SAFE-hitel: hova kerül a magyar 6.300 milliárd, és melyik hadiipari tábor keresi rajta a legtöbbet

Miközben Magyar Péter miniszterelnök az ankarai NATO-csúcson a magyar delegációt vezeti, a legnagyobb tétet nem a csúcs zárónyilatkozata, hanem egy uniós hitelboríték jelenti: a SAFE-hitel keretében Magyarország több mint 16 milliárd euróra, azaz nagyjából 6.300 milliárd forintra jogosult védelmi beszerzésekre és beruházásokra.

A kormányfő a bejelentő videójában maga is kiemelte a programot, ám arról, hogy a pénz konkrétan kinek a zsebét tömi és melyik európai fegyvergyártó jár vele jól, a magyar sajtó jóformán hallgat. Erről a szálról szól ez a cikk.

Mi az a SAFE, és miért harmadik legnagyobb a magyar szelet

A SAFE (Security Action for Europe) az Európai Unió 150 milliárd eurós közös védelmi hitelkerete, a 800 milliárd eurós ReArm Europe program első pillére. A Bizottság kedvezményes, hosszú lejáratú kölcsönt nyújt a tagállamoknak fegyverbeszerzésre és hadiipari beruházásra, a piaci kamatnál mintegy 200 bázisponttal olcsóbban. A magyar kormány szerint ez az államháztartásnak évi 125 milliárd forintnyi kamatmegtakarítást hozhat.

A magyar igény önmagában is beszédes. Az ország a teljes keret több mint tíz százalékát, 16,2 milliárd eurót hívna le, ami holtversenyben Franciaországgal a harmadik legnagyobb szelet, csak Lengyelország előzi meg. A benyújtott terv ennél is többről, 17,4 milliárd euróról szól.

Ez a magyar GDP több mint hét százaléka, olyan összeg, amiből a legnagyobb eddigi magyar fegyverbeszerzést, a 218 darabos Lynx harcjármű-flottát hatszor le lehetne bonyolítani. A számok forrása a kormány saját közleménye, valamint a hvg360 és az Index elemzése.

A NER holdudvara: ki keres a magyar SAFE-hitelen

A kövesd a pénzt logika itt válik igazán élessé. A SAFE nem egyszerű fegyvervásárlás: a program kifejezetten ösztönzi a hazai gyártósorok kiépítését, az ellátási láncok modernizálását és az új üzemek létesítését. Magyarországon az elmúlt években épp a kormányközeli gazdasági kör épített ki hadiipari érdekeltségeket, a rheinmetalli közös vállalattól a hazai lőszergyártásig.

A G7 gazdasági portál részletesen bemutatta, milyen aranybánya lehet a több ezermilliárdos hitelfelvétel a kormányzati holdudvar számára. A tét tehát nem csupán az ország védelmi képessége, hanem az is, hogy egy állami garanciával fedezett, olcsó hitelből melyik belföldi vállalkozói kör építhet tartós pozíciót.

A retorikai fordulat önmagában megér egy külön bekezdést. A kormánypártok eleinte hevesen támadták a programot, kommunikációs igazgatójuk kijelentette, hogy nem kérünk belőle, a kabinet pedig egyedüliként nem szavazta meg az uniós jogszabályt.

Néhány hónappal később ugyanez a kormány adta be az egyik legnagyobb igényt. A morális gátak tehát az európai fegyverkezéssel szemben pontosan addig tartottak, amíg a kedvezményes hitel kézzelfoghatóvá vált.

A magyar hadiipar gerince magánkézbe csúszik: ki keres a fegyvergyárakon?

A brüsszeli fék: jogállamiság kontra 6.300 milliárd

A pénz azonban egyelőre nem folyik. Tavasszal a magyar terv volt az egyetlen a tizenkilenc kérelmező közül, amelyet a Bizottság nem hagyott jóvá, miközben a többi tizennyolc ország sorra megkapta a zöld jelzést.

A hivatalos indok a terv mérete és a kétoldalú egyeztetések igénye volt, a háttérben viszont a jogállamisági feltételességi eljárás húzódik. Piotr Serafin költségvetési biztos nyíltan figyelmeztetett: a SAFE-re ugyanúgy vonatkozik ez a mechanizmus, ráadásul ha a magyar közbeszerzési szabályok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak, nehéz elképzelni, hogy Brüsszelben aláírják a támogatási szerződést.

Itt kapcsolódik a szál a magyar háztartások pénztárcájához. A feltételességi eljárás miatt eddig már véglegesen elveszett 2,1 milliárd euró, több mint 800 milliárd forint, amit büntetésként vontak meg az országtól. A stagnáló magyar gazdaságnak égető szüksége lenne a friss forrásra, a SAFE-hitel pedig épp azért értékes, mert nagyságrendben megközelíti a jogállamisági viták miatt visszatartott kohéziós pénzeket. A kockázat viszont valós: ha a szerződéskötés elakad, a fegyverkezési nagyterv finanszírozási lyukat üthet a költségvetésen.

Az igazi vakfolt: francia vagy német táborba fizet a magyar SAFE-hitel

A legfontosabb kérdésről szinte semmi nem jelenik meg magyarul: kihez kerül a pénz Európán belül. A SAFE ugyanis szándékosan az európai gyártású rendszereket részesíti előnyben, csökkentve az amerikai függőséget. Csakhogy az európai hadiipar nem egységes tömb, hanem két rivális tábor, amelyek épp az ankarai csúcs hetében feszülnek egymásnak.

Az egyik oldalon a német vezetésű European Sky Shield kezdeményezés áll, amely a német Diehl gyártotta IRIS-T rendszerre, valamint az amerikai Patriot ütegekre épít. A másik oldalon Franciaország a saját fejlesztésű SAMP/T légvédelmi rakétarendszert tolja egy európai szintű megoldásként, miközben nyíltan megtagadja a Sky Shieldhez való csatlakozást.

Emmanuel Macron a nem európai megoldásokat kevésbé kezelhetőnek és túlságosan kívülről függőnek nevezte. A SAMP/T mögött a francia-olasz Eurosam konzorcium áll, tehát az MBDA, a Thales, valamint a Leonardo.

Magyarország a Sky Shield egyik aláírója, vagyis a német-amerikai tábor felé húz. Ez a döntés meghatározza, kinek a gyáraiban keletkezik munkahely és profit a magyar adófizető által garantált hitelből.

A helyzet pikantériája, hogy éppen a csúcs hetében jelentette be a Reuters, hogy Párizs hatévnyi ellenállás után hajlandó eladni a SAMP/T-t Törökországnak, vagyis a francia tábor épp terjeszkedik. Miközben a magyar sajtó a NATO-t egységes szövetségként ