Tegyen szervezete egyensúlyáért
Az emberi szervezet még mindig a természet ciklikussága szerint működik, azaz működne, ha lenne erre lehetőségünk, az egyensúly viszont a legtöbb esetben mára felborult. Felmérések szerint a gyermekek fele annyi időt töltenek a természetben, mint annak idején a szüleik, és ez sok szempontból is óriási probléma. Az ember és a természetes környezete közötti kapcsolat megszakadása a gyermekek esetében komoly fizikai és mentális problémákat idézhet elő, mint például az allergia, figyelemzavar, elhízás vagy éppen hiperaktivitás. Egy kis odafigyeléssel azonban sokat tehetünk a természethiány-zavar kialakulása ellen.
Nagyvárosi környezetben, de akár vidéken is egyre jellemzőbb, hogy kevés időt töltünk a természetben, annyira lefoglal minket a benti világ, holott a fejlődő idegrendszernek ez kifejezetten káros. A Michigani Egyetem Társadalomkutató Intézetének korábbi vizsgálata szerint a 6 és 17 év közötti amerikai gyerekek átlagosan mindössze napi hét percet töltenek szabadtéri játékkal. Ez 20 év leforgása alatt 50 százalékos csökkenést jelent. Látni kell, hogy számos tényező járul hozzá ehhez a csökkenéshez: a több iskolán kívüli tevékenység és az iskolai nyomás miatt a gyermekek egyre túlterheltebbek, és kevés szabadidővel rendelkeznek. Jelentősen megnőtt a technikai eszközökkel töltött idő, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár Magyarország kifejezetten biztonságos országnak számít, szülők mégsem szívesen engedik egyedül utcára a gyermekeket egy bizonyos korig.
Az irány azonban a szakemberek szerint kifejezetten rossz, hiszen számos kutatás vizsgálja a természetben töltött idő jótékony hatásait, ezek közül szinte mindegyik komplex módon, testileg és lelkileg is segít a gyerekek fejlődésében.
A szabadban a gyerekek többet mozognak, mint a szobában, ez segíti a mozgásfejlődést, a kockázatvállalást, saját határaik megtalálását – és ezek hatására az önbizalmuk is megnő. Amelyik gyerek több időt tölt a természetben, kisebb eséllyel lesz elhízott vagy rövidlátó, valamint erősebb lesz az immunrendszere – a skandináv országokban ez utóbbi célt szolgálja a kisbabák szabadban altatása is. A szabadtéri játék sokkal több lehetőséget kínál a kreativitás és a képzelőerő serkentésére is, mint a beltéri játékok, amikkel játszva a gyerekek gyakran „készen kapják” az élményt. És ami talán a legnagyobb előnye a természetben töltött időnek: a gyerekek megismerik az őket körülvevő világot, a növényeket, állatokat. Akár csak megfigyelik, akár interakcióba lépnek velük, például madáretetés, kertészkedés során, megtanulnak kapcsolódni hozzájuk, gondjukat viselni, végső soron otthonosan mozogni abban a világban, ami évmilliókig az emberiség otthonát jelentette
– mondta el a Pénzcentrumnak Michaletzky Luca, ökopszichológus.
Allergia
Az egyik ok, ami miatt az allergiás betegséggel nagyobb számban fordulnak orvoshoz, éppen a higiénikusabb környezet. A gyerekek egyre kevesebb időt töltenek a szabadban, a lakásban alig találkoznak kórokozókkal, ez pedig megnehezíti, hogy az immunrendszer hozzászokjon és megfelelően reagáljon a környezeti elemekre. Az egyoldalú, egészségtelen táplálkozás tovább növeli a veszélyét, hogy a gyermeknél valamilyen ételallergia alakuljon ki.
A 20-5-3 szabály
A 20-5-3 szabály Dr. Rachel Hopman amerikai neurológus nevéhez köthető, aki e három számmal fogalmazta meg, mennyi időt lenne optimális a természetben töltenünk. Heti háromszor 20 percet javasol bármilyen természetes közegben, ez lehet akár a saját kertünk vagy a városi park is, mert ennyi idő már támogatja a városi létből fakadó stressz csökkentését. Havi 5 órát javasol fél-vad tájon tölteni, tehát egy közeli erdőben, vízparton, hogy elég fraktált lássunk – ezek a természetben különösen gyakran előforduló ismétlődő, szabálytalan mintázatok, amik szintén remekül pihentetik idegrendszerünket és például a fák, folyórendszerek, hegyek struktúrájára jellemzők. A hármas szám pedig arra vonatkozik, hogy évente 3 napot kellene mélyen a vadonban, a civilizációtól minél távolabb töltenünk, hogy a „vadon hatást” aktiválhassuk és lehetőségünk legyen valóban mély kapcsolatba lépni a természettel.
Azért szeretem ezt a 20-5-3 szabályt, mert kézzel fogható, egy kis odafigyeléssel könnyen teljesíthető támpontokat ad számunkra a természetben töltött időhöz és segít „rákapni” a természetkapcsolatra, a zöld élményekre
– mondja az ökopszichológus.
Természethiány-zavar és a hosszú távú következményei
A természethiány-zavar diagnózist Richard Louv amerikai író, újságíró fogalmazta meg Last Child in the Woods című könyvében. Bár ez nem valódi, szakmai diagnózis, fontos, hogy a (mentál)egészségügy is elkezdjen foglalkozni azzal, hogy bizonyos modernkori betegségek hátterében állhat a természettől való elszakítottságunk.
Tünetek
Mivel a gyermekek egyre több időt töltenek zárt térben, eszközeik rabjaiként, számos viselkedési rendellenesség kockázata fenyegeti őket. Ha megfosztják őket a természet nyugtató és stimuláló hatásaitól, a következő tünetek alakulhatnak ki náluk:
- ingerlékenység
- figyelemhiány
- a körülöttük zajló események érzékelésének hiánya (place blindness)
- szenzoros érzéketlenség
- figyelemhiányos hiperaktivitás
- letargia
- elhízás
- magány
Louv elsősorban a gyerekek esetében tapasztalta, hogy sokkal kevesebb időt töltenek ma már a szabadban, sokszor sajnos azért, mert „minden konnektor bent van”, ahogy egy gyerek fogalmaz a könyvben, azaz a technológia vált az elsődleges szórakozási módjukká. A felnőttek esetében sem jobb a helyzet, számos negatív következménye van a városi környezetben, ülőmunkával, képernyő előtt töltött hosszú óráknak. Az ember számára nem ez a természetes közeg, csak az utóbbi néhány évtizedben normalizálódott ez a modern életmód, de sem testünk, sem lelkünk nem alkalmazkodott ehhez a fókuszált, erőltetett figyelemhez, fizikai kényelemhez és mesterséges viszonyokhoz. Valójában még mindig a természet ciklikussága szerint működünk, azaz működnénk, ha lenne erre lehetőségünk, az egyensúly viszont a legtöbb esetben felborult.
Az ökopszichológia az ember és a természet kapcsolatának erősítését célozza, a jó hír, hogy ez általában minden más kapcsolat fejlesztését is elősegíti: mélyíti az önismeretet és másokkal való kapcsolatunkat is – általában segít kapcsolódni, rendszerben szemlélni önmagunkat és a világot. Márpedig számos kutatás kimutatta már, hogy az elégedett élet egyik kulcsát jelentik az értelemteli kapcsolatok és az ezekkel töltött minőségi idő.
– mondta el a szakember.
(penzcentrum.hu)