Állami végrehajtás: ki mit mond, mit mutatnak a számok

Az állami végrehajtás a Tisza-kormány egyik legnépszerűbb vállalása, a számláról mégsem beszél senki. A sorozat első két részében láttuk, hogy a moratórium szűk, az azonnali teljes leállítás előtt pedig alkotmányos korlátok állnak. A harmadik kérdés a legköznapibb: mibe kerül az átállás, és mit mond róla a három politikai oldal?

A 22/2026. (V. 27.) OGY határozat állami, nonprofit, átláthatóbb, olcsóbb és emberségesebb modellt ígér. A számla három tételből áll: emberek, pénz és törvények. A pártok vitájában egyikről sem esik érdemben szó.

Ki mit mond az állami végrehajtás ügyében

A Tisza-kormány: gyors átállás, felfüggesztett kilakoltatások
A Tisza a februári Bibó István Programban vállalta a bírósági végrehajtás államosítását és a végrehajtói kar megszüntetését (Index, 2026. február 9.). A kormány május 18-án határozatban rendelte el a végrehajtási törvény soron kívüli felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy a végrehajtás a bíróságok szervezetrendszerén belül, haszonszerzés nélkül működjön (1158/2026. Korm. határozat).

Magyar Péter kabinetje emellett a kilakoltatások felfüggesztését javasolja az új szabályozás hatálybalépéséig, a devizahiteles végrehajtásokat pedig külön törvénnyel állította le (Jogi Fórum, 2026. május 19.; Jogászvilág). A kormányzati kommunikáció az olcsóbb és emberségesebb rendszer ígéretére épül. Költségszámítást a kormány eddig nem tett közzé.

A Fidesz: életképtelen modell, politikai vadászat

A Fidesz kormányon következetesen elutasította a nonprofit átalakítást. Orbán Viktor 2023 áprilisában a parlamentben úgy fogalmazott, hogy a nonprofit végrehajtás nem üdvözítő, nem életképes és nem működésképes (Index összefoglalója, 2026. február 18.).

A fideszes többség a Mi Hazánk bértáblás javaslatait rendre leszavazta, utoljára idén februárban. A párt most, ellenzékből, nem a modellről vitatkozik, hanem a szándékot támadja, hogy a frakció közleménye szerint a Tisza a vizsgálóbizottságokkal politikai ellenfeleit vadássza le, az Országgyűlést pedig koncepciós eljárások színterévé teszi (Fidesz-frakcióközlemény, 2026. június).

A Schadl-Völner-ügy kényes öröksége miatt a pártnak a végrehajtási téma maga a vakfolt: a rendszer költségeiről a Fidesz sem beszél.

A Mi Hazánk: a saját programjuk győzelme

A Mi Hazánk évek óta a végrehajtó maffia felszámolását követeli, és már 2024-ben petícióban kérte, hogy a végrehajtók bértáblás állami alkalmazottak legyenek, mint a bírák vagy az ügyészek (mihazank.hu). Toroczkai László májusban bejelentette, hogy újra benyújtják korábbi javaslataikat, és a Tisza támogatását várják (mfor.hu, 2026. május 9.).

A párt súlyát jelzi, hogy a Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Vizsgálóbizottság elnöke Toroczkai lett (444.hu, 2026. június 15.). A Mi Hazánk narratívája szerint a hálózat csúcsán fideszes politikusok álltak. Ez az állítás egyelőre bizonyításra váró vád, nem megállapított tény, hogy a folyamatban lévő büntetőper a volt kari elnök és társai ügyében zajlik.

A végrehajtói kar: drága és lassú rendszert jósol

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar a HVG-nek azt írta, hogy az államosítás a költségvetésnek drága, az ügyfeleknek lassú rendszert hozhat, és szakmai egyeztetést kért Görög Márta igazságügyi minisztertől (HVG, 2026. május 21.). A hangulatot jól mutatja a HVG-hez kijutott hangfelvétel egy zárt végrehajtói tanácskozásról, hogy lebeg felettünk ez a nyomorult államosítás, mondta az egyik résztvevő. A piaci szereplők egy része nemzetközi fellépést is fontolgat (HVG, 2026. május 4.).

