A rendőrállamtól a rendőrmaffiáig – az alvilág rendszerváltása | 2. rész

Lentebb egyebek közt azokról a robbantásokról, gyilkosságokról esik szó, amelyeknek ügyében Portik Tamást elítélték. Hogy ezek pontosan hogyan történtek, és kik lehettek a háttérben, az a jogerős ítéletek dacára számos ponton vitatott.

Az, hogy miért történtek, hogy (más dolgokkal kölcsönhatásban) mi indította be az eseménysorozatot, arra már nagyobb biztonsággal tudunk válaszolni.

A rendszerváltás után az volt az olajszőkítés a hazai alvilágnak, mint az USA-ban a szesztilalom. Ennek lényege, hogy a fűtésre használt háztartási tüzelőolaj (HTO) és az autókat hajtó gázolaj vegyi összetétele gyakorlatilag ugyanaz volt, adótartalma viszont ég és föld. Vagyis a HTO-t a színezőanyagot kivonva busás haszonnal el lehetett adni üzemanyagként. A kezdetben piti csalók által folytatott tevékenységet hamarosan átvette a szervezett alvilág.

„Azokat juttattuk rács mögé, akik az elmúlt húsz évben a legtöbb erkölcsi és anyagi kárt okozták Magyarországnak” – nyilatkozta Pintér Sándor nem sokkal Portik Tamás letartóztatása után. A megfogalmazás nem véletlenül tűnik furcsának. Portikot ugyanis nem anyagi károkért vitték börtönbe, hanem emberölési ügyekért. Az Aranykéz utcai robbantás persze jelentős anyagi károkat is okozott, de aligha erre gondolt a belügyminiszter. (Erkölcsi károkért meg végképp nem szoktak börtönbe zárni senkit.) Pintér mondata azt hivatott elfedni – a gyilkosságok poszttraumás sokkhatása által kitakarni –, hogy épp az anyagi károkért nem vontak komolyan felelősségre senkit. Legjobb példa erre az olajozás zászlóshajójának tekintett​ részbeni Portik-érdekeltség, az Energol.

„A 2003-ban megkezdődött, az évszázad maffiapereként beharangozott Energol tárgyalássorozat 2007-re bohózatba fulladt, amikor az ügyészség a saját vádirata mögül hátrált ki” – olvasható Dezső András Nagyfőnök című Portik-életrajzában. (359.o.)

Hozzátéve: „A per vége felé nyilvánvalóvá lett, a vád korántsem áll biztos lábakon. Olyannyira nem, hogy már az ügyészség is kénytelen-kelletlen belátta: nem tud fogást találni az egykori olajosokon. Sőt a vádhatóság szinte védte az energolosokat, mondván, a cég pénzügyei átláthatók és tiszták voltak. Az ügyészség nem tudott mit kezdeni azzal, hogy az Energolt annak idején az APEH és a VPOP is többször ellenőrizte, és soha nem találtak szabálytalanságot.” (Uo. 359.o.)

„A tegnap megtartott ügyészi vádbeszéd szerint mára a vádak alaposan „megszelídültek”: többségüket az ügyész nem találta bizonyíthatónak. Az ügyész szerint az Energol Rt-vel kapcsolatos vádpont lényegében nem bizonyítható” – idézi a 2007. szeptember 27-i sajtóhírt Csikós József, az Energol korábbi vezérigazgatója a Börtönidő – Az Energol-ügyem című memoárjában, amelyet egyébként a Kapu jelentetett meg.

„A bíróság megállapította, hogy nem történt bűncselekmény… Nos, e hírek már csak néhány sorban, hátul, a sportrovatok környékén voltak olvashatók. Hogy ezt éveken keresztül megszenvedte sok ember? Akik börtönben raboskodtak ártatlanul? Kit érdekel? Fontos, hogy más olajforgalmazó cégek megmaradtak és megerősödtek. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. De valakik meghurcolták Csikós Józsefet” – írja Brády Zoltán, a könyv kiadója.

