Oroszország fő visszatartó ereje az Európa felé irányuló drasztikus lépésektől eddig az a kockázat volt, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nevében beavatkozik. Ez pedig felveti a kölcsönös pusztulás fenyegetését”

Ha azonban az Egyesült Államok a partvonalon kívül marad, az erőviszonyok alapvetően megváltoznak, az Oroszországnak ugyanis sokkal nagyobb nukleáris potenciálja van, mint az európai atomhatalmaknak. Ezért, bár utóbbiak jelentős károkat okozhatnak Oroszországnak, nem tudják teljesen elpusztítani, míg Moszkva képes teljesen elpusztítani Európát. Ez végső esetben felbátoríthatná Moszkvát, a kulcskérdés azonban az, miként reagálna Washington. Ha Moszkva úgy véli, hogy az amerikaiak nem avatkoznak közbe, súlyos fenyegetést érzékelve közvetlen konfliktust kezdeményezhet az európaiakkal.

Ezért aztán nem szabad legyinteni Trump minapi kijelentéseire, amelyek úgy értelmezhetők, mint utalások arra, hogy az amerikaiak nem fogják támogatni NATO-szövetségeseiket egy európai háború esetén. Ahogyan azok Amerikát sem támogatták az iráni háborúban. Persze, ez Washington részéről lehet zsarolás is, amelynek a célja, hogy Európát felsorakoztassa maga mögé. De azt sem lehet teljesen kizárni, hogy akár Trump is érdekelt lehet az európaiak bajuszának megráncigálásában. Ezzel is emlékeztetve őket az Egyesült Államoktól való teljes biztonsági függőségükre, amely nélkül „papírtigrisek”. Majd felhívja Putyint, és az európaiak teljes behódolásáért cserébe „megmenti a helyzetet”.

„Moszkva azonban a feszültség fokozódása esetén is legfeljebb egy korlátozott katonai csapást vagy valamiféle <hibrid>, <hamis zászlós> akciót fontolgathat abban a reményben, hogy ez elég lesz az európai politika kiigazításához”

Azonban egy ilyen forgatókönyv is rendkívül veszélyes lehet, mivel a helyzet kicsúszhat az irányítás alól. Már csak azért is, mert Kijev és a nyugati „háborús párt” radikális szárnya régóta arra biztatja az európai országokat, hogy ne féljenek Oroszországtól, indítsanak ellene közvetlen csapásokat, lőjék le rakétáit és drónjait, és telepítsenek csapatokat Ukrajnába. Korábban ezeket a megnyilvánulásokat Washington keményen elnyomta, mivel nem akarta kockáztatni, hogy háborúba keveredjen Oroszországgal. Most pedig az a félelem lehet elrettentő tényező minden meggondolatlan európai fellépéssel szemben, hogy az amerikaiak esetleg nem avatkoznak bele. Ezért aztán tanácsos lehet újragondolni az európai politikát mind Amerikával, mind Oroszországgal, mind pedig az ukrajnai háborúval kapcsolatban, beleértve a gyors befejezésre, nem pedig az elhúzásra irányuló erőfeszítéseket.

„Az új háborúk megelőzésének, így Ukrajna biztonságának legfőbb garanciája ugyanis az európaiak és Oroszország közötti kapcsolatok stratégiai normalizálása”

Enélkül Ukrajna továbbra is pusztító csatatér marad, amely bármikor kiterjedhet Európára. Orbán Viktor vereségével távolabb került egy olyan kiegyensúlyozott európai politika lehetősége, amely az amerikaiakkal és az oroszokkal is jó kapcsolatokat ápol, és ezzel biztosítja a saját mozgásterét. A stratégiai zsákutcába került Európa számára így két reálisnak tűnő választás maradt. A korábbinál is erősebb alárendelődés az amerikaiaknak, vagy egy, az 1945-ös hasonló mértékű, és immáron visszafordíthatatlan összeomlás.

(demokrata.hu)