Oktatási piramisjáték közpénzből, avagy a következmények nélküli tanévek: miért ússza meg újra és újra a Tanext-kör?

Feljelentések születnek, perek indulnak, hivatali jelentések látnak napvilágot, a tanévek mégis újra és újra elrajtolnak. A nevek ugyan cserélődnek az épületek homlokzatán, az alapítványok eltűnnek, új intézmények nőnek ki ugyanazon épületek ugyanazon folyosóján, miközben a rendszer közepén rendre ugyanaz a szereplő bukkan fel.

A Kajos Lászlóhoz köthető oktatási kör történetében évek óta visszatérő elem, hogy a jogi és hatósági eljárások nem hoznak látványos lezárást, a működés egy vállvonogatás után folytatódik tovább, új formában, új táblával, új beiratkozókkal. A számlazárolások, bérviták és működési vizsgálatok és elmarasztalások közepette pedig nem az intézményi struktúrák fizetik meg az árát leginkább, hanem azok a diákok, akik második esélyt remélve kerülnek bele ebbe a körforgásba, és akiknek sorsa gyakran épp akkor válik bizonytalanná, amikor a rendszer újra és újra és újra nevet vált, majd továbbáll.

2019 tavaszán a PestiSrácok.hu Magyar ugar rovata olyan történetet bontott ki a Tanext Akadémia körül, amely az oknyomozó cikkek logikája szerint messze túlmutatott egyetlen intézmény mindennapi pedagógiai vitáin.

A három rész, melyet a beígért negyedik sosem követett, itt, itt és itt olvasható.

A sorozat azt állította, hogy a Tanext nem elszigetelt, magányos „alternatív kísérlet”, hanem egy hosszabb idő alatt kialakult hálózat egyik állomása, ahol az intézménynevek, a fenntartói jogi formák és a telephelyek cserélődhetnek, miközben a személyi kör és a működtetés gyakorlata sokszor ugyanaz marad. A narratívában időről időre felbukkantak felszámolt cégek, végrehajtás alatt álló vállalkozások, vitatott pénzügyi háttérrel bíró szervezetek, és ezzel párhuzamosan egy olyan kép rajzolódott ki, amelyben a közpénzből érkező források, a tanulók útja és a szervezeti átalakulások szorosan összekapcsolódnak.

Három évvel később a Magyar Narancs ugyanarra a térképre húzott új vonalakat, csak más nézőpontból. Cikkeik a Tanexthez kötődő körben működő intézmények belső állapotáról szóltak: bérfizetési zavarokról, felmondásokról, járulékproblémák gyanújáról, zárolt számlákról, és arról a bizonytalanságról, amely egy tanév közepén különösen fenyegetővé tud válni.

A történet harmadik metszetét egy hivatalos dokumentum adta. Az Állami Számvevőszék 2021-ben készült jelentése a Képzett Polgárságért Alapítvány kapcsán rögzítette, hogy a

2016–2019 közötti időszakban a költségvetési támogatások felhasználásának átlátható és elszámoltatható feltételei nem voltak biztosítottak, és hiányoztak azok a belső szabályozások, elkülönített nyilvántartások, amelyek egy ilyen rendszerben a közpénzek útját ellenőrizhetővé teszik.

Ez a három metszet együtt mutatta meg azt, hogy a Tanext, Comenius, Pinokkió és a simontornyai Pillich Ferenc Akadémia nem külön történetek, hanem ugyanannak az elnyújtott, évekig húzódó hálózat-szerű ügynek a fejezetei. A névtáblák cserélődnek, az épület marad, a diákok papíron átjárnak egyik jogi konstrukcióból a másikba, a botrányok pedig, ha igaz a sajtóban felrajzolt mintázat, makacsul visszatérnek.

A végén azonban szinte soha nem a megnyugtató lezárás áll, hanem egy kérdés, amely sokáig ott tud lebegni egy hivatali folyosó neonfénye alatt: hogyan működhetett mindez ilyen sokáig úgy, hogy minden figyelmeztetés ellenére újabb és újabb tanévek indultak el ugyanabban a rendszerben és hogyan működhet még ma is? Hogyan tud úgy működni, hogy a rendőrségi és ügyészségi feljelentések rendre elhalnak?

A háttér: alternatív utak, reformhangulat és a kilencvenes évek öröksége

A történet mélyebb gyökerei a rendszerváltás utáni oktatáspolitikai átalakulásokig nyúlnak vissza. A kilencvenes évek Magyarországán a közoktatás világában is új szabadságfok jelent meg: a központosított állami logika mellett teret kapott a pluralizmus, a nem állami fenntartás, az eltérő pedagógiai programok gondolata, és a szabad iskolaválasztás kulturális-politikai alapélménye. Ebből a korszakból ered az alternatív iskola fogalmának hazai elterjedése is. A szó egyszerre jelentett módszertani eltérést, pedagógiai autonómiát és intézményalapítási lehetőséget. A vitákban, műhelyekben és politikai döntésekben a liberális gondolkodás több szereplője is hangsúlyosan jelen volt, és a sajtóban később is gyakran idézett állításként élt tovább, hogy az ország különböző pontjain nem feltétlenül kell ugyanazt tudnia ugyanannak a diáknak.

A Tanext körüli írásokban ennek a történeti háttérnek azért lett szerepe, mert a későbbi intézményi kísérletek, vállalkozási formák és alternatív címkék egy olyan szellemi-klímapolitikai közegből nőttek ki, ahol a decentralizáció és az autonómia egyszerre volt eszme és eszköz. Ez a háttér egy névvel is összeköthető, mégpedig Horn Gábor nevével, akinek alakja úgy jelent meg, mint a korszak egyik emblematikus oktatáspolitikai szereplője, akinek családi környezetében pedagógiai innovációkhoz kötődő intézmények is feltűntek a nyilvánosságban.

A kétezres évek közepe: minisztériumi évek, szakértői szerepek, korai árnyak

A cégiratok és korabeli sajtóbeszámolók alapján a történet egyik központi figurája, Kajos László a kétezres évek közepén, az MSZP érában már a kormányzati szférában dolgozott. A hivatkozott cikksorozat úgy mutatta be, mint a baloldali kormányok idején szakképzési szakértőként, minisztériumi vezetőként és alternatív képzési modellek hazai meghonosítójaként pozícionált szereplőt. E korszak megidézése két okból vált fontossá a narratívában. Egyrészt azért, mert a későbbi vállalkozói-alapítványi struktúrák mögött a lap szerint egy olyan ember állt, aki jól ismeri a rendszer szabályait és ösztöneit; másrészt azért, mert a cikkek felidézték, hogy

Kajos neve korábban is felbukkant eltűnt vagy vitatottan elszámolt szakképzési pénzekkel összefüggésben, illetve olyan perekben és vizsgálatokban is, ahol több százmilliós támogatások körül keletkeztek kérdések.

Kajos pályáját végigkísérte egy visszatérő mintázat: állami szerepek és rendszeren belüli pozíciók, majd a civil-vállalkozói térben megjelenő intézmények és cégek, aztán botrányok, viták, felszámolások, végrehajtások, végül pedig az újraindulás, új néven, új jogi formában, gyakran ugyanazon személyi körrel. Ezt a mintázatot később a Tanext körüli ügyek kulcsaként használta, hiszen nem egyetlen botlásról beszél, hanem egy önmagát újratermelő mechanizmusról.

2008–2010: a Kontiki csomópont és a korai pénzügyi konfliktusok története

Egyik hangsúlyos csomópontként a Kontiki Szakképzés Szervezési Nonprofit Zrt. működését nevezte meg a cikksorozat, melyek szerint a társaságot 2008-ban alapították, és a cégiratokban kezdetben több tulajdonosi szereplő is megjelent. Érdemes visszaolvasni, hogyan változott a tulajdonosi szerkezet, mikor kerültek ki belőle a korábbi érdekeltségek, és miként maradt végül egyetlen tulajdonos, majd hogyan jutott el a vállalkozás a felszámolásig. Szintén érdekes momentum volt a cég árbevételének alakulása, a létszám, a mérlegekben feltűnő hiányok, és az, hogy a társaság hosszabb időszakban végrehajtás alatt állt, és az is, hogy elveszítette kiemelten közhasznú minősítését.

Ezek a pénzügyi-működési adatok a sorozatban nem puszta számokként jelentek meg, hanem dramaturgiai elemekként, jelezve, hogy a cégvilág és az oktatási intézmények egymás tükörképei, amelyekben a név, a jogi forma és a státusz változhat, miközben a lényeg, vagyis a működtetés logikája állandó. A Kontiki így vált nem egyszerűen egy vállalkozássá, hanem hídpillérré a későbbi intézményi körhöz.

Ugyanebbe az időszakba illeszthető az a tény, hogy Kajos László a Honvédelmi Minisztériumhoz köthető Zrínyi Nonprofit Közhasznú Zrt. környezetében felügyelőbizottsági tagként is dolgozott. Ezek a kapcsolódások azért fontosak, mert azt sugallják, hogy Kajos több irányban is otthonosan mozgott a közszféra és a hozzá kapcsolódó nonprofit világ intézményi tereiben.

2009 nyarán egy rendőrségi vizsgálódás is a történet részévé vált, miután pénzügyi ellenőrzések során hiányokat tártak fel Budapest III. kerületében működő alapítványi iskolák kasszájában. Ezeket a Nessa Pedagógiai és Szociális Alapítvány működtette, és itt Kajos a képviseletet és a gazdasági irányítást is ellátta, a fenntartó pedig végül megszüntette vele a szerződést, majd felszólította a hiányzó összegek megtérítésére. A sorozat úgy fogalmazott, hogy Kajos később elismerte a pénzügyi működés jogszerűségének hiányait, vállalta a visszafizetést, amely azonban a beszámolók szerint soha nem történt meg maradéktalanul. A Nessa ezután bírósághoz, majd a rendőrséghez fordult, és a cikkek további ügyeket is említettek: szabályos elszámolás nélküli kifizetések gyanúját, illetve olyan tranzakciókat, amelyek Kajos fiának érdekeltségeihez vezettek.

A tanulóktól beszedett havi képzési hozzájárulások átvétele is vitatott volt, mert Kajos olyan cégek nevében vett át pénzeket, amelyek erre nem lettek volna jogosultak. Itt bukkant fel a Kontiki Szakképző Zrt. és a Tradenet Consulting neve, valamint Bozó Gábor alakja, akiről a cikkek azt állították, hogy párhuzamosan más, szakképzési nonprofit társaságot is irányított. A történetben még egy konkrét időpont is megjelenik: Kajos felügyelőbizottsági tagságát a Honvédelmi Minisztérium 2010 elején szüntette meg.

A zánkai ügy: amikor a múlt peranyaggá sűrűsödik

A Kajos körüli előtörténet egyik különösen súlyos fejezeteként került terítékre a zánkai továbbképzési program, amelyben mintegy 150 millió forintos állami támogatás elszámolása körül robbant ki vita. A történet egyik oldalán az állami szereplők és szervezetek, a másikon pedig a Független Pedagógiai Intézet jelent meg, amely Horn Gábor családi környezetéhez volt köthető. A támogatást eredetileg a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum kapta pedagógus-továbbképzésekre, a program operatív irányítását pedig egy külön egység, a Szakképzési Szolgáltató Centrum végezte, amelynek vezetésével Kajost bízták meg.

A vezetés és a számlák jóváhagyása rajta futott át, miközben a képzések lebonyolítását végző intézetet a lap szerint Kajos akkori élettársa irányította.

A cikksorozatban idézett dokumentumok és későbbi sajtóanyagok alapján a kifizetések leálltak, amikor feltűnt, hogy a számlák összege meghaladja a rendelkezésre álló keretet. Voltak esetek, amikor ugyanazokat a képzéseket kétszer számolták el, azonos dokumentációval; hiányzó jelenléti ívek is előfordultak; és olyan aláírások, amelyek alapján egyes oktatók egyszerre több helyszínen tartottak képzéseket. A vita végül bíróságon folytatódott, és a történet ebben a pontban már nem csak politikai színezetet kapott, hanem peranyaggá sűrűsödött, ahol az állami fél pénzvisszaszerzésre, a másik oldal pedig ellenkeresetre építette a stratégiáját.

A zánkai ügy azért fontos, mert dramaturgiai előképet adott az egész hálózat megértéséhez.

Az egész történet azt sugallja, hogy amit később a Tanext körül látni vélnek, az nem hirtelen keletkezett, hanem egy hosszabb működési kultúra folytatása. Egy olyan működési rendszeré, ahol a pénz, az intézmény és a személyi kapcsolatok háromszögében mindig keletkezik egy negyedik szereplő is: a vita.

2011–2016: intézmények születése, telephelyek mozgása, dokumentumok nyoma

Az Oktatási Hivatal nyilvános adatai alapján a Kontiki, mely nem alapítványként, hanem Zrt-ként működtetett iskolákat, 2011-ben kapta meg első működési engedélyét, és kezdetben több telephelyen folytatott képzéseket, amelyek később megszűntek vagy átalakultak. A történetben ekkor már nem csupán cégek mozogtak, hanem helyszínek is: Bonyhád, Cece, Budapest, majd később Simontornya. Érdekes mellékszála a történetnek az, amikor egy korábban Cece környékén működő iskola költözött át később Simontornyára egy lovarda rejtélyes leégése után.

Ezek a mozgások a sorozatban nem egyszerű logisztikai döntéseknek tűntek, hanem a mintázat részeinek, ahol ha egy telephely „elfárad”, ha egy bérleti viszony vitássá válik, ha egy vállalkozás végrehajtás alá kerül, akkor a rendszer nem áll meg, hanem átcsúszik egy másik címre, másik névre, másik konstrukcióra.

Kőbánya: bérleti viták, cégnevek egymás után, egy épület memóriája

Kőbánya volt a Tanext történetében az egyik olyan helyszín, ahol a pénzügy és az intézmény mindennapjai látványosan összeértek. A lap szerint az Üllői úton, a volt Hullám Étterem épületében kezdték meg működését a Comenius és a Tanext iskolák, ahonnan később fizetési gondok miatt kellett távozniuk. Volt ott többmilliós bérleti vita, amelyben a helyi önkormányzat és a bérlők között konfliktus bontakozott ki, és a történetben egymás után tűntek fel a bérlői szerepben különböző jogi személyek: Homo Novus Kft., Kontiki, majd a Képzett Polgárságért Alapítvány. Ezek a szervezetek mind kapcsolatba hozhatók voltak Kajosék körével, például a Homo Novus tulajdonosa már akkoriban is Kajos Gergely volt.

A kőbányai fejezet azért lett emblematikus, mert egyszerre mutatta meg a rendszer két arcát. Azt, hogy a működés fizikailag egy épületben történik, miközben papíron cégnevek és fenntartók váltják egymást.

2016 után: Kispest, alapítványi név, önkormányzati szerződés és a „tisztább” látszat logikája

2016 után új fejezet nyílt: Kajos új helyszínt keresett, és Kispesten már nem a korábban problémásnak leírt cégek, hanem a Képzett Polgárságért Alapítvány neve alatt béreltek önkormányzati ingatlant. A bérleti szerződést Gajda Péter MSZP-s polgármesterként jegyezte, a feltételek között kedvezményes négyzetméterár és további albérleti lehetőség szerepelt, miközben jelentős állami normatívák is megjelentek a konstrukció környezetében.

Az alapítványi forma nem pusztán szervezeti választás volt, hanem stratégiai is: egy olyan jogi-átláthatósági tér, amelyben a mozgások kevésbé követhetők, és ahol a nyilvános ellenőrzés nehezebb.

Ezt az állítást később a hivatalos jelentésből származó tényekkel is össze lehetett kapcsolni, amikor az Állami Számvevőszék a támogatások átláthatóságának és elkülönített nyilvántartásának hiányát rögzítette.

A Kontiki és a Tanext pénzügyi kapcsolatai már akkoriban is keresztbeszámlázásokra utalhattak, és a diákok mozgatása az intézmények között nemcsak pedagógiai, hanem finanszírozási kérdéseket is felvetett. Ezzel elérkezünk a történet egyik legérzékenyebb magjához: ahhoz a gondolathoz, hogy a rendszer anyagi ösztönei befolyásolhatják, milyen hosszú ideig maradnak tanulók egy képzési útvonalban, milyen jogcímen, és melyik intézményi név alatt.

2018: jogszabályi környezet és az átszervezések gyorsulása

A 2018-ban életbe lépett új köznevelési szabályozás után nem véletlenül gyorsult fel a Tanext és a kapcsolt intézmények átszervezése. A lap szerint az iskolanevek cseréje, a tanulók más jogi formában működő intézményekbe irányítása illeszkedett abba a mintázatba, amely Kajos pályáját végigkísérte. Nem más ez, mint folyamatos alkalmazkodás ahhoz, hogy ha a szabályok változnak, a struktúra nem összeomlik, hanem új alakot vesz fel.

2019 tavasza: a Pesti Srácok sorozata és a „névcsere, állandó kör” képlete

2019-ben a Pesti Srácok már kifejezetten a Tanext Akadémiára fókuszálva állította, hogy Budapesten előbb Kőbányán, majd Kispesten ugyanabban az önkormányzati épületben működött párhuzamosan több intézmény, köztük a Tanext, a Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Pinokkió Akadémia, miközben vidéken Simontornyán futott a Pillich Ferenc Akadémia. A cikkek egyik alapállítása az volt, hogy a telephelyek és intézménynevek cserélődtek, a tanári kar és a szervezeti háttér azonban sokszor azonos maradt, a diákokat pedig egyik konstrukcióból a másikba mozgatták át.

Ezek az intézmények jelentős állami normatív támogatásokhoz jutottak, főként sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulók után, miközben a működésben a lap szerint nem volt arányosan tetten érhető a többletforrások szakmai lenyomata.

A diákok éveken át a rendszerben maradtak, jóval a szokásos 4 éven túl is, azonban ennek oka nem képességeik hiánya és alkalmatlanságuk volt. Szimplán újabb képzésekbe kerültek, az érettségi és szakmai vizsgák elhúzódtak, és mindez nem pusztán pedagógiai, hanem elsősorban finanszírozási kérdés lehetett, hiszen egy minél tovább marad a rendszerben egy olyan tanuló, aki után SNI vagy BTM besorolása után magasabb „fejpénzt” kap az iskola, annál több marad a kasszában. Különösen akkor, ha a szükséges és előírt fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, pszichológus és más szakmaeberek ugyanakkor hiányoznak a rendszerből.

A mindennapok mikrodrámája: egy család története a rendszer belsejéből

A nagy hálózati rajzok, cégiratok és normatívák mellett a történetben megjelent egy egészen más lépték is. Egy anya beszámolója, amely az iskola mindennapi működését és ezzel párhuzamba állítva egy fiatal mentális állapotának romlását írta le. A szülő elmondása szerint lánya esténként dührohamokkal reagált arra, hogy nem tudta, másnap mikor kell iskolába mennie, milyen foglalkozások várják, hány órára kell beérnie. A család állítása szerint az oktatás „szabad szellemben” zajlott, nem volt állandó órarend, sem klasszikus kerettanterv, és a tanulók a tanároktól, illetve az úgynevezett osztálysegítőtől közösségi oldalon, messenger üzenetben vagy zárt csoportokban kapták a másnapi instrukciókat. Már ha éppen ráért a nevelő elküldeni. Tankönyv nem volt, füzet nem volt, számonkérés is igen ritkán.

Ebben a beszámolóban az iskola már nem intézményként jelent meg, hanem atmoszféraként. A bizonytalanság nem adminisztratív hiba volt, hanem napi tapasztalat: a holnap nem naptár, hanem kérdőjel.

A család úgy érezte, hogy ez a szabályok nélküli működés tovább súlyosbította a lány mentális állapotát, amely problémákkal korábban is küzdött. A szülő különösen nyugtalanítónak nevezte azt is, amit gyermeke az iskolai közegben tapasztalt. Olyan diáktársairól mesélt, akik nemi identitásukkal kapcsolatban kísérleteztek, miközben a tanárok állítólag nem csak az esetleges másság elfogadására ösztönöztek, de bátorították őket a minél deviánsabb viselkedésre is. Ezek a részletek, bármilyen erős érzelmi töltetük is van, a szövegben szülői állításként szerepelnek, és a történetben elsősorban azt a feszültséget mutatják meg, amely akkor keletkezik, amikor egy sérülékeny fiatal és egy laza keretek között működő iskolai világ találkozik.

A konfliktus a beszámoló szerint akkor éleződött ki, amikor a két év alapozó után szakirányt kellett volna választania gyermeknek. A szülők állítása szerint a döntésről senki nem egyeztetett velük, holott a lány még kiskorú volt és a család tartotta el. Utólag derült ki számukra, hogy gyermekük egy olyan énekes képzésre került, amelynek nyomát sem az iskola nyilvános dokumentumaiban, sem az illetékes hatóság adatbázisaiban nem találták, egyszerűen „kitalálta” neki az iskola, mert ez volt a kamaszos vágya. Hiába próbálták felvenni a kapcsolatot az intézménnyel, elmondásuk szerint elhárító reakciókkal találkoztak, mintha a szülőknek nem lenne közük ahhoz, mi történik a saját gyermekükkel.

A család később azt is megtudta, hogy a lány már egyébként nem is a Tanext Akadémia néven futó intézménybe jár, hanem egy frissen alapított másikba. Egyetlen tolvonással a Pinokkió Akadémia keretei közé sorolták át, miközben a mindennapokban továbbra is ugyanabba a kispesti, önkormányzattól bérelt épületbe járt be. A sajtó szerint néhány kattintás is elég volt ahhoz, hogy kirajzolódjon, miszerint Tanext és Pinokkió mögött ugyanaz a kör áll, amely korábban a Comenius és vidéken a Pillich Ferenc Akadémia nevű intézményt is működtette.

A történet itt egy másik hivatalos csatornába fordult: a család a beszámoló szerint hatósági segítséget kért, gyámhatósági eljárás indult, a lányt pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, a szakvélemény súlyos problémákat rögzített, a család pedig úgy érezte, az intézményi környezet rontotta a helyzetet. Végső elkeseredésükben a nyilvánossághoz fordultak, és büntetőfeljelentést is tettek. Az MSZP-s vezetésű Kispesten azonban minden feljelentés elhalt.

További állítások is napvilágot láttak az interjú során, mégpedig az, hogy a tantestület több tagja társadalmi-politikai kérdésekben nyíltan aktív volt, nem csak magánéletében, de a tanulók beszámolói szerint az iskolában is, valamint hogy az úgynevezett osztálysegítő civil-közéleti rendezvényeken szerepelt, és a történetben feltűntek ismert közéleti nevek is.

Az oktatási rendszerünkben egyébként nem is ismert, úgynevezett osztálysegítő, Aczél Ágnes, az egykori kommunista vezető, Aczél György kisebbik lánya a gyermek gondnokságát önkényesen magához ragadta, például a szülők tudta és hozzájárulása nélkül pszichiátriai kezelésre juttatta, dokumentumokat helyette aláírt.

A hölgy egyébként saját állítása szerint akkoriban az EMMi (sic!) munkatársa volt, emellett lelkes ultraliberális aktivista. Facebok profilján nyilvánosan elérhető fotói alapján egy közösségbe jár Donáth Annával, a Momentum füstbomba-dobálójával, de rendszeres látogatója a Magyar Fruzsina, Mécs Imre és Zoltai Andrea által korábban szervezett Tiszta Emlékezet nevű megmozdulássorozat után létrejött Eleven Emlékmű rendezvényeknek, és gyakorta hallgat előadásokat az Autonómia Alapítvány rendezésében, melynek bejegyzett aktivistája. Erről a szervezetről maga a 444 írta korábban, hogy „A Norvég Civil Támogatási Alap pályázatait kezelő konzorcium tagjai közül már csak az Autonómia Alapítvány rendelkezik érvényes adószámmal.”

A szülők állítása szerint az érintett személy többször hivatkozott minisztériumi háttérre, és aktívan részt vett a fiatal ügyeinek intézésében, banki ügyintézést, orvosi időpontfoglalást is kezdeményezett, sokszor a gyermek, és szinte mindig a szülők tudta nélkül.

A beszámoló szerint a család ezt túllépésnek érezte, különösen, amikor az illető jelen akart lenni egy orvosi vizsgálaton is. A történet itt ismét azt mutatja, milyen gyorsan változik át egy intézményi konfliktus szuverenitási konfliktussá: ki dönt a gyerek ügyeiben, és hol van a határ a segítség és a beavatkozás között.

2021: az Állami Számvevőszék jelentése és a hivatalos nyelv hideg fénye

A történet egyik legfontosabb fordulópontja az, amikor a sajtó által rajzolt képek mellé egy hivatalos dokumentum is odakerült. Az Állami Számvevőszék 2021-ben készült jelentése a Képzett Polgárságért Alapítvány kapcsán azt rögzítette, hogy a 2016–2019 közötti időszakban az alapítvány nem biztosította a költségvetésből kapott támogatások átlátható és elszámoltatható igénybevételének és felhasználásának feltételeit, nem igazolta az átlátható, elszámoltatható igénybevételt, és nem támasztotta alá, hogy a kapott központi költségvetési támogatást a köznevelési közfeladat céljára fordította. A jelentés arról is szólt, hogy hiányoztak a belső szabályozások és az elkülönített pénzügyi nyilvántartások, amelyek az állami források ellenőrizhetőségét biztosították volna.

Ezek a mondatok, bár hivatalosak és tárgyszerűek, a történetben különös súlyt kapnak. A sajtóban sok kijelentés „szerint” és „állította” módon létezik, itt azonban egy intézmény beszél, amelynek mondatai rendszerint nem drámaiak, szenzációhajhászóak, hanem dermesztően pontosak. A jelentés nyelve nem vádaskodik, nem ironizál, nem mesél, csak kijelent. A történet logikájában ez a kijelentés pedig nem egyszerűen új fejezet, hanem komoly üzenet, mely szerint a kérdés az átláthatóságról nem pusztán publicisztikai vita, hanem ellenőrzési probléma.

2022: a Magyar Narancs riportjai és a válságüzemmód hétköznapi valósága

Az iskola honlapján büszkén hirdetette magát a Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola, miszerint „nyitott, befogadó szellemiségű intézmény, amely művészeti és kulturális tevékenységekbe ágyazott képzési programmal, ellátási és vezetési filozófiával, együttműködő partnerekkel szolgálja a fiatalok komplex fejlődését és közösségi aktivitását”.

Ám több akkori és volt munkatárs – köztük a korábbi igazgató – a laphoz fordult, mert a fenntartó több százezres, sőt milliós nagyságrendű bértartozásokat halmozott fel velük szemben. Egyesek jogi úton próbálták behajtani a pénzüket, mások csak reménykednek a jóindulatban.

A fenntartó a Képzett Polgárságért Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Kajos László. Az alapítvány 2018 szeptemberétől működtette a Pinokkió Akadémia Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolát is, majd később a két iskola összeolvadt, és 2021 őszén a tanári kar nagy része felmondott, miután hónapokon át nem kaptak fizetést. Korábban is óraadó tanárokkal és egyetemistákkal próbálták pótolni a hiányt.

Proics Lilla, a Pinokkió, majd az összeolvadás után a Comenius volt igazgatója így idézte fel a cikkben az indulást: „Amikor a Pinokkió fenntartója állásajánlattal keresett meg, először nemet mondtam. Furcsa felvételi beszélgetés volt. Kiderült, hogy nagy szükségük van valakire egyetemi végzettséggel, mert nem volt megfelelő ember az igazgatói posztra.” Homályos válaszokat kapott arra, miért nincs senki az intézmény élén. Végül elfogadta az állást, mert szimpatikusnak találta a küldetést: esélyt adni olyan hátrányos helyzetű diákoknak az érettségire, akik már több iskolában kudarcot vallottak. Plusz pozitívum volt, hogy szociális munkásokat is alkalmaztak, akik támogatásalapú pedagógiai rendszert dolgoztak ki. „Remek kollégákat ismertem meg, ők hitelesítették az egészet” – mondja Proics, aki testnevelést és drámát is tanított. Akkor kb. 120 diák járt oda. A fenntartó kérése az volt, hogy csak formailag vállalja az igazgatói posztot, az iskola „magától” működik, nem lesz extra teendő.

Egy másik tanár, Péter (nevét a Magyar Narancs megváltoztatta) szerint a legnagyobb kihívás az volt, hogy a diákokat egyáltalán bejuttassák az órákra. A tanulók többsége szociálisan hátrányos helyzetű, gyakran sajátos nevelési igényű (SNI). Pedagógiailag nehéz terep, ezért szociális munkások és úgynevezett osztálysegítők támogatták a tanárokat – fő feladatuk az volt, hogy a gyerekeket eljuttassák a „nulladik pontra”, azaz járjanak iskolába.

„A felsőbb évfolyamokon sok diák már dolgozik. Volt, akit az anyja intézetbe adott átmenetileg. Előfordult depressziós tanuló, akit alig lehetett rávenni az otthon elhagyására” – mesélte Csaba, aki a cikk születésekor még nem mondott fel, de jelezte, hogy nem bírja sokáig. Senki nem a diákok miatt mondott/akart felmondani, hanem a fenntartó miatti anyagi bizonytalanság miatt.

Egybehangzóan azt nyilatkozták a riportalanyok, hogy a szociális munkások „nagyon sokat vittek a hátukon”, de további szakemberekre lett volna szükség.

Papíron talán volt iskolapszichológus vagy gyógypedagógus, de senki nem látta őket, pedig a sok SNI-s vagy BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) diák számára ez a támogatás nélkülözhetetlen lett volna, és az intézmények is felvették az erre járó állami támogatásokat.

Az osztálysegítők csoportos és egyéni beszélgetésekkel tartották bent a gyerekeket az érettségiig – ez akár évekig tarthatott, mert nem mindenkinek sikerült elsőre.

„A matek a legnagyobb mumus, rengeteg lemaradás van. Sokuknak az ötödikes anyag sincs meg” – mondta Bakai Eszter matematikatanár a riportban, aki annak idején éppen a felmondási idejét töltötte. A tanár már régóta foglalkozott hátrányos helyzetűekkel; tapasztalat szerint ha bejutottak az órára, már könnyű volt velük dolgozni, mégpedig n parancsolással, hanem egyéni motivációval, személyes beszélgetésekkel érték el, hogy jöjjenek és tanuljanak.

Proics egy évig volt a Pinokkió megbízott igazgatója, és elmondta, hogy már akkor csúsztak az alacsony fizetések, de nem gyanakodtak komoly bajra. „Mondták, néha előfordul, eddig is megoldódott” – idézte fel. A tanév végén aztán bejelentették, hogy költségvetési okok miatt 2020 szeptemberétől a Pinokkió összeolvad a Comeniusszal, és Proicsot kérték fel a Comenius igazgatójának, miután az előző nyugdíjba ment. Korábban is átfedés volt a tanári karok között, legtöbben mind a két intézményben tanítottak, sőt egy harmadik iskola is kötődött hozzájuk, a Kajos Gergely (Kajos László fia) vezette Kontiki-Szakképző Zrt. által fenntartott Tanext Akadémia Szakképző Iskola, amely szintén hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozik.

A Comeniusban főleg fiatal tanárok dolgoztak, sokan közülük még egyetemisták voltak. Aztán az összeolvadás után ismét csúsztak a bérek. Volt, aki mindkét iskolában (Comenius és Tanext) is tanított, és felmondott, amikor nem jött a fizetés. „Nem kérdezősködtem, Kajos annyit mondott, nincs pénz. Gondoltam, ha nincs, nincs – de én nem tudok fizetés nélkül dolgozni” – mondta 2022-ben egy forrás a Magyar Narancsnak.

Egy másik tanárnő, Ildikó orvosi vizsgálaton tudta meg, hogy hónapok óta nem fizetik utána a tb-t. „Hideg zuhany volt, sokáig nem kommunikálták nyíltan a gondokat.” Egy ideig nem is tudták egymásról a pedagógusok, mindenkinek csúszik-e a fizetése, mivel a fenntartó egyesével tárgyalt, egyéni megállapodások születtek arról, ki mennyiért folytatja. „Van kolléga, aki havi 20 ezer forintot kap – persze máshol is dolgozik, de ez elképesztően kevés.” Proics, mint igazgató is kvázi társadalmi munkában végezte a feladatát.

Később kiderült, hogy az ÁSZ zárolta a számlát, mert 2016–2019-ben az iskola nem igazolta a normatíva átlátható felhasználását. Az ÁSZ-jelentés szerint „nem biztosította a támogatások átlátható, elszámoltatható igénybevételét és cél szerinti felhasználását”.

A zárolás 2022-ben még biztosan fennállt, így a normatíva sem érkezett meg. Ígérték, hogy valahogy kifizetik az elmaradásokat, de 2021 októberében elfogyott a türelem a tanárok részéről. Már az órarend sem állt össze, sokan olyan tárgyat tanítottak, amelyre nem volt szakképesítésük. Proics akkor azt nyilatkozta, hogy ha valaki feláll, összeomlik az oktatás.

„Győrfi Éva (kuratóriumi tag, gyerekjogász) azt mondta, hoz új tanárokat, minden rendben lesz. Ekkor már hónapok óta nem kaptunk fizetést, így tíz kollégámmal felmondtunk” – nyilatkozta 2022-ben Proics.

„Zavarba ejtő volt, hogy új diákokat vettek fel kilencedikbe, miközben tervezgetik a jövőt. Fogalmam sincs, hogyan jutnak el az érettségiig, ha megszűnik az iskola” – jegyezte meg egy szintén felmondott tanár. Jobb lett volna átíratni a diákokat máshova, de a fenntartó erről hallani sem akart.

Közben költözniük is kellett (XIX. ker., Széchenyi u. 3–5.). Az épületet szintén az önkormányzattól bérelték volna, de Proics megtudta, hogy nem volt érvényes szerződés, mert nem volt meg a szerződéshez szükséges nullás igazolás a zárolás miatt.

És az iskola/iskolák még mindig működnek….

Újra és újra

Már 2010-ben a hvg.hu megírta, hogy Kajos László a Nessa Pedagógiai és Szociális Alapítványon keresztül üzemeltetett III. kerületi iskolákat, melyeknél 40 milliós hiány derült ki. Szerződést bontottak vele, felszólították a visszafizetésre, elismerte a hibát, ígérte a pénzt, de csak csekély részt fizetett. Az ügyből feljelentés lett.

Aztán a Comenius kárvallott tanárai is jogi útra terelték az ügyet. Ügyvédjük, Sziklai Tamás szerint Kajos elismerte a tartozást, megállapodást írt alá határidőkkel, de azok lejártak, és az elmaradt bérekből a tanárok csak töredéket kaptak meg. Ha nem fizet, felszámolási eljárást indítanak, mondták, és hogy az alapítvány vagyonával felel; ha pedig az nincs, akkor a képviselője a személyes vagyonával. Már ha van neki. Persze ez megint egy külön per.

Azon tanárok szerint, akik maradtak, a Comenius összeolvadását már ekkor jelezték a Tanext Akadémiával (Kajos Gergely iskolája), hasonlóan, mint a Pinokkió-val korábban lezajlott összeolvadás. Semmi baj, családban maradt a történet…

A rendszer, amit kihasználnak

A magyar köznevelésben az alapítványi iskolák elvileg fontos rést töltenek be. Olyan középiskolai vagy szakképzési lehetőséget adnak, ahová a mainstream rendszerből kiszorulnak a diákok. Ezek leggyakrabban hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési vagy magatartási problémás (BTM) fiatalok. Ezek után az állam emelt normatívát fizet („fejpénz”), mert a nevelésük többe kerül, hiszen általában szükséges fejlesztő- vagy gyógypedagógus, pszichológus bevonása is a tanító-nevelő munkába. A fenntartó alapítvány kapja a pénzt, működési engedélyét a kormányhivatal adja ki, nyilvántartása az Oktatási Hivatalnál van, és az ÁSZ + NAV ellenőrzi a gazdálkodást. De a gyakorlatban az ellenőrzés laza, a normatíva elszámolása átláthatatlan laikusok számára.

És ott lép be a képbe Kajos László és fia, akik évek óta iparszerűen kihasználják a rendszer hézagait, és egyfajta közoktatási piramisjátékot működtetnek.

A módszer lépésről lépésre

• Új iskola indítása: Alapítanak (vagy átvesznek) egy alapítványi iskolát, fenntartóként egy általuk irányított alapítványt (pl. Képzett Polgárságért Alapítvány) állítanak.
• Diáktoborzás: Főleg nehéz sorsú, SNI-s vagy többszörösen kudarcot vallott fiatalokat vonzanak be –után nagyobb a normatíva.
• Pénz beáramlása: Az állam fizet diákonként havonta jelentős összeget (évente százmilliók mennek egy-egy iskolára).
• Problémák felhalmozódása: A pénz nagy része nem az oktatásra megy – tanárok bérét hónapokon/hónapokon át nem fizetik, alvállalkozók (takarítás, étkeztetés stb.) szoros családi kapcsolatban állnak a fenntartóval (összeférhetetlenség), a gazdálkodás átláthatatlan.
• Csőd és menekülés: Amikor baj van (pl. ÁSZ-vizsgálat, zárolt számla, felmondó tanárok), a diákokat és tanárokat átjelentik egy újabb, általuk frissen indított vagy átvett iskolába, úgy, hogy erről sokszor a diákok és a szülők sem tudnak. A régi fenntartó „eltűnik” vagy bedől, a probléma „megszűnik”, de a pénz már kiment.
• Ciklus ismétlése: Így megy évek óta, bedőlt iskolák és ki nem fizetett tanárok sora kíséri Kajos Lászlót.

Konkrét példák a Kajos-hálóból a 2022-es állapot szerint

Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola (Budapest), melynek fenntartója a Képzett Polgárságért Alapítvány (Kajos László kuratóriumi elnök). 2020/21 és 2021/22 tanévben hónapokon át nem fizették a tanárok bérét, sok pedagógus ingyen dolgozott tovább, hogy a végzősök érettségizhessenek. Az ÁSZ 2021-es vizsgálata (2016–2019 időszak) elmarasztalta Kajosékat, ugyanis a fenntartó nem igazolta a normatíva célzott, átlátható felhasználását. A számlájukat zárolták.

A Pinokkió Akadémia 2018-ban indult, ugyanazon alapítvány fenntartásban, majd beleolvadt a Comeniusba, a diákokat és tanárokat egyszerű mozdulattal átirányították. Ez tipikus lépés a ciklusban.

Kajos Gergely (Kajos László fia) a Kontiki-Szakképző Zrt. vezérigazgatója volt ebben az időszakban, amely a Tanext Akadémia Szakképző Iskola fenntartójaként szintén hátrányos helyzetű diákokra fókuszált. A három iskola között jelentős tanári átfedéseket lehetett megfigyelni, és a „kis-Kajos” igen barátian, majdhogynem haverként bánt a diákjaival. Erről előszeretettel posztolt is…

Újabb vezetőváltás, egy új név a csúcson

A történet egyik késői fordulata a Tanext vezetésében bekövetkezett újabb változás volt. A nyilvános intézményi adatok szerint az igazgatói poszton megjelent Karsainé Szeli Zsuzsanna neve, és a róla szóló sajtóanyagok kiemelték, hogy korábban egy Iványi Gáborhoz köthető oktatási hálózat egyik intézményénél is felbukkant a neve.

A szakképzési nyilvántartásokban a Wesley János Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola mellett szerepelt a Tanext új igazgatójának neve, és a Wesley Kincsei közösségi felületein is megjelent. Mindez arra utalhatott, hogy volt hivatalos kapcsolata a Wesley-hálózattal az igazgatónak.

Azt azért engedjük meg magunknak, hogy felmerüljön a gondolat, hogy az időzítés és a háttér együtt óhatatlanul reflektorfénybe helyezi az új igazgatót, különös tekintettel az Iványi-iskolák körüli anomáliákra, az alkalmazottak bérének elmaradására, a dolgozók be nem jelentett foglalkoztatására, adó- és járulékelmaradásokra.

A nyilvános dokumentumokból nem derült ki részletesen, milyen indokokkal és pontos dátummal történt a váltás, milyen fenntartói döntések előzték meg, és milyen szervezeti logika mentén zajlott az átadás, csak a tény biztos: igazgatót cseréltek.

A Képzett Polgárságért Alapítvány, melyet 2000-ben alapítottak, a jelenlegi (2026 februári állapot szerint) publikusan elérhető információk alapján nem tart fenn aktív köznevelési intézményt, vagy legalábbis nincs friss, nyilvános nyoma annak, hogy iskolákat működtetne.

A 2022-es botrányok idején (Magyar Narancs riportok: „Lyukasórák„, „Szegények tolvajai„, „Szélhámos alapítvány…„) az alapítvány fenntartásában működött a Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola (korábban Comenius Szakközépiskola stb., Budapest XIX. kerület, Széchenyi utca 3–5.), valamint korábban a Pinokkió Akadémia, amely beleolvadt a Comeniusba. Ezek az intézmények hátrányos helyzetű, SNI-s diákokra specializálódtak, de súlyos bértartozások, ÁSZ-elmarasztalás (számlazárolás), tanári felmondások és költözési problémák miatt gyakorlatilag ellehetetlenültek 2021–2022 körül.

Az alapítványhoz kötődő kerib.hu oldal (Kerekasztal az Iskola Biztonságáért projekt) még 2021-es dátummal említi a Comeniust mint az alapítvány iskoláját, de az oldal tartalma elavult, azon 2022 óta nincs frissítés.

Az Oktatási Hivatal (OH) nyilvános intézménykeresője (kirint.kir.hu vagy oktatas.hu/kozneveles/intezmenykereso) és kapcsolódó adatbázisok nem adnak vissza aktuális találatot erre a fenntartóra, hogy aktív lenne. A szakképző intézmények 2020 óta részben kikerültek a KIR nyilvántartásból, de a gimnáziumi/alapfokú részeknek láthatónak kellene lenniük – itt sincsenek.

Nincs hír bezárásról, fenntartóváltásról vagy újraindításról a médiában vagy hivatalos forrásokban 2022 óta.  Valószínűleg az alapítvány visszavonult a köznevelési fenntartói tevékenységtől, nem kizárt, hogy a botrányok, zárolások miatt, de az is lehet, hogy az iskolák megszűntek, esetleg átkerültek máshova (pl. Kajos Gergelyhez kötődő Tanext Akadémia irányába. Az tény, hogy az alapítvány adószámát törölték, de sem eljárás, sem nyomozás nincs bejegyezve a civil szervezet névjegyzékében.

A Tanext Akadémia (teljes nevén: TaNext Akadémia Technikum, Szakképző Iskola, Szakiskola és Szakgimnázium, korábban Tanext Akadémia Szakiskola, Szakközépiskola és Szakgimnázium) jelenlegi fenntartója tehát a Kontiki-Szakképző Szakképzés Szervezési Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Zrt. (röviden Kontiki Zrt.). Ez a fenntartó már 2010 óta aktív, és Kajos Gergely (Kajos László fia) vezette, majd hirtelen, hosszú évek után 2023-ban Kéri Zsigmond vette át tőle, akinek másik cége egyébként üzletvitellel foglalkozik.

Kéri Zsigmond

Az iskola honlapja (tanext.hu) ma is működik, magánfenntartású középiskolaként hirdeti magát („második esély” típusú, hátrányos helyzetű diákokra fókuszálva), székhelye Budapest XX. kerület (Ónodi utca 14. vagy Üllői út 132. említve régebben), igazgatója Karsainé Szeli Zsuzsanna. Nincs jele változásnak 2022 óta, azaz továbbra is aktív, felvételi tájékoztatókkal, szakirányokkal.

A Comenius (teljes nevén: Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola, korábban Comenius Középiskola stb.) fenntartója 2022-ben a Képzett Polgárságért Alapítvány volt (Kajos László kuratóriumi elnöke), azonban 2026-os állapot szerint nem aktív fenntartóként jelenik meg, azaz nincs friss nyoma iskolafenntartásnak az alapítvány részéről, sem OH-adatbázisban, sem a médiában. A 2021–2022-es botrányok  után valószínűleg megszűnt vagy inaktívvá vált az iskola ezen a néven és/vagy ezzel a fenntartóval. Nincs publikus felvételi, honlap vagy friss említés 2025–2026-ra a Comenius esetében, tehát nem kizárt, hogy bezárt, átalakult, vagy diákok/tanárok átkerültek máshova (pl. Tanextbe, ahogy 2022-ben tervezték).

A Pinokkió Akadémia („Pinokkió Akadémia” Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola) soha nem volt önálló hosszú távon. 2018-ban indult a Képzett Polgárságért Alapítvány fenntartásában, de gyorsan beleolvadt a Comeniusba, még 2020 körül, a diákok és a tanárok átirányítása is megtörtént. Ma nem létezik önálló intézményként,  nincs honlapja, Facebook-oldala inaktív vagy régi, és nincs említés fenntartóról vagy működésről 2022 óta. Teljesen megszűnt vagy beolvadt.

Epilógus: ugyanaz a folyosó, más névtábla, ugyanaz a kérdés

Ha egymás mellé tesszük a Pesti Srácok 2019-es hálózati narratíváját, a Magyar Narancs 2022-es válságriportjait és az Állami Számvevőszék 2021-es jelentésének hivatalos megállapításait, akkor egyetlen, hosszú történet rajzolódik ki, amely több műfajban és több hangnemben is elmesélhető. Az egyik hang politikai-ideológiai keretben láttat, a másik szociális-intézményi állapotot rögzít, a harmadik pedig ellenőrzési nyelven beszél a pénzek nyomáról.

A szereplők között ugyanazok a nevek térnek vissza rendre, az intézménynevek variálódnak, a telephelyek vándorolnak, és közben a történet legfontosabb szereplője maga a rendszer lesz: az a közeg, amelyben egy intézmény egyszerre lehet pedagógiai tér, pénzügyi konstrukció és jogi alakzat.

És itt ér vissza a történet a kispesti épület folyosójára. A kérdés, amelyet a sajtó több év különbséggel, több nézőpontból is körbejárt, és amely végül nem egyetlen személyre vagy egyetlen szervezetre szűkül, sokkal inkább egy szerkezeti kérdéssé tágul.

Hogyan tud egy oktatási kör évekig úgy működni, hogy közben viták, végrehajtások, dokumentumhiányok, bérfizetési problémák és hivatalos ellenőrzési megállapítások is felbukkannak körülötte, mégis új tanévek indulnak, új diákok érkeznek, új névtáblák kerülnek fel ugyanarra a kapura?

A történetben sok a „szerint” és a „beszámoló alapján”, és ez nem pusztán nyelvi óvatosság. A Tanext körüli ügyek egyik alaptapasztalata épp az, hogy a nyilvánosság többnyire mozaikokból kap képet: sajtócikkekből, cégiratokból, nyilvántartásokból, szülői elmondásokból, hivatalos jelentésekből. Ezek a mozaikok néha fedik egymást, néha ellentmondanak, néha csak ugyanarra a témára vetnek fényt, csak más megvilágításból. De a fény, bármilyen színű is, ugyanoda esik vissza, arra a pontra, ahol

az oktatás közfeladat, a finanszírozás közpénz, és ahol a kettő találkozásának átláthatósága nem világnézeti kérdés, hanem minimumkövetelmény.