A törpék hosszúra nyúlt árnyéka

Miért van az, hogy a hangos, agresszív és ostoba kisebbség a történelem során mindig önbizalommal telve próbált rátelepedni a józan többségre? Hogy lehet, hogy a józanság sosem harsány és erőszakos?

Ha ezeket a kérdéseket meg tudnánk válaszolni, valóban jobb hely lenne a világ, addig azonban meg kell harcolnunk minden talpalatnyi normalitásért. A bolsevikok és szellemi örököseik sosem voltak többségben az utóbbi bő száz évben, mégis, mennyiszer borították vérbe a világot a többségre hivatkozva.

Pedig mindig törpék voltak, ám sosem zavarta őket önnön jelentéktelenségük, mindenkire ki akarták terjeszteni hagymázas őrületüket és zsarnoki természetük azóta sem változott semmit.

Csak az utóbbi időben már MSZP-nek, SZDSZ-nek, DK-nak, Momentumnak és legújabban Tisza Pártnak, meg ki tudja még minek hívatják magukat. A tervük azonban ugyanaz, mint a régi elődöknek: ígérgetés, pusztítás, nyomor, anarchia.

Repül a fáklya Fegyőr kezéből, égnek a füstgyertyák a momentumosok kezében, ordítoznak a diktatúrát kiáltó tüntetők az utcákon, miközben senki se bántja őket. Hiába a józan ész örök törvénye, a harsányság és az óbégatás mindig talál követőket, mindig lesznek olyanok, akik maguk sem tudják, hogy mi ellen lázadnak, csak mennek a vezérürük után, bele a semmibe. Hibát persze mindig és mindenben lehet találni, a hőbörgés is ingyen van, a gondolkodás azonban sokszor szinte fáj azoknak, akik tematizálni akarják a közbeszédet. Pedig, ha például a Pride betiltását nézzük, akkor a helyzet igazán pofonegyszerű.

Nem szeretnénk, ha ünnepet csinálnának a devianciából, nem szeretnénk, ha bárkinek a homoszexuális, transz vagy bármilyen LMBTQ-propagandát népszerűsítenék. Ez diktatúra, ez elnyomás?

A törpék ilyenkor bújnak elő és hosszú árnyékot növesztve próbálják meg óriásként eladni magukat. Hangosak és agresszívak, diktatúrát kiáltanak és az egyenlőségre hivatkoznak, pedig senki se bántja őket. Hiába őrült meg Nyugat-Európa és egy időre Amerika is, hazánkban nem a woke-kisebbség, és a deviancia követői, valamint a halálkultusz papjai és papnői határozzák meg, hogy mi a követendő példa. A magyar emberek mindig béketűrőek voltak, de azt sosem szerették és sosem hagyták, ha a nagyképűen oktatták ki őket arról, hogy a saját országukban hogyan és milyen trendek szerint kellene élni.

A normalitás mindig utat tört magának és ez ma sincs másképp, amikor lapátszámra ontják ránk a szennyet.

Aki látta a magyar Országgyűlésben történt füstgyertyás performanszt, tapasztalhatta, hogy egy párt (a nevüket többször már nem írom le), aki alulról szagolja az egy százalékot, hogy képes a többséggel szemben harsányan fellépni, hazaárulózni, és olyan botrányt csapni, mintha a parlamenti és ezáltal a társadalmi többség mögöttük állna. Pedig nem. Nagyon nem. A törpék azonban már ki is pattantak a rejtekhelyről, és a régi bolsevik szokás szerint tízen akarják megmondani ezer embernek, hogy náluk van a bölcsek köve, a többiek mind az ezren hülyék.

Ellenük csak határozottan és keményen lehet fellépni, a józan szavakból és a finom utalásokból nem értenek, ők nem így szocializálódtak.

Ugyanilyen törpék azok is, akik most Szeretetországot akarnak építeni úgy, hogy minden ellenvéleményt tűzzel-vassal irtanak, mindenkit igyekeznek megfélemlíteni főnökük, a zsebmessiás példáját követve. Olyan levitézlett, eredeti pozíciójukban megbukott emberek ezek, akiket nem érdekel a valóság, akiket csak a hatalom és a hírnév vonz, akik már megmérettettek és régen könnyűnek találtattak. Követőik pedig csak az árnyékot látják, a törpéket szándékosan kikerüli a szemük, különben maguknak is be kéne vallaniuk, hogy ismét átverték őket azok, akik óriásnak mondják magukat.

Összeköti őket, hogy imádják a felfordulást, lehetőséget látnak a háborúkban, szeretnek elégedetlenséget szítani és várják a nagy lehetőséget.

Korábban a világháborúk, gazdasági válságok jelentették a keltetéshez szükséges alapokat, jelenleg a nem létező rémképek folyamatos sulykolását sem vetik meg, arra számítva, hogy előbb-utóbb beérik az elvetett mag. A zsarnoki természet azonban borzasztóan káros és veszélyes, a farkasvicsor pedig gyorsan kiviláglik a szolidnak tettetett mosoly mögül.

A lényeget azonban mindig elfelejtik, hogy a mantrázás ellenére nem ők a többség. A józanság és a normalitás ereje pedig akkor nyilvánul meg igazán, amikor szükség van rá. Lehet, hogy néha tovább szunnyad, mint kéne, ha de ha felkel, akkor elsöpri a törpéket a nagyra nőtt árnyékukkal együtt.

(pestisracok.hu)