Mindenkinek jogában áll hülyének lenni

A Madách Imre gimnázium leváltott igazgatója után megszólalt a Kölcsey korábban menesztett, de szintén továbbra is az intézményben tanító igazgatója. Nekem pedig fura gondolataim támadtak…

Az, hogy a hétfői tüntetésen felszólaló, éppen csak érettségizett fiatal szerint teljesen rendben van, hogy a hároméves mobilon nézi a Bogyó és Babócát – még érthető is valamennyire. Mit tudhat ez az ifjú, feltehetőleg az egyetem olyan rém fontos szakára bekerült fiatal, mint filozófia vagy politológia, esetleg szabad bölcsész. Mit tudhat erről, ha esélyesen soha nem esik ki a kezéből a telefon, és az élet legfontosabb dolgait ott véli felfedezni.

És hát mit várjunk tőle, ha olyan tanárok tanították, akik úgy vélik – hiszen reakciójukból a rendeletről ez derül ki -, és azt adják tovább a fiataloknak, hogy ha nem tetszik egy jogszabály, egy törvény, akkor a tiltakozás legjobb módja annak be nem tartása. Persze amikor megkérdezem ezektől az emberektől, hogy akkor ugye nem gond, ha a zebránál nem állok meg, hanem telibe verem őket nyolcvannal, akkor megsértődnek. Pedig mondhatom én is, nekem nem tetszik a Kresz, mint jogszabály, így nem tartom be én sem….

És utána még eszembe jutott ezekről a dirikről, meg a Törley „Zsándárk” Katalinhoz hasonló, magukat pedagógusnak képzelő politikai aktivistákról, hogy igen, vannak, akiknek nem számít a gyerekek egészsége és a lehető legkevésbé sem számít a fiatalok egészséges fejlődéshez való joga. Mert nekik a politika, a saját lázadásuk sokkal fontosabb egy gyerek fizikai és mentális egészségénél.

Persze, jönnek sorra az ellenérvek, miszerint „a szülőnek kellene vigyázni a gyerek egészségére.” Az, aki ezt így, ad catedra kijelenti, vajon tudja azt, hogy hány szülő ad már csecsemőnek is telefont, hogy azt nézze? Látja azt az utcán, hány szülő tolja úgy a babakocsit, hogy közben a telefont nyomkodja? Hány gyerek fekszik úgy le esténként, hogy még a mesét is a mobilról olvassa anyu, vagy odatolja neki a tabletet, nézze azon az esti mesét? És tisztában van azzal, hány mobilfüggő kamaszt gázol halálra a vonat, a HÉV, a villamos?

Ugyanezek az érvelők gyakorta azt is kijelentik, hogy „Ha a szülő figyel a gyermekére, eleve nem lesz internet függő a gyermek.” Ugye, nagyon reális egy ilyen kijelentés akkor, amikor legtöbbször maguk a szülők is internetfüggők? De megkérdezném, hány olyan szülő van, aki képes arra, hogy kontrollálja a gyermekei internetfogyasztását és kőkeményen odafigyel arra, hogy az internet helyett más élményeket adjon nekik? A legtöbb szülő elintézi a dolgot azzal, hogy az ő gyereke biztos nem lesz olyan. Pedig olyan lesz, mert csecsemő korától azt látja, már a babakocsiban azt tapasztalja, anyu és apu kezéből ki nem esik a telefon, és az élet minden apró problémájára azonnal ott keresik a megoldást.

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy minden gyereknek előbb magától kell megtanulnia gondolkodni, saját fantáziáját használni, manipulálni, és csak utána lesz képes „nem olyannak lenni”. Ám ha már apró csecsemő korától kezdve arra kondicionáljuk, hogy amikor kérdése van, esetleg gondolkoznia kellene valamin, logikai összefüggéseket felismerni, megoldást találni, akkor a legegyszerűbb, ha a telefon után nyúl, akkor egy életre függő lesz. Függő lesz, mert a legkevésbé sem lesz képes saját maga a saját problémáit megoldani.

Persze az ilyen szülő azt gondolja, hogy ő sokkal okosabb, mint a legtöbb kutató és gyermekorvos, akik sorra mondják, egyre hívják fel a figyelmet arra, hogy nagyon káros a gyermek kezébe mobilt adni. Meg egyébként is, ne már, hogy a kormány megmondja, mit tehet a saját gyermekével, nehogy már jobban tudja, mi jó a gyereknek. És főleg a szülőnek, ha már nem bír a kölyökkel.

Arra azért kíváncsiak lennénk, hogy amúgy a kifogásolt rendeletet a tüntetgető, lázadozó tanárok, bocsánat, politikai aktivisták, és önálló gondolkodásuktól minden ellenkező állítás ellenére is megfosztott, megvezetett diákok közül hányan olvasták el?

Már csak azért is, mert a rendelet bár tilt, de ugyanakkor az iskolai vezetés kezében hagyja a döntés lehetőségét olyan helyzetekre, amikor azt indokoltnak és észszerűnek tartják. De hát van ilyen. Esélyesen a Madách menesztett igazgatójának és a vele egyetértő, volt Kölcseys igazgatónak vagy értelmezési képessége nincs, hogy értelmezzen egy jogszabályt, bár ennél sokkal valószínűbb,  hogy csak a szokásos „tüntikézzünk, mindegy, miért, csak lázadjunk” megbízást teljesítik.

Ezek az emberek elképzelni nem bírják azt, hogy ha az iskolában töltött kb. 8 óra alatt elveszik a telefont, a maradék 16 órában a gyereknél marad. És azt sem értik meg, hogy bizony, ebből jó esetben 8 órát alszik, de az aktív 8 órában magától nem tanulja meg helyesen használni. Azt mondják, attól, hogy erre a pár órára elveszik tőle, még nem tanulja meg értelmesen használni. Azt mondják, azzal érvelnek, hogy nem tiltani kell,  hanem megtanítani használni.

És természetesen a szülők úgy gondolják, majd ezt is megtanítja helyettük az iskola, melynek kutya kötelessége az ő elcseszett nevelésüket, vagy nem-nevelésüket korrigálni és helyretenni.

Ezek a szülők, és ami ennél szomorúbb, magukat pedagógusnak nevező, gyermekekkel foglalkozó lények nem tudják azt, hogy az agy szabályozásért felelős központja, a frontális lebeny csak 25 éves korra érik meg. Vagy ha tudják, nem érdekli őket. Nem érdekli őket, hogy igenis kell az a 8 óra, legalább a suliban, amikor szépen érik az agya, megtanul koncentrálni, problémát megoldani, logikai összefüggéseket keresni, mert csak így lesznek képesek arra, hogy ne a telefon uralja az agyukat, hanem ők, saját maguk.

Elfelejtik azt is, hogy tanulmányok készültek, miszerint a túlzott mobilhasználat (persze, kinek mi a túlzott, ugye?) kihat a gyerekek alvásminőségére, rontja látásukat, az ülő életmód növeli az elhízás és a túlsúly kockázatát. Bizony, már az általános iskolásoknál is. Az persze, hogy a negatív következmények az egész társadalmat érintik, a legkevésbé sem érdekli őket, hiszen az ego nem enged másokra figyelni. Amikor azt olvassák, hogy a tanulmányok szerint ideális esetben a gyerekek 11 éves korukig egyáltalán nem használnának mobiltelefont, 13 éves korig pedig csak internethozzáférés nélkül, 15 éves korig pedig a közösségi média használatát nem javasolják, elborzadnak. Jobb bele sem gondolniuk, mi lenne a gyerekkel digitális világ nélkül, hiszen még a végén törődni kellene velük, programot csinálni, és – úristen! – beszélgetni.

Az úgynevezett Z generáció tagjai már egy digitális nemzedék, nem véletlenül nevezik őket „digitális bennszülötteknek”, akik a képernyő előtt szocializálódtak, és az elektronikus eszközök, a közösségi platformok az életük szerves részét képezik. Azt tudjuk, hogy ebből adódóan nyitottabban kísérleteznek az új digitális megoldásokkal, ha azokkal időt és energiát spórolhatnak, ez pedig azt jelenti, hogy új perspektívákat nyithatnak a szervezetek számára. Ennek akár örülhetnek is a munkáltatók, annak azonban nem, hogy pont a digitális világ okozta egyéb hiányosságok, a szociális élet beszűkülése, a logikai készségek és a problémamegoldó képesség kialakulásának hiánya miatt az ún. „job hopping” – azaz a gyakori munkahelyváltás – trendje továbbra is jelen van a fiatal nemzedék körében.

De ugyanezek a problémák jelentkeznek a párkapcsolatokban is. Rá kell jönniük ezeknek a fiataloknak, hogy a közös vagy egymás melletti telefonnyomkodás még nem „kapcsolat”, és bizony,

a partnerkapcsolat, az együttélés problémái a digitális világ által nem oldhatók meg, sőt, sokszor éppen nem a legjobb megoldást dobja fel az internet.

Egyszóval üzenem ezeknek a nagyon okos, tüntetést szervező, diákokat hergelő tanároknak, hogy nem, nem lenevelni kell a gyerekeket a digitális világ előnyeiről, hanem azt korlátok és keretek közé szorítva megtanítani őket, hogy még erősen fejlődő agyukat arra használják, hogy ha egyszer – ne adj’ Isten – beüt az igazi „világvége” állapot, képesek legyenek nem éhen halni mobiltelefon, internet nélkül, hanem agyukat használva megoldást keresni és túlélni. Persze, nem kell ilyen nagyon negatívnak lenni, nem kell világvége hangulatot vizionálni, de érdemes elgondolkodni azon, hogy ha erre képes lesz a kölyök, akkor lehet, arra is alkalmassá válik, hogy kapcsolati problémáit és szexuális életét se az internet legmélyebb bugyrai alapján akarja majd megoldani. No igen, a pornó még mindig nem a való élet, és a TikTok AI videói sem a valóságot mutatják.

És azt is üzenem még nekik, hogy bár annyira szeretik a „haladó és fejlett nyugatot” majmolni, annyira szeretnek arra hivatkozni, akkor kicsit nézzenek már körül, ugyan hány nyugati ország iskolájában van tiltva a mobilhasználat. Segítek: azt még a digitális nemzedék is tudja, hogy Norvégia, Svédország, Finnország, Olaszország, Görögország, Anglia, Hollandia, Olaszország nem a harmadik világ, ugye? Csak halkan súgom: ott sem lehet a kölyökkel a mobil a suliban.

És hogy miért halál béna a politikavezérelt PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) javaslata, hogy tartsák a táskájukban kikapcsolva a gyerekek a telefont? Nos, a választ erre az épp általuk társ-szervezett tüntetés egyik diák felszólalója adta meg: azért, mert úgyis lesz náluk egy másik, egy gagyi, amit majd leadnak, és így simán kijátszhatják a rendeletet.