Egy újabb építészeti érdekesség: a franciaudvaros bérházak

Budapest egyik kevésbé ismert, viszont az egyik legötletesebb és legváltozatosabb bérháztípusa a franciaudvaros bérház. Városi bóklászások során már biztosan mindenkinek megakadt a szeme egy-egy ilyen, hátrahúzott homlokzatú épületen, ami izgalmasan töri meg a városszövetet, csak épp az elnevezést nem tudtuk. Eddig. Mártonffy Melinda művészettörténész Franciaudvaros bérházak Budapesten című, gyönyörű fotókkal és archív képekkel gazdagon illusztrált könyve segítségével a főváros eddig ismeretlen világát fedezhetjük fel. Sőt, a könyv végén sétaútvonalakat is találunk, amik lejárása erősen ajánlott. Mi a könyv vázát adó kiemelt franciaudvaros épületeket csodáltuk meg.

Az a jó Budapestben és az építészetben, hogy a városban kalandozva mindig rábukkanunk valamilyen izgalmas vagy kevésbé ismert témára, aminek rejtelmeibe imádjuk beleásni magunkat – alkotóként, újságíróként, olvasóként egyaránt. A fővárost ma is meghatározó arculat a kiegyezés utáni időszak építési hullámában és a millenniumra való lázas készülődés időszakában jött létre, és nem tagadjuk, hogy kedvenc épületeink nagy része is ebből a korszakból való. A historikus paloták, bérházak és szecessziós épületek iránti csodálatunkat már több cikkben is kifejtettük, és ebbe a sorba illeszkednek a nemrég felfedezett franciaudvaros bérházak is.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

A XIX. század második felének nyüzsgésében Budapest a világvárosok rangjára emelkedett, és ebből a pezsgő hangulatból mindenki ki akarta venni a részét. Nem meglepő, hogy egyre többen indultak el a fővárosba szerencsét próbálni, ám ez Budapestet kihívások elé állította: ami a lakhatást illeti, ekkor még bőven voltak hiányosságai.

Az urbanizáció hatására indult be a bérházépítési dömping, bár ezekben eleinte a jól fizető középosztály talált magának lakásokat, mert a magántőke ezeket a lakóházakat ekkor még profit érdekében építtette. Az ingatlanspekuláció már akkor is létező fogalom volt, ezért elég szigorú kötöttségek szerint kellett tervezni ezeket a házakat, vagyis minél több bérbe adható lakásállománnyal kellett rendelkezniük, hogy elérjék a maximális profitot.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Egyre több 4-5 emeletes bérház jelent meg városszerte, és a jellegzetes zárt sorú beépítés mellett egy idő után változatosabb alaprajzú és beépítésű épületek jelentek meg, ezek közül az egyik a franciaudvaros bérházak kiépülése. Rengetegszer sétáltunk már el egy-egy ilyen épület előtt, de valahogy sosem gondoltuk, hogy ezek a hátrahúzott homlokzatú épületek elég komoly rokonságban vannak a francia kastélyokkal, legalábbis ami azok díszudvarát illeti.

Ezek megismerésében pedig sokat segített Mártonffy Melinda Franciaudvaros bérházak Budapesten című könyve. Ebben a 430 oldalnyi csupa szín és olvasmányos bérháztörténetben nemcsak a Budapestet behálózó franciaudvaros bérházak kialakulását és háttértörténetét, de azokat az építészeket is megismerjük, akik előszeretettel tervezték ezt a jellegzetes típust.

Lipótvárosban gyakran szegélyezik utunkat ezek az épületek, ahogy a Bartók Béla és a Budafoki úton is sokszor elhaladunk egy-egy ilyen bérház mellett. Sőt, a Vörösmarty tér felé sétálva, a Deák Ferenc utcában – vagy ma már talán ismertebb nevén Fashion Street – is áll egy franciaudvaros épület, de mivel az udvart csak a 3. szinten alakították ki a tervezők, ezért a járókelőknek nem tűnik fel.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

A franciaudvaros megoldások a XIX. század második felében jelentek meg az építészetben, és a reneszánsz és a barokk kastélyok formáját idézik. Ezeknél a bérházaknál a „homlokzat egy része (a közepe) az utcavonaltól visszahúzódik (vagyis egy kifelé fordított U alakú beépítést hoz létre), ezzel kis teret alkotva az utca felé” – olvasható Mártonffy Melinda könyvében. A szecessziótól az art decón át a modernig szinte minden stílust felölelnek ezek az épületek, de felfedezőutunk során feltűnt, hogy ezek mindegyike burjánzik a díszekben – már amennyire az adott stílus megengedte.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Tekergő növényi indák, csavaros oszlopok a Szinyei Merse utcában, habos tortákra hajazó, homorú, pasztell rózsaszín homlokzat a Falk Miksa utcában és virágokban, geometrikus formákban gazdag kovácsoltvas díszek szegélyezték utunkat.

A Falk Miksa utca 4. szám alatti, Lukács Béla és Rácz Manó tervezte késő szecessziós épület az egyik nagy kedvencünk, ami már pasztell rózsaszín árnyalatával levett minket a lábunkról, és az ámulatot csak fokozta a homorú homlokzata. De az is különleges, ahogy keveredik rajta a szecesszió, az art deco, és a díszítettsége egy kicsit még a barokk kastélyokat is magán hordozza.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Aki színes épületekre vágyik, annak javasoljuk, hogy a Futó utca 3-ba is sétáljon el, mert ott találja a két világháború közötti időszakban épült egyik legérdekesebb franciaudvaros bérházat. Cikcakkos homlokzat, rombuszminták és finoman ívelt kovácsoltvas korlátok teszik különlegessé ezt az art deco épületet.

A Budafoki úton sétálva, a BME könyvtárával szemben is van egy egészen különleges bérház, a Mérnökök háza, ami a minőségi lakhatás egyik mintájaként valósult meg, és ahol már nem a minél több bezsúfolt lakás, hanem a jó alaprajzi elrendezés volt a lényeg. Fischer József kifejezetten figyelt az élhető környezet megteremtésére, így nem véletlen a komponált udvaros beépítés sem. A Mérnökök háza elnevezést pedig egészen egyszerűen a Műegyetem közelsége miatt kapta, de lakói között is sok neves mérnököt tartanak számon.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Budapest utcáit nemcsak a különböző építészeti stílusok rétegei teszik különösen izgalmassá, hanem sokszor a szokatlannak tűnő építészeti megoldások is. A város számos pontján feltűnő visszahúzott homlokzati megoldások, vagyis a franciaudvaros bérházak pont ilyenek. Ezek a 19. század második felében jelentek meg az építészetben, és a reneszánsz, illetve a barokk kastélyok formáját idézik. Korábbi cikkünkben már hosszabban összefoglaltuk ennek a speciális épülettípusnak a jellemzőit, így most csak újabb izgalmas épületek közül szemezgettünk. Az apropót pedig az adta, hogy megjelent Mártonffy Melinda Franciaudvaros bérházak Budapesten című könyvének folytatása, amiben a szecessziótól az art decón át a modernig szinte mindenféle stílusú épületet megtalálunk.

A franciaudvaros, vagyis a cour d’honneurös bérházak a kiegyezés után, Budapest létrehozásakor jelentek meg, az egyik legkorábbi (1876) a Szentkirályi utcában található, és egészen a II. világháborúig találunk rá példákat. Ezeknél a bérházaknál a „homlokzat egy része (a közepe) az utcavonaltól visszahúzódik (vagyis egy kifelé fordított U alakú beépítést hoz létre), ezzel kis teret alkotva az utca felé” – olvasható Mártonffy Melinda könyvében. Mindig érdekes megnézni a dualizmus vagy a százéves épületek archív terveit és egykori fotóit, főleg összehasonlítani őket a mostani állapotokkal, de ennél egyel izgalmasabb, ha a házak vagy a lakók történeteit is megismerjük.

Fotó: Rockstar Photographers – We Love Budapest

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

A városegyesítés után beindult a főváros fejlődése, és az úthálózatok kiépítése mellett megjelentek a beépítés és a területfelhasználás szabályozására tett kísérletek is. Ennek egyik első példája a Sugár út – a mai Andrássy út – nyomvonalának kiépítése, ami mellett egységesen felépültek Budapest legszebb palotái, és ez most azért is érdekes számunkra, mert vannak köztük franciaudvaros bérházak is. Ha megállunk a Kodály köröndön, akkor nem is egy, hanem négy ilyen típusú épületet fogunk látni, amik noha stílusukban eltérnek, mégis illeszkednek a teret megalkotó Petschacher Gusztáv koncepciójába. Elképzelése az volt, hogy „a tér építészeti arculatát négy, nagyságban és tömegkialakításban hasonlóan megtervezett, monumentális lakóépület határozza meg, amelyek mindegyike előudvaros”.

Az építész francia mintára nemcsak az épületeket, de a teret is megtervezte, ráadásul úgy, hogy bevonta az épületekbe, így az egész szerves egészet alkotott. Elsőként a MÁV Nyugdíjintézet toszkán reneszánszot idéző bérházai épültek fel, ami a bécsi származású Petschacher első nagyszabású munkája volt, amik belül valójában három udvart rejtenek. Majd ezt követte a Kauser József által tervezett vörös téglás, tornyos neoreneszánsz palotaegyüttes a tér páratlan oldalán.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Az egyik kedvenc bérházunk a rózsadombi Bimbó úton található, ez az egyik első modern kori franciaudvaros bérház, ami mindennel fel volt szerelve, amire egy nagypolgári városi lakónak szüksége volt. A központi fűtés és a meleg víz nem hiányozhatott belőle, ráadásul a lakások tervezésekor arra is figyeltek az építészek, hogy minden társadalmi réteg igényét kielégítsék. Nemcsak a funkcionalitás miatt imádjuk, hanem a homlokzat ívesen kiugró üveg és fém zárterkélyeiért is, amik igazán különlegessé teszik az épületet.

Ha a budai oldalon maradunk, akkor a Margit körúton is érdemes körbenézni, mert itt is felfedezhetjük ezt a típust: egyrészt a Bauhaus stílusú dugattyús ház is ilyen, csak az üveghengerekben ingázó liftek elviszik a show-t, másrészt a Margit körút 31–33. és a Mechwart tér tömbjében álló pasztellház is franciaudvaros – sőt, az építészek annyira jól használták ki a telekadottságokat, hogy az épület mindkét oldalán ezt a kiképzést látjuk.

A Falk Miksa utca titokzatos luxuspalotáiról már írtunk korábban, de a szecessziós díszek, a Zsolnay majolikák és a hatalmas kovácsoltvas kapuk mellett a franciaudvaros bérházak is kifejezetten változatossá teszik az utcaképet. A 28–30. szám alatti hatalmas bérházegyüttest az ilyen típusú házairól már jól ismert Kollár József és Révész Sámuel tervezte, de míg az egyik épület tetőterében műteremlakásokat alakítottak ki, addig a másik legfelső szintje beépítetlen maradt. Az épületet Engelmann Zsigmond özvegye építtette, a házaspár egyébként rengeteget jótékonykodott, ráadásul elég sok Rippl-Rónai József-, Ferenczy Károly- és Vaszary János-képet gyűjtöttek össze.

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

Fotó: Major Kata – We Love Budapest

A Reáltanoda utcában több épület előtt is érdemes megállni, amíg levágjuk az utat az Unger-ház és a Ferenciek tere között. Biztos, hogy mindenki nézte már szomorkodva a Szép utca és a Reáltanoda utca sarkán álló, omladozó Almásy-palotát, ahogy a kettővel arrébb lévő Kincsem-palotát is, és az is biztos, hogy legalább egyszer már mindenki felfigyelt a Reáltanoda utca 16. hátrahúzott homlokzatára. A Budapesti Férfiszabók Ipartestülete egykori székházának érdekessége, hogy annak ellenére, hogy építésére tervpályázatot írtak ki, nem a díjazott tervek valósultak meg.

A Keleti pályaudvarhoz közeli Szinva utcában található kedves szecessziós épületekről elsőre nem mondanánk meg, hogy franciaudvarosak, de ha az Alpár utca felől belesünk a kerítésen, akkor észrevesszük a belső udvarra néző hátrahúzott részeket. Sőt, a tömbátvágással valójában ezek már a típus továbbfejlesztett verziói. A Dózsa György úton az egykori lőporraktárak helyén épültek fel ilyen típusú bérházak, amik elkerített kertjükkel kicsit olyanok, mint a kastélyparkok. A tömb 1913-ra készült el, Bárczy István főpolgármester bérházépítési programjának keretében.

A Jászai Mari tértől induló Pozsonyi úti 2–18. tömbje Palatinus-házakként ismert, ami nem a margitszigeti strandról kapta a nevét, hanem építtetőjéről, a Monarchia legnagyobb építési vállalatáról, a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Rt.-ről, de ha még mélyebbre ásunk a Palatinus név eredetében (ami ‘főherceg’-et jelent), akkor még József nádor is eszünkbe juthat. A nádor úgy jön be a képbe, hogy a telkeknek eredetileg ő volt a tulajdonosa, amikre végül a beruházók pillanatok alatt felépítették a Vidor Emil tervezte épületeket. Az öt épületből álló tömb Jászai Mari térhez közel eső háza a Duna felé franciaudvaros, a többi épület között pedig egy magánutca vezet át, a korban pedig rendkívül komfortosnak számítottak a központi porszívó és a margitszigeti termálvíz bevezetésével.

(welovebudapest.com)