Állami végrehajtás a számok tükrében: mekkora a gépezet

A mai rendszer nem kicsi. Törvény szerint 227 önálló bírósági végrehajtói álláshely lehet, a kar adatai szerint 181 végrehajtó és 310 végrehajtó-helyettes dolgozik, mellettük 529 végrehajtó-jelöltet tartanak nyilván.  Ez ezer fő feletti szakmai stáb, az irodák ügyintézőiről és asszisztenseiről pedig nincs nyilvános összesítés.  Pontos ágazati alkalmazotti összlétszám, MBVK-közadatigénylés. A teljes ágazat reálisan a kétezres-háromezres sávban van.

Az ügyteher: 2024-ben 670 ezer feletti folyamatban lévő végrehajtási ügy, mintegy kétmillió érintettel. Ez végrehajtónként nagyjából 3 700 futó ügy. A Portfolio összesítése szerint a több mint 200 végrehajtói iroda 2023-ban 30 milliárd forint feletti bevétellel és 10 milliárdhoz közelítő nyereséggel működött (Portfolio, 2026. május 29.). Ekkora gépezetet kellene egyben, működés közben átemelni az államba.

Ki fizet ma, és ki fizetne holnap

A mai rendszerben az állam egy forintot sem költ a végrehajtásra. A gépezet önfinanszírozó, hogy a költségeket a végrehajtást kérő előlegezi, végül az adós fizeti meg, a munkadíjjal, a költségátalánnyal és a behajtási jutalékkal együtt. A kar közfeladatait is az adóstól beszedett általános költségátalány fedezi az Állami Számvevőszék elemzése szerint.  Az irodák profitja lényegében a sikerdíjból származik; a vizsgálóbizottság elnöke szerint ez irodánként akár évi több százmillió forint.

A nonprofit modellben a profit eltűnik, a költség viszont marad. Valakinek akkor is fizetnie kell két-háromezer ember bérét, az irodákat és az informatikát, az elektronikus árverési rendszertől az ügyviteli szoftverekig. Három lehetőség van: fizeti továbbra is az adós költségalapú díjjal, fizeti a végrehajtást kérő, vagy fizeti a költségvetés. Nagyságrendi becslésünk szerint egy 2 000 és 2 500 fő közötti állami stáb bérköltsége évi 25 és 35 milliárd forint között lenne, az átállás és az informatika nélkül. Csak saját becslés, bruttó 800 ezer és 1 millió közötti átlagbérrel és munkáltatói terhekkel számolva. Az olcsóbb ígéret tehát pontosításra szorul: az adósnak olcsóbb lehet, az államnak biztosan nem az. Erről a különbségről egyik párt sem beszél.

A tükör: az állam a bíróságait sem tudja feltölteni

Itt jön a kép, amit érdemes egymás mellé tenni. Az állam a meglévő igazságügyi apparátusát sem tudja megfizetni. A 7 600 fős igazságügyi alkalmazotti kar hatvan százalékának nettó fizetése nem éri el a 290 ezer forintot, az alacsony bérek miatti elvándorlást az új belépőkkel már nem tudják pótolni.

A jegyzőhiány az Országos Bírósági Hivatal elnöke szerint a bíróságok működését veszélyezteti, egy fővárosi kollégiumban egy nap alatt huszonöten mondtak fel. A 2025 és 2027 közötti bérrendezés, a bírák 48, a titkárok 82, a tisztviselők 100 százalékos emelése 212 milliárd forintba kerül, ebből 135 milliárd megy bérekre.

Ebbe a környezetbe kellene beilleszteni egy plusz két-háromezres állami stábot. A piaci végrehajtói irodák ügyintézői aligha mennek át nettó 290 ezerért, versenyképes állami bér nélkül viszont az állami végrehajtás ugyanabba az elvándorlási spirálba kerül, mint a bíróságok. A rendszer legdrágább eleme nem az átszervezés, hanem a megtartás.

Hány törvényhez kell hozzányúlni

A harmadik tétel a jogalkotási számla, és ez nem egy törvénymódosítás, hanem egy kódexcsere meg egy saláta. A magja, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény teljes újraírása vagy egy új végrehajtási kódex; egy új jogállási és szervezeti törvény az állami stábnak; az SZTFH-törvény módosítása, mert a felügyelet ma ott van, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar mint köztestület megszüntetése, ami külön kérdést nyit, mert a karnak hétmilliárdos vagyona van; végül új díjrendeletek a mai SZTFH- és IM-rendeletek helyett.

Ehhez jön egy átmeneti törvény, talán a legnehezebb darab: a 670 ezer folyamatban lévő ügy, az iratanyag, a végrehajtói letéti számlák és az informatikai rendszerek átadása, felelősségi szabályokkal. Kapcsolódik a törvények salátája is: a polgári perrendtartás, az adóhatósági végrehajtás, a közjegyzői törvény, az illetéktörvény, a csődtörvény és a letiltási szabályok mind hivatkoznak az önálló bírósági végrehajtóra. Az érintett jogszabályok pontos száma Jogtár-kapcsolódási listával adható meg. Egy szervezeti kérdés a politikai tétet is megemeli, hogy ha az új szervezet a bíróságok mellé kerül, ahogy a kormányhatározat célja sugallja, a sarkalatos bírósági szervezeti törvényhez kell nyúlni. Ehhez kétharmad kell, ami a Tiszának most megvan; egy kormányzati hivatalhoz elég az egyszerű többség.

Az alkotmányos kiskapu és a két csapda

Magának az államosításnak van egy erős alkotmányos kapaszkodója, méghozzá a Fidesz-korszakból. A trafikhatározatban (3194/2014. AB határozat) az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a határozatlan időre szóló működési engedély nem áll alkotmányos tulajdonvédelem alatt, és egy tevékenység közérdekű állami monopolizálása nem sérti a vállalkozáshoz való jogot, ha a korábbi jogosult pályázhat az új rendszerbe.

A dohánypiac államosítását igazoló precedens most az állami végrehajtás bevezetését védi, kártalanítás nélkül is, feltéve hogy a volt végrehajtók jelentkezhetnek az új szervezetbe. A korlát a másik oldalon áll: az Alkotmánybíróság szerint az intézményi átalakítás csak fokozatosan, megfelelő felkészülési és átmeneti idővel alkotmányos (33/2012. AB határozat).

Marad két rendszerszintű csapda. Az egyik történelmi: állami végrehajtás már működött Magyarországon 1955 és 1994 között, és éppen a hatékonytalansága miatt tért vissza az önálló végrehajtói modell. A másik az ösztönzés, hogy jutalék nélkül az állami alkalmazottnak nincs közvetlen érdekeltsége behajtani.

Ha esik a behajtási arány, nem a nagybank jár a legrosszabbul, hanem a kishitelező, hogy a gyerektartásra jogosult szülő és a ki nem fizetett kisvállalkozó. A jogerős ítélet végrehajtása pedig, ahogy a második részben láttuk, állami kötelezettség is.

Mit jelent az állami végrehajtás az átlagembernek

Az adósnak rövid távon levegőt jelent a devizahiteles végrehajtások leállítása és a kilakoltatások tervezett felfüggesztése. Hosszú távon a díjstruktúrán múlik minden: ha a jutalék helyébe költségalapú díj lép, az adós ténylegesen kevesebbet fizethet.

A hitelezői oldalon állók, a tartásdíjra váró szülők és a kifizetetlen kisvállalkozók számára a kockázat a lassulás, mert kétmillió érintett ügye kerülne át egy még nem létező szervezethez. Az adófizetőnek pedig ott az évi több tíz milliárdos működési költség, amelyről ma egyik párt sem mutat számítást.

A Polkorrekt véleménye

Az irány védhető. A Schadl-korszak megmutatta, hogy a profitorientált, zárt kaszt hova torzul, és az állami végrehajtás gondolata mögött valós társadalmi düh, valós rendszerhiba áll. Külön irónia, hogy a korábbi kormány trafikprecedense adja a jogi pajzsot a mostani kormány államosításához. Ami nem védhető, az a számla eltitkolása, hogy két-háromezer embert kell felvenni és megtartani egy olyan államban, amelyik a saját bíróságain a jegyzőket sem tudja megfizetni, miközben 670 ezer futó ügyet nem szabad leejteni. A Fidesz a múltja miatt hallgat, a Mi Hazánk győzelmi jelentést ír, a Tisza csodát ígér. A mérce mindhármukkal szemben ugyanaz, hogy nem hinni kell, hanem számolni, és a számlát az emberek elé tenni.