A Tisza Szekta és ami mögötte van

Magyar Péter és hívei rendre felháborodnak azon, amikor szektának nevezik őket, úgy becézik a híveket, hogy „a szektások”. Pedig ha megnézzük a szektásodás kórképének tüneteit, rendre rájuk ismerhetünk.

A szekta ugyanis az a hely, ahol megfelelési vágyból, a szebb jövő ígérete miatt, vagy valamilyen ideológiai félreértésből adódóan megragadnak az emberek.

Nem csak vallási közösségek, ámde baráti, iskolai, munkahelyi közegek is viselkedhetnek szektaszerűen, ugyanis a szektásodásnak receptje nincs, de tipikus jegyei vannak, és a legrosszabb hír az, hogy

sajnos tényleg senki nincs biztonságban tőlük.

Egy szektának ugyanis vannak olyan jellemzői, melyek minden esetben azonosak, függetlenül attól, milyen jellegű a szekta, és képesek arra, hogy az emberek gondolkodását ilyen jelentős mértékben befolyásolják.

• Mindig van egy karizmatikus vezető, aki általában narcisztikus vonásokkal rendelkezik.  Jellemzője, hogy rendkívül megnyerő, és  iránta a hívek (is) feltétel nélküli imádatot várnak el, nem csak ő maga várja el a feltételek nélküli rajongást.
• A szektákban erős hierarchia uralkodik. Ez az a hely, ahol – akárcsak egy farkasfalkában – mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Az újoncok nem keveredhetnek a keménymagba, olyannyira nem, hogy amíg kellőképpen bele nem vonódtak a szekta életébe, nem is közösködhetnek velük.  Addig ők a „kis csicskások”, kisebb, alantasabb feladatokkal, melyekkel bizonyíthatják elköteleződésüket. Amint a súlyosabb nézetek, „komolyabb” ügyek iránt kellően fogékonynak és elkötelezettnek ítélik őket, akkor nyílik meg a kapu, persze mindig csak egy kicsit, és mindig csak egy lépcsőfok vezet egy kicsivel feljebb.
• A szekta hitrendszere arra épül, hogy tudja a választ az élet nagy kérdéseire és elhiteti az emberekkel, hogy egyedül a szekta vezetői tudják a valódi választ ezekre a kérdésekre, és csak ők tudnak valós megoldást, megfelelő alternatívát kínálni a problémáikra.
• A fentiekből következik az, hogy minden más nézettel szemben a szekta teljes mértékben intoleráns. Az, aki nem abban hisz, amiben a szekta tagjai, az csakis rossz úton járhat, következésképpen elmaradott, hülye, birka. Egy szekta sohasem engedi a vélemények ütköztetését, azaz az építő jellegű vitát, hiszen azt közvetíti kifelé, hogy az egyedüli igazság csak nála van. Márpedig ha nála van, akkor nincs is miről vitatozni.
• Egy szekta soha nem iránymutatást ad a híveinek (mint például egy nem szektaként működő, valódi egyház), hanem irányítani akarja őket. Még a vallási szekták is, hiszen manipulációval tartják kötelékükben az embereket. A legrosszabb azonban, hogy egy szekta – legyen az bármilyen jellegű – felügyelete alatt akarja tartani tagjai, hívei baráti, családi kapcsolatait, sőt, pénzügyeit is.

Az emberek

Az az ember, aki egy szektába bekerül, semmiben sem más, mint a többi ember. A különbség abban rejlik, hogy a rutinos szektatagok pontosan tudják, kiket kell megcélozniuk, hol járnak a legnagyobb sikerrel, hogy még több embert győzzenek meg a szekta számára.

Egy egykori szektatag nem véletlenül jellemezte úgy a szektákat, mint vírusokat, ugyanis a vírus annak az embernek a szervezetére hat a leginkább, azt betegíti meg, akinek gyenge az immunrendszere.

A szekták – ahogy a vírusok – is leggyakrabban a kiszolgáltatott embereket találják meg.

Olyan emberekre fókuszálnak, akik valamilyen traumán estek át, esetleg magánéleti vagy munkahelyi, anyagi válságban vannak, de kifejezetten jó célcsoportot jelentenek számukra a magányos emberek is. Ennek oka egyszerű:

a szebb jövő, a jobb élet reménye krízishelyzetben vagy egy poszttraumatikus állapotban sokkal intenzívebben hat, mint olyankor, amikor az ember élete teljesen rendben van, annak minden területén.

Egy szektához csatlakozni viszonylag könnyű, mert a beszervezés általában onnan jön, ahonnan nem is gondolnánk. Ma már nem nagyon divat, hogy jehovások csengetnek az ajtón, sokkal inkább barátok, családtagok, kollégák „szervezik be” az embereket. Először jön a becserkészés, a finom puhatolózás, a bizalomba férkőzés, és utána már a legrutinosabb kételkedő is elhiszi, hogy a kedves barát vagy rokon nem is akarhat neki rosszat, sőt, ő tudja a leginkább, mindenki másnál jobban, hogy neki mi a jó.

Aki pedig már belekerült a szektába, maradni is akar. Egyrészt azért, mert nem jó kilógni a sorból, nem jó másnak lenni (nem szép a fekete birka a fehérek között), és a szekta rá is játszik az emberek beilleszkedési, közösséghez tartozási igényére. Olyannyira ezt teszi, hogy különféle egyedi megjelölésekkel ruházza fel tagjait – közös tetoválás, egyenpólók, logós bögre, karkötő, stb.

Mindez erősíti a szekta tagjaiban az összetartozás érzését, sőt, büszkeséget vált ki belőlük.

Gyakori az is, hogy nem csak a tagok megfelelési vágyára, de a bűntudatukra, a szégyenérzetükre vagy a félelemérzetükre apellálnak, leginkább érzelmi zsarolással, sőt, sokszor megalázással, megszégyenítéssel, fenyegetéssel.  Éppen ezért, ha bármelyik szekta tagnak kételye van, azt nem mondhatja ki, hiszen akkor a fenti következményekkel kell számolnia.

Ezért aztán a szekta tagja kompromisszumokkal operál és keresi az egyensúlyt a közösséghez tartozás és a kételyei között.

Bizony, a kognitív disszonancia a szekták legnagyobb csapdája.

Na de mi is ez? Amikor egy ember bekerül egy szektába, akkor az azt jelenti, hogy ő hozott egy döntést, azaz csatlakozott egy közösséghez, mely hisz ugyanabban az ígéretben. Minden, ami ez után következik, ennek a döntésnek az igazolása önmaga felé. Minél tovább tart ez a közösségi kapcsolat, annál nehezebb beismerni a tévedést, azaz azt, hogy a döntés nem volt jó a tag számára, hogy valójában félrevezették vagy átverték.

Sokáig a teljesen nyilvánvalóan és egyértelműen átverésre utaló jelekkel szemben is masszív a tagadás, hiszen ha elismerné azokat, azzal bevallaná, elismerné, hogy tévedett, hogy nem megfelelően ítélte meg a helyzetet.

Csoda hát, hogy a szekta tagok vadul igazolják szóban és tettel saját döntésük helyességét, azaz a szekta létjogosultságát?

Ha jól belegondolunk, nem sok különbség látszik egy szektában ragadt ember, és egy rossz, narcisztikus kapcsolatban vergődő ember között.

És mivel igenis léteznek politikai szekták is, nem csak vallási, vagy terápiás módszerek és önfejlesztési technikák köré épültek, hát ki lehet mondani: a Tisza Párt, úgy működik, mint egy szekta, ugyanis annak tipikus jegyeket mutatja. Márpedig ha valami úgy működik, mint a vallási szekták, akkor az esetben is szektáról beszélhetünk.