Róla a Pesti Srácok azt írta, hogy valójában nagyon is kiszolgálta a pártállami rendszert, és igazából nem üldözték. Ezt a koncepciót bizonyára erősít​heti, hogy Brády adta ki az MSZMP-káderből lett olajcég-vezér önmentegető művét. Csak hát az az igazság, hogy Csikósnak nem nagyon kellett mentegetőznie, hisz a bíróság is felmentette. S nemcsak őt: a tizennyolc vádlott közül mindössze hatot ítéltek letöltendőre, a többit felmentették vagy megúszta felfüggesztettel. Miért történt ez így? „A bíró az ítélet indoklásában példákat sorolva kifejtette, hogy a vádirat több lényeges körülményt nem tartalmazott, így a bíróság a vádhoz kötöttség elve miatt nem ítélkezhetett az eljárásban felvetődő tények összességéről. A vádirat nem felelt meg az alapvető feltételeknek, és ez elévülés miatt ezeket a hiányosságokat már nem lehetett pótolni” – írja a Magyar Hírlap 2007. november 15-én.

A bíró a Népszabadság ugyanakkori tudósítása alapján „súlyos kritikával illette az ügyészség munkáját”. Eszerint a vádhatóság hibája miatt nem lehetett szigorúbb ítéletet hozni.

Ki is volt akkor, 2003-tól 2007-ig a vádemelés és a tárgyalás éveiben ennek a legfőbb szakmai felelőse, először mint legfőbb ügyész, aztán mint a Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának vezetője? Polt Péter. Miért szoktak gyilkolni az alvilágban? Mondjuk, az olajszőkítés és más illegális tranzakciók miatti elszámolási vitákat rendezik el így. Ha az Energol-kör, azon belül Portik Tamás minden tevékenysége jogkövető lett volna, akkor miért akarta volna lelövetni a vele üzleti vitába keveredő Prisztás Józsefet vagy megöletni az olajügyekben tanúskodó, Boros Tamás néven ismertté vált Boros József Károlyt? Ezeknek a bűncselekményeknek csak akkor van „értelme”, ha van mögöttük egy törvénytelen üzlet, amit félteni, védeni kell. Itt viszont legjobb esetben is az történt, hogy elítélték azt, aki meghúzta a ravaszt, felrobbantotta a bombát, eldobta a gránátot – meg azt, aki a vád, illetve az ítélet szerint erre felbujtotta.

Még azt is nehéz elhinni, hogy jóformán az összes akkori gyilkosság, robbantás mögött csak és kizárólag Portik áll – nekem sem sikerült. És nem csak nekem.

Ezt még az akkor kimondottan NER-párti Heti Válasz újságírója sem vette be, így szólva: „Egészen meseszerű, hogy lassan minden eddig megoldatlan gyilkossági ügy mögött az Energol volt marketingigazgatója, Portik Tamás sejlik fel…” Pintér Sándor nem is reagál érdemben a felvetésre, annyit mond csupán: „Ön többet tud, mint én.” Ott lesz ismét bőbeszédűbb, amikor az olajbűnözésről beszél: „bizonyos pártok hagyományosan nagyobb hangsúlyt fektetnek a bűnüldözésre, másoknak pedig ez kevésbé fontos. Az is lehetséges, hogy némely párt nem úgy állt hozzá az olajbűncselekményekhez – nem annyira a bűnüldözéshez, mint inkább magához a tevékenységhez –, ahogy egy parlamenti erőnek illett volna.” 2000-ben, Pintér Sándor belügyminisztersége idején a parlamenti pártok létrehozták az olajbizottságot. S nyilván igaz lehet a kritika a bizottság egyes tagjaira, illetve az őket delegáló pártokra, hogy nem úgy álltak hozzá az olajbűnözés vizsgálatához, ahogy kellett (és illett) volna.

