Inkább nem kérek szottyos gyűlöletes demokráciát

Azt hiszem, ha Karácsony Gergely Budapestje a demokrácia mérföldköve, akkor én inkább nem akarok demokráciát!

Három évvel ezelőtt írtam róla, egy véres, késeléses kettős gyilkosság kapcsán, amikor a két fiatalt, mondhatni gyermeket érő végzetes kimenetelű balhé apropóján a főváros első embere kidobott kismacskákról, megmentett kisrókáról és gasztrobloggerekről tudott csak megemlékezni. Akkor megállapítottam, hogy itt bizony baj van. Amikor egy főpolgármester az irodájától alig pár méterre elkövetett gyilkosságok kapcsán még egy „részvétem” szót sem volt képes felböfögni agyontutujgatott és csúcsra járatott Facebook-oldalán, ott már nagyon nagy baj van. És ha szerintük ez a városvezetés a demokratikus, akkor nem kérek demokráciát.

És a város azóta egyre jobban fuldoklik a mocsokban, patkányokban, koszos galambokban és varjakban, méhlegelőknek és darázs-garázsokban. Mindent ellepnek a hajléktalanok, a drogosok, az emberi ürülék. Szidják a kutyásokat a kutyagumi miatt, de simán átlépnek a hajléktalan járdán elhelyezett ürülékén. Napi szintűek a támadások, rablások és erőszakos cselekmények. Ide jutottunk, de akkor, vagy még előbb indult….

Mert ha a fene nagy demokráciában nem szidhatjuk gyerekek gyilkosát, helyette szidni kell az áldozatot, pusztán azért, amiért 16 évesen neki igen, másnak kevéssé tetsző ruhában járt, akkor ez nekem nem kell. Mert én hiszem és vallom, hogy egy ekkora gyerek még kiforratlan személyiség, és akár tetszik nekem a divatja, akár nem, pont elég ideje van eldönteni, mit szeretne majd hordani később. Ha egy Karácsony-féle demokráciában helyes dolog büntetlenül ölni embereket, függetlenül a gyilkos származásától, vallásától, nemétől, bármitől, akkor legyetek szívesek nekem inkább egy jó kis diktatúrát prezentálni, mert ebből én nem kérek. Nekem nem tetszik a gyilkosok pátyolgatása, mentegetése a nehéz gyerekkorra, a drogra, a piára hivatkozva, nem tetszik, hogy etetgetik, büfiztetik, pelenkázzák, csipkés nyoszolyával takargatják be őket, szálkásra edzik, profi bűnözővé nevelik mindet a sitten, mert a végén még jól beperelik az államot a TASZ, meg a Helsinki Bizottság ügyvédeivel arra hivatkozva, hogy fél fokkal kevesebb volt a cellában a komfortérzeténél.

És akkor már csak annyit kérdeznék Karácsony elvtárstól, így a nagyon trendire és végtelenül mocskosra, züllöttre és veszélyesre fejleszett fővárosban, ahol a pénz az úr a mocsok felett, hogy ha az ő gyereke menne be bulikázni a Deákra, és egy mobiltelefonért, egy szál cigiért, egy nem tetsző, vagy esetleg egy nagyon is tetsző ruhadarabért az ő kölykét vagdosnák meg, akkor is ilyen mélyen hallgatna? Vagy akkor is, ha a négyeshatoson, esetleg az egyes villamoson az ő fiacskáját fosztanák ki, vernék félholtra? Vajon ő mennyire örülne egy hasonló eseményt elszenvedő szülőként, ha azt olvasná rendre a médiában és a neten, hogy megérdemelte a liberális fattya, jó helyen van a hűtőkamrában, tüntessék ki a gyilkosát? Mert a gyászoló család a Deák téri késelés, de a legtöbb balhé, verés, lincselés kapcsán is csak ezt kapja. Nem együttérzést, nem támogatást és emberi szavakat a tragédiában, hanem odavágva a pofájukba, hogy mindenki, aki ne adj Isten szubkulturális szálakat pedzeget – okkal -, az mind rasszista, fasiszta és náci. Hogy megérdemelte az áldozat, amit kapott.

És a fene nagy demokráciában ilyenkor rendre elhallgat a TASZ, a Helsinki Bizottság, és nem rohan egyik sem képviselni a gyászoló családot, vagy a kórházban szenvedő áldozatot, a kifosztottat, a meggyalázottat. Mert áldozatok között is kettős a mérce. Mélyen hallgatnak, fülüket-farkukat behúzva, és számolgatják, mennyi jut nekik a gyilkos börtönben töltött évei után kibrusztolt kártérítésből.

Egyszóval, ha ez a züllött és koszlott város a Karácsony-féle demokrácia, akkor én kérem inkább az általa szottyos gyűlöletnek becézett együttérzést és összetartozást, amit Karácsony regnálása óta oly sokszor megtapasztaltunk. Akkor kérem szépen a diktatúrát, amiben a piti adócsaló nem tizenöt évet kap, míg a borsodnádasdi gyilkos hármat, szóval ahol az emberélet jóval értékesebb, mint a pénz és a vagyon. Kérek szépen egy diktatúrát, amiben a kettős gyilkosság áldozatát nem mosdatják ilyen – remélhetőleg – kérészéletű Karácsonyok, hanem rögtönítélő bíróság takarítja el örökre a közéletből. Ahol nem enyhítő körülmény a drogos, piás lét, a hajléktalanság, a szubkultúrális származás, hanem tettét súlyosbító tény.

És ha ez ellen a semmire sem való demokrácia ellen már végre fel tudnánk lépni, akkor félretolhatnánk az EU-t a hülye szabályaival is, ahol nincs halálbüntetés, ahol ha kővel dobnak meg, vagy késsel veszik el az életedet, akkor is kenyérrel, vagy inkább minden földi jóval kell(ene) visszafele dobálóznod, mert ez a fene nagy liberális és demokratikus elvárás. Ahol ha kirabolnak, önként kell átadnod azt is, amit nem akarnak elvenni, mert végül rád verik, hogy megfosztod őket a nekik járó jusstól.

Egy valóban szebb, bár talán nem, vagy nem a Karácsony félék értelmezése szerinti demokratikus jövőben, ha nem is halálbüntetést, mert az „jajj, milyen kegyetlen” egy gyilkossal szemben, de legalább egy szibériai munkatábort, vagy Arpaio seriff Tent City börtönét végre igazán megvalósíthatnánk. Ám amíg az ország mindenféle jobb és baloldali pártokban csücsülő politikusai (joggal és megalapozottan) attól rettegnek, hogy egyszer ők is oda kerülhetnek, addig mi fizetünk kemény adóforintokat ezeknek az aljadék retkeknek az ellátására, és addig épülnek, mert épülhetnek a nagyon demokratikus és nagyon liberális, sok potenciális bűnözőt kinevelő luxusbörtönök, plazmatévével és edzőtermekkel, no meg persze mindenféle kártérítési perekkel.

Ám addig, amíg nyögjük itt a hosszúra nyúlt ünnepi demokráciát és liberalizmust, pár éhes politikus agyament színjátékát a hatalomért és a pénzért, addig itt semmi nem változik. Mi pedig némán kell tűrjük a Karácsony-féle demokrácia szottyos gyűlöletét.