A szerelem valóság, Isten csak mese?

Ez volt a szlogenje az egykori, pedofilellenes törvény miatt tüntetőknek. Mert számukra ez a mai magyar valóság.

Emlékeztek? Én emlékszem. 2021-et írtunk, és nyár volt. Június, pont a születésnapom, amikor a Parlament éppen megszavazta a pedofiltörvényt. 157 igen és egy nem szavazat volt a mérleg, az ellenzék „természetesen” el sem ment.

Erre az Amnesty International és a Háttér Társaság, meg sok álcivil szervezet tüntetéseket szervezett, mert mi az, hogy belekerült a törvénybe az a kitétel is, hogy tilos a 18 év alattiak számára a homoszexualitás vagy a nemváltás népszerűsítése és bemutatása, valamint az ilyen tartalmú reklámok.

Bekerült az is, hogy a szexuális felvilágosításból kizárják a civilek egy részét, ilyen előadásokat csak nyilvántartásba vett szervezetek és előadók tarthatnak az iskolákban.

Az MSZP, DK, LMP, a Párbeszéd és a Momentumhoz csatlakozott független képviselők előre jelezték, hogy bojkottálják a szavazást, a független Székely Sándor szavazott egyedül nemmel. Valahogy olybá tűnt már akkor is, hogy a különféle, külföldről finanszírozott szervezetekhez ragaszkodás fontosabb volt számukra, mint gyermekeink mentális egészsége. Már akkor is az látszott, hogy számukra elfogadható, ha egy transzvesztita ember kilógó himbilimbivel mesél a gyerekeknek.

Már az akkori tüntetéseken kijelentették és kinyilvánították, hogy csak a meleglobbi tud jogszerűen támogatást nyújtani egy identitási problémával küzdő gyermeknek, véletlenül sem egy szakképzett nevelő, tanár vagy pszichológus.

Az nem jó, mert tán a kamasz rájön, hogy igazából semmi baj nincs, csak kicsit megrogyott az önértékelése, ami korosztályi sajátosság, és attól, hogy éppen csúnyának érzi magát, még nem kell buzivá válnia.

Nagyon mondták a tüntetéseken, hogy “ezzel a javaslattal igyekeznek egybemosni gyerekekkel szemben elkövetett, megbocsáthatatlan bűnöket elkövetőket az LMBTQ közösség tagjaival”. Arról azért nemes egyszerűséggel elfeledkeztek, hogy igen sok külhoni rokonszervezetük éppen a pedofília elfogadtatásáért küzd, és arról is mélyen hallgattak, hogy igazából senkinek sem a buzikkal van baja, hanem a szervezetek erőszakos lobbitevékenységével.

Mert hát melegek mindig is voltak és lesznek. Az elmúlt évtizedekben az ország eljutott arra a szintre, hogy nemi identitásától függetlenül minden állampolgárnak ugyanolyan jogai (és persze kötelezettségei) vannak, senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy kit és hogyan szeret. Ám míg egy hetero ember számára természetes, hogy nemi életét a négy fal között éli, identitását nem tolja erőszakosan mások arcába, addig a hazai buzilobbi hatására divat lett homoszexuálisnak vagy leszbikusnak lenni, nem is beszélve a ma már követhetetlen mennyiségű és milyenségű egyéb identitásról.

Kamaszkori identitási válsággal küzdő fiatalokat, bizonytalan, más okok miatt a közösségükben háttérbe szorult kiskamaszokat győznek meg arról, hogy ha melegek, ne adj’ Isten transzneműek vagy más „genderideológiailag” elfogadható valamilyen lények lesznek, akkor különlegessé válnak, és egy menő, divatos közösség tagjai lehetnek.

A törvényjavaslat már akkor sem a más nemi identitással élő emberek ellen született, hanem azok ellen a szervezetek ellen, amelyek ezt a végtelenül aljas és erőszakos propagandát folytatják. Nem a gyerekek nevelése ellen született, nem az ellen, hogy elfogadásra neveljük a gyerekeket, hanem éppen ellenkezőleg. Azt célozza, hogy a gyerekek elfogadásra nevelése globális legyen, és ne csak egy, a lobbisták által tüzelt kisebbségre irányuljon, hanem minden ember tiszteletére, vallásától, nemi identitásától, fizikai és egészségi állapotától függetlenül.

Az ellenzék a lobbista szervezetekkel karöltve most már harmadik éve rendületlenül kifogásolja, hogy a kormánypárti módosító elfogadása esetén gyakorlatilag ellehetetlenülhetnek az iskolai felvilágosító foglalkozások is, méghozzá az Alaptörvény azon passzusára hivatkozva, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.

A módosító javaslat szerint ugyanis „a tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére”.

Normálisan gondolkodó ember számára értelmezhetetlen, hogy egy óvodás vagy kisiskolás gyereknek egy szexuális felvilágosítás keretében ugyan miért is kellene nemváltoztatásról vagy a homoszexualitás népszerűsítéséről hallania, és miért nem elég a korának megfelelő alapszintű ismeretek átadása.

Az sem érthető, hogy miért nem csak és kizárólag az identitási problémákkal küzdő gyermekek célirányos megsegítésével való foglalkozást tartják fontosnak, bár normális esetben ez sem valamely propagandista szervezet feladata lenne, hanem olyan szakembereké, akik meg tudják tanítani a fiatalnak, hogyan fogadja el magát, és hogyan lehet hasznos tagja a társadalomnak anélkül, hogy másságát erőszakosan az emberek pofájába tolná.

De hát mennyire lehet normális eset az, ha trenddé, ha divattá akarják formálni a másságot?

Hol vannak már a régi, szép idők, amikor a nyolcadikos osztályba vöröslő fejjel osont be az osztályfőnök, hogy felvilágosító órát tartson! A srácok zavartan vihorásztak, mégis megtanulták, hogyan működik a nő és a férfi. Ma pedig már az óvodában azt akarják elmagyarázni, normális, ha valaki egy csillárba szerelmes, vagy egy fával köt házasságot, netalán naponta kétszer-háromszor változtatja az identitását.

Mindenesetre most ugyanazok, akik számára a fent leírtak egyáltalán nem egyértelműek és soha nem is voltak azok, na, ők szervezték a pár héttel ezelőtti szörnytüntetés. És mit ad Isten, ezen a rendezvényen is feltűnt minden olyan ellenzéki tótumfaktum, aki véletlenül sem szavazta meg a pedofilellenes törvényt, és nagy hangon kiabált pedofideszt.

Kicsit ellentmondásos, nem? Legalább annyira, mint a meleglobbi transz vagy homoszexuális vagy éppen mikor milyen identitású képviselőjének heherészős fellépése a színpadon, amikor még nem is sejtette, hogy hamarosan őt is kiskorú sérelmére elkövetett, kvázi pedofil üggyel gyanúsítják.

Azóta dőlnek ki a csontvázak a szekrényből folyamatosan. Mindez úgy, hogy közben szervezetek részéről a lobbi töretlen. Mantrázzák, hogy melegnek lenni divat, ha csatlakozol az évről évre gyarapodó betűhalmazt magáénak tudó, millióféle gendert felölelő LMBTQ+++++ lobbihoz, akkor különlegessé válsz. Természetesen szerintük a többségi társadalom a végtelenül gonosz, de kínálnak megoldást is, hiszen tucatnyi szervezet küzd már az országban az úgynevezett melegjogokért, bár leginkább többletjogokért és előnyökért.

Valljuk be, sokszor sikerrel, hiszen bizonyos helyeken, posztokon és munkakörökben ma már hazánkban is kifejezett előnyt jelent melegnek vagy bármi egyéb, a többségi társadalom számára ismeretlen genderhez tartozó valaminek lenni, vagy legalábbis magunkat annak hazudni.

Az fel sem merül egyik lobbista szervezetben sem, hogy egyébként nem is lenne miért küzdeni, nem is kellene senkit megvédeni, ha nem tolnák teljes svunggal a köz arcába, hogy ők mennyire szerencsétlenek és üldözöttek és nyomorultak. Emlékezhetünk, még régen, amikor nem volt divat melegnek lenni, és nem volt menő azonos neművel kézen fogva, csókolózva sétálni, magamutogatóan az utcákon vonaglani, a kutya nem törődött azzal, kivel csukja magára a szomszéd az ajtót, kivel megy bulizni a másik asztalnál dolgozó kolléga és kit csókol meg a mozi sötét nézőterén.

De hát soraikban tudhatnak pár pedofil bűncselekménnyel vádolt embert, ott van a Szikra Mozgalom aktivistájának volt élettársa, aki öngyilkos lett, mikor tetteire fény derült, ott a szigetszentmiklósi rém, vagy ott van akár Osváth Zsolt, a nagy hangon pedofideszt üvöltő celebecske. És még nincs vége a sornak.

Sorra dőlnek a csontvázak, a szigetszentmiklósi rémmel, a tarpai fociedzővel, az újbudai óvóbácsival. És hol van még a sor vége?

Ám találtak egy ügyet, amire rá tudják fogni, hogy pedofidesz, és kész. Ez jól mutat a plakátokon, lehet erre építve hangzatos tüncikéket szervezni, az se baj, ha becsületsértés és hamis vád is az ajkakra kerül. Jó ez, „elfeledkezve” SZDSZ múltról, Demszky vezette önkormányzat általi támogatásról, mindenről, ahogyan „elfeledkeznek” minden olyan ügyről, ami valamilyen módon az ő – egyébként a pedofilellenes törvényt, gyermekvédelmi törvényt meg nem szavazó – létükhöz kapcsolódik. Mert milyen az már, hogy a szörnyek éppen köztük járnak, és ezt az istennek sem tudják másra fogni?

Milyen az már, hogy a gyermekek elleni bűn- és rémtettekből nem tudnak égbe kiáltó LMBTQ+++++ propagandát csinálni és a Fideszt szidni, mert védeni kell a mundért, akkor is, ha éppen az abban parádézó a legnagyobb szörny a bagázsban?

Évről évre megéljük az aszfalthevítők forradalmát, amikor is színes rongyaikban megmutatják, ők a mások és ezt ők elfogadják, de azért nagyon szeretnék, és küzdenek érte, hogy a normális többség is az legyen, hogy belesimulhassanak a nagy masszába.

Ilyenkor nincs pedofilozás, teljesen normálisnak élik meg és tartják, ha tangás bácsi a fenekét a kétéves szájába tolja, és angyalszárnyaival repkedve esetleg kilóg a csúnyája. Ilyenkor nem gáz, ha a pedo bácsi megsimizi a kicsi babát, mert ez, természetesen, csak az elfogadásról és a szeressük-egymást-gyerekek szólamáról szól.

A legszebb az egészben, hogy diktatúrát üvöltve rendre tüntetnek minden ellen is, ami már eleve paradoxon, hiszen senki sem látott még igazi diktatúrában békésen lezajló tüntetést, aminek a végén (mikor megunják – by Gyurcsány) hazamennek a legények.  Azonban látni vízágyút, könnygázt, tonfát, amivel – akárhogy is szeretnék – ebben a fránya diktatúrának nevezett valamiben még sosem találkoztak. Szóval tüntetnek minden ellen is, csak valahogy mindig beszaladnak a faszerdőbe, ráadásul tátott szájjal, ahogy most is sikerült nekik.

Egy valami ellen nem tüntetnek, pedig azért nagyon nem ártana: hogy ha már van gyermekvédelmi törvény, van pedofilellenes törvény, akkor ugyan, tartassa már végre be azokat valaki.

De hát az nagyon nem lenne kúl, mert hát hogyan magyaráznák meg, hogy a saját cimbijeiket a saját kedvenc bíróik miért is nem ítélik el, hogyan magyaráznák meg, hogy lehet, hogy egy igazi szörny, egy valódi rém húsz éven át kínoz és erőszakol gyerekeket, de börtönben csak alig pár évet tölt, mert rendre kimossák az elvtársak.

Szóval tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe, mert a pedofília, a gyermekek elleni bűntettek és rémtettek nem lehetnek és nem is lesznek soha politikai indíttatású cselekmények. Egy ilyen rémség felette kell, hogy álljon annak, kinek a szíve vörös, zöld vagy narancs.

Ám amíg a hazai ellenzék úgy gondolja, az ő vörös vagy zöld pedofilja kevésbé bűnös, kevésbé pedofil, kevésbé szörny, mint a kormánnyal szimpatizáló nyomorult, addig bárminemű, tüntetésnek álcázott vergődése teljes mértékben hiteltelen.

Legalább annyira, mint az ellenzék bárminemű tüntetése, miután nem szavazták meg a pedofilellenes törvényt.

Nem szavazták meg, pedig benne volt, hogy

• a korábbi ígéreteknek megfelelően létrejön egy név szerint kereshető pedofil nyilvántartás;
• szigorodnak a büntető törvénykönyv vonatkozó részei. Ennek fontos eleme, hogy a gyermekek molesztálásáért az eddiginél súlyosabb büntetés jár. Új minősített esetek lesznek, ha a pedofil bűncselekményt 12 év alattival szemben vagy hivatalos személyként követik el, sanyargatást vagy erőszakot alkalmazva, illetve ha különös visszaesőként követik el;
• bizonyos munkahelyekről kitiltják a pedofilokat;
• nem lehet enyhe büntetéssel és minősített esetekben feltételes szabadságra bocsátással megúszni ezeket a típusú bűncselekményeket;
• a legsúlyosabb pedofil bűncselekmények pedig nem évülnek el, és kitolódik az elévülés kezdete.

És nem szavazták meg, mert kedvenc szervezeteik éppen a többi pont miatt kapják a külföldi támogatást, azaz az érzékenyítésért és a buzilobbiért. Látható: itt is a pénz az úr, akár annak árán is, hogy a pedofil kezébe lökik a gyermekeket.

És hogy kik nem szavaztak? Kiknek nem volt fontos, hogy a gyermekeket megvédjék a pedofiloktól? Keressék vissza a neveket. Érdemes. Sokan közülük most éppen nagy hangon tüntetnek és hisztiznek.