De akkor vizsgáljuk meg azt is, a kritikát megfogalmazó akkori és jelenlegi belügyminiszter hogy állt a bizottság munkájához, mennyire segítette azt. Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság J/3500. számon 2000. november 30-án kiadott jelentésének „A bekért iratok, dokumentációk” című forrásjegyzékében szerepel, hogy 001010/2000. iktatószámon a bizottság bekérte dr. Pintér Sándor belügyminisztertől a 405. sz. ukrán nyomozati anyagot. Viszont a jegyzék „Minősítés” rovatában ennél a bekérésnél az szerepel: „Válasz még nem érkezett!” És azóta sem futott be. Azóta nem tudjuk, mi ez a titokzatos akta, illetve, hogy miért nem érkezett meg a bizottsághoz.

Négyszer kérdeztem meg Pintér Sándort, hogy ennek mi volt az oka, valamint, hogy az anyag jelenleg megismerhető, kikérhető-e. Ha nem, akkor kértem, hogy ennek okáról tájékoztassanak: ki, mikor és meddig tartó hatállyal rendelte el az anyagok minősítését/titkosítását.

Máig nem kaptam választ, hiába írtam egy cikkben rejtélyes nyomozati anyagról és a miniszter hallgatásáról. Önöknek ez segítőkész hozzáállásnak tűnik? Ha egyszer megtalálom ezt az aktát, az eddigiekből kiindulva nem hiszem, hogy az Pintér Sándornak lesz köszönhető.

Nézzük, kik voltak még legalább ennyire segítőkészek! Az olajbizottság el akarta készíteni az olajüzletben részt vevő cégek és személyek körét, a személyi összefonódásokat dokumentáló „olajtérképet”. A testület „kérte a Legfőbb Ügyészt a munka elvégzésére, és az elvégzett munka eredményeinek a Bizottság számára való átadására, melyet az ügyészség elvállalt”. Így hát „nem foglalkoztak az »olajtérkép« készítésével, várva az ügyészség anyagára”. Sokáig kellett várniuk. „Az ügyészségi munka azonban elhúzódott, s bár a Bizottság minden ülésen sürgette az anyag átadását, az ügyészség mindig csak egy későbbi, általában egyhetes terminust jelölt meg az átadás időpontjául. Mintegy két hónapos halogatás után, a Bizottság végső felszólításának engedve.” 2000. október 30-án adott át az ügyészség „két CD adathordozón tárolt anyagot, mondván, hogy ezzel teljesítette feladatát. Az ügyészség által átadott anyagok azonban nem tartalmazták azokat az adatokat, melyeket a Bizottság kért: egyáltalán nem tartalmazták a tulajdonosi kört, ami a feladat abszolút lényeges eleme volt. A megadott adathalmaz a nyilvános cégnyilvántartás lemásolt anyagait tartalmazta keresésre alkalmatlan formában, úgy, hogy a kereskedelemben kapható cégnyilvántartási adatok kereshetőséget is magában foglaló minőségét tekintve lényegesen jobbak az ügyészség anyagánál” – szól a jelentés.

Ki is volt akkor a legfőbb ügyész? Segítek: mindkét neve P-vel kezdődik. Ezt a két nyomorult, oknyomozásra teljesen alkalmatlan CD-t azóta én is kikértem az ügyészségtől. Mit tippelnek, kiadták? Szabad a gazda? Nem kaptam meg, pedig komoly olajtitkokat aligha tartalmaz – legfeljebb a vádhatóság teljes inkompetenciájáról tanúskodik, hogy rosszabbat most ne feltételezzek róluk.

Kérdezhetik tőlem: tán azt gondolom, hogy csak a Fidesz emberei, kinevezettjei játszhattak negatív szerepet az olajügyben, az MSZP vagy az SZDSZ pedig nem? Dehogy gondolok én ilyet.

Pláne nem vagyok olyan tapintatos, udvarias az MSZP-vel, mint Pintér Sándor. „Csodálkoznék, ha nem az MSZP-re gondolna. Ez azt jelenti, hogy a szocialista pártnak is csurrant az olajmilliárdokból?” – kérdezi az olajügyekről fentebb idézett mondatairól Pintért a már említett Heti Válasz-interjúban az újságíró. „Ilyet nem mondtam” – feleli a belügyminiszter. Én viszont mondo​k – nagyon is lehetséges, hogy kerültek hajdanán olajpénzek az MSZP-hez vagy az SZDSZ-hez. Ahogy ma sem gondolom, hogy​ mindig csak a NER lehet korrupt, az ellenzéke viszont soha.

De könyörgöm: hol van ma az MSZP meg az SZDSZ? Ám hogy mindenkit megnyugtassak: épp a napokban foglalkoztam egy, anno az MSZP​ és az SZDSZ közös jelölt​jeként megválasztott politikus állítólagos olajgyanús kampányhátterével. Ha a kérdésemre adott válasz nem jut a Portik-interjú sorsára, akkor meg fogom írni. De ha erre rákérdezek, akkor talán arra is rá kell, milyen szerepet játszottak a​ ma is csúcson lévő Pintér és Polt vezette szervezetek abban, hogy az olajügyek feltárása úgy végződött, ahogy. S itt most válaszolni próbálok arra, hogy kik okozták ama bizonyos, Pintér Sándor által említett anyagi károkat. Pontosabban: kik tették lehetővé, hogy ilyen károk legyenek?

A szesztilalom okozta károk előidézésének legnagyobb felelőse sem Al Capone, hanem azok az amerikai törvényhozók, akik megszavazták a prohibíciós törvényt, rászabadítva ezzel a „piamaffiát” a társadalomra. Az olajmaffia felemelkedését is egy politikai döntés alapozta meg.

Amely hosszú éveken át eltérő adósávban tartotta a HTO-t és a gázolajat. Mint az olajbizottság jelentése leírja: „Az ellenőrzések során megállapították, hogy a jogsértések száma stagnálás helyett ugrásszerűen emelkedett.” Így a kormány „soron kívül történő tájékoztatását követően a szükséges intézkedések érdekében határozati javaslat és operatív intézkedési terv készült.” Utána egy „1993. augusztus 13-i »miniszteri találkozón« készült határozat alapján egy külön szakértői testületet, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium vezetésével pedig egy külön Bizottságot (Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság) hoztak létre. A szakértői testület megalakításának egyik fő indoka »az egységes árak (azonos adótartalom) meghatározása volt a gázolaj és a HTO forgalmazásánál«. Az értekezleten a határozat d.) pontjában rögzítették az intézkedési terv 4.6. pontjának külön kérésére történő törlését. E pont a fenti szakértői testületnek előírta a gázolaj és HTO ára (adótartalma) egységesítésének és az adó-visszatérítés rendszerének kidolgozását.”

Négyszer kértem a Miniszterelnökségtől adatokat a fenti testületek iratairól. Kíváncsi voltam, vajon kinek a külön kérésére törölték a 4.6 pontot? Kinek köszönhetjük, hogy még több mint másfél évet kellett várnunk arra, hogy az 1995. évi XXVII. törvény május 1-jei hatályba​ lépésével megszűnt a fűtőolaj és a gázolaj közötti árkülönbség. Ugye kitalálták? Erre nem kaptam még elutasító választ sem. És újból aláhúzom: igen, az MSZP és az SZDSZ is sáros lehetett az olajkorrupcióban. De mégis a szoclib koalíció zárta el az adórést, amit az MDF-kormány nem tett meg. Az az MDF, amellyel „a Fidesz »kénytelen volt« székházügybe keveredni. S nem kevésbé volt kénytelen olyan cégalapításokba fogni, pénzforrásokhoz jutni, amelyek vagy súrolták, vagy átlépték a törvényesség határát”. Az előző megtalálhatják, kitől származik ez az idézet. A következő részben pedig megteszem, amit erre a részre ígértem. Foglalkozom az alvilági robbantásokkal, merényletekkel kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel. Azért napoltam el, mert talán érdemesebb a robbantós konteók helyett a csendesebb valóságnál is időzni egy kicsit.

(ot.hu)