Kikötői moratórium: fél mondat élte túl az Alkotmánybíróság döntését

Az Alkotmánybíróság 2026 januárjában visszamenőleg törölte a Fővárosi Önkormányzat egyik átmeneti szabályát, mert a főváros rendeletalkotással írta felül a saját magával szemben hozott jogerős ítéletet. A törölt mondatnak azonban csak a fele tűnt el.

A másik fele, amely a kikötői moratóriumot terjesztette ki a már folyamatban lévő ügyekre, ma is hatályos. Nem azért maradt meg, mert a testület rendben találta, hanem azért, mert az indítvány erről a részről egyetlen érvet sem tartalmazott.

Pert nyert a cég, a főváros mégis elutasította

A történet nem a Dunán kezdődött, hanem egy kilenc négyzetméteres digitális reklámberendezésnél. Egy gazdasági társaság 2022. február 16-án kért közterület-használati hozzájárulást a kihelyezésére, a Fővárosi Önkormányzat pedig elutasította a kérelmet. A cég bírósághoz fordult, és nyert: a Fővárosi Törvényszék 9.K.701.386/2023/5. számú ítélete megsemmisítette a határozatokat, és új eljárást rendelt el azzal az iránymutatással, hogy abban a kérelem benyújtásakor hatályos szabályokat kell alkalmazni. A Kúria 2024. február 28-án, a Kfv.III.37.688/2023/4. számú ítéletével mindezt hatályában fenntartotta.

A főváros ezután nem az iránymutatást követte, hanem rendeletet alkotott. A 2024. május 3-án hatályba lépett 20/2024. (V. 2.) önkormányzati rendelet két tilalmat iktatott a közterület-használati rendeletbe, az Fkr.-be: a 33/C. § a kikötői létesítményekre, a 33/P. § a digitális reklámberendezésekre mondta ki, hogy hozzájárulás nem adható. Egy harmadik szabály, a 36/L. § pedig egyetlen mondatban elrendelte, hogy mindkét tilalmat a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. A megismételt eljárásban a hivatal 2024. június 20-án éppen erre hivatkozva utasította el ismét a céget, vagyis a jogerős ítélet iránymutatása a gyakorlatban kiürült. Az újabb perben eljáró Fővárosi Törvényszék ezért az Alkotmánybírósághoz fordult.

Önkormányzati rendeletek a Kúrián: Üllő és Markaz vesztett

Az Alkotmánybíróság kettévágta a mondatot

Az 1/2026. (II. 6.) AB határozat, amelyet a testület 2026. január 13-án hozott a III/2871/2025. számú ügyben, két irányba mutat. Magát a reklámmoratóriumot, tehát a 33/P. §-t nem semmisítette meg. Az indokolás szerint a közterület-használat anyagi jogi jogviszonya az engedéllyel jön létre, engedély pedig ebben az ügyben nem volt, ezért a visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem sérült.

Az átmeneti szabályt viszont a testület elmeszelte. A 36/L. § „és a 33/P. §” szövegrészét a kihirdetésére visszamenőleg, 2024. május 2-ával semmisítette meg, és kizárta az alkalmazását a folyamatban lévő perben, valamint minden hasonló ügyben. Az indokolás szerint a Fővárosi Közgyűlés ezzel a szabállyal „eloldotta magát” a vele szemben hozott jogerős ítéletben foglalt kötelezettségtől, miközben egyszerre volt a per alperese és a jogalkotó. Ilyen beavatkozást csak különösen súlyos indok tehetne alkotmányossá, ilyen indokok azonban a testület szerint „egyáltalán nem merültek fel”.

A kikötői moratórium fele érvelés nélkül maradt talpon

Az indítványozó bíró a 36/L. § egészének megsemmisítését kérte, tehát a kikötőkre vonatkozó felét is. Az Alkotmánybíróság ezt a részt érdemben nem vizsgálta. A döntés szerint az alapügyben kikötővel kapcsolatos kérelem nem szerepel, és az indítvány erre nézve érvelést sem tartalmaz, ezért a határozott kérelem törvényi feltétele csak a reklámos szövegrésznél teljesült. A megsemmisítés után a 36/L. § így hangzik: „A 33/C. § rendelkezéseit a hatálybalépésükkor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.”

Egy szabály, amelyet két tilalom kiterjesztésére alkottak, ma tehát csak a kikötőkre él. Az a kérdés, hogy a folyamatban lévő kikötői kérelmek elutasítása ugyanabba az alkotmányos hibába esett-e, mint a reklámos ügy, nyitva maradt. A testület nem igazolta a szabályt, csupán nem kapott olyan indítványt, amelynek alapján dönthetett volna róla.

Mit jelentett a moratórium a Duna-parton?

Budapesten a rakpart fővárosi tulajdonú közterület, ezért aki oda pontont, kikötőbakot vagy feljárót telepítene, annak a 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelet, vagyis az Fkr. alapján közterület-használati hozzájárulást kell kérnie. A kikötői moratórium lényege az volt, hogy a 33/C. § ezt a hozzájárulást 2024. december 31-éig kizárta, és a benyújtott kérelmek elutasítását írta elő. A reklámos tilalom eredetileg 2025. szeptember 30-áig szólt, majd a 23/2025. (IX. 26.) rendelet 2026. október 1-jéig hosszabbította meg.

A kikötői tilalom naptári határideje mára lejárt. 2025. január 1-jén hatályba lépett a 34/2024. (XII. 31.) önkormányzati rendelet, amely a kikötői létesítmények közterület-használatát már a Duna-parti építési szabályzatokhoz, vagyis a DÉSZ-hez igazítja. A rendelet indokolása maga rögzíti, hogy a moratórium bizonytalan helyzetbe hozta azokat a kikötőket, amelyek korábban rendelkeztek hozzájárulással, az új szabályok szerint viszont már nem kaphatnának, ezért kellettek részletes átmeneti rendelkezések. [BELSŐ LINK]

Mit tehet, akit a kikötői moratóriumra hivatkozva utasítottak el?

Az AB határozat a 2024 májusa és decembere között elutasított kikötői kérelmekről közvetlenül nem dönt, az indokolása viszont kész érvrendszert ad. Aki még pereskedik, az hivatkozhat arra, hogy a testület a szerkezetében azonos reklámos szabályt alaptörvény-ellenesnek találta. Az érv különösen erős ott, ahol az elutasítást korábbi jogerős ítélet előzte meg, amely a kérelem benyújtásakor hatályos jog alkalmazását írta elő, mert a határozat pontosan ezt a helyzetet emelte ki.

A Polkorrekt véleménye

A moratórium önmagában védhető eszköz. A budapesti Duna-part rendezetlensége évtizedes ügy, és amíg az új szabályozás elkészül, az engedélyezés felfüggesztése észszerű lehet. A baj ott kezdődött, hogy a főváros a már beadott kérelmeket is utólag söpörte le, ráadásul úgy, hogy közben egy vesztes perének jogerős ítéletét írta felül a saját rendeletével. Aki hatóságként veszít, majd jogalkotóként dönti el, hogy mégis neki van igaza, az nem szabályoz, hanem játék közben cseréli le a szabálykönyvet. A hétköznapi embernek pedig a legrosszabb üzenet az, hogy a szabály kikötős fele csak egy hiányos indítvány miatt él tovább: az alkotmányos védelem itt nem járt automatikusan, hanem pontosan kérni kellett. Egy jogállamban ennek fordítva kellene működnie.

Források

1. Alkotmánybíróság 1/2026. (II. 6.) AB határozata, ügyszám: III/2871/2025., meghozva 2026. január 13., közzétéve az Alkotmánybíróság Határozatai 2026. évi 3. számában, public.mkab.hu
2. Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 3/2013. (III. 8.) önkormányzati rendelete a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról, 33/C., 33/P. és 36/L. §, a hatályos szöveg ellenőrizendő az njt.hu-n
3. Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 20/2024. (V. 2.) önkormányzati rendelete az Fkr. módosításáról, kihirdetve 2024. május 2., hatályba lépett 2024. május 3-án, or.njt.hu
4. Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 23/2025. (IX. 26.) önkormányzati rendelete, a digitális reklámberendezésekre vonatkozó tilalom meghosszabbítása 2026. október 1-jéig
5. Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 34/2024. (XII. 31.) önkormányzati rendelete a kikötői létesítmények közterület-használatáról és annak indokolása, net.jogtar.hu
6. Fővárosi Törvényszék 9.K.701.386/2023/5. számú ítélete, valamint a 9.K.700.231/2025. számú per, az 1/2026. (II. 6.) AB határozatban idézettek szerint
7. Kúria Kfv.III.37.688/2023/4. számú ítélete, 2024. február 28., az 1/2026. (II. 6.) AB határozatban idézettek szerint
8. 1/2022. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat a közterület-használati jogviszony közjogi jellegéről, az 1/2026. (II. 6.) AB határozat indokolásában idézettek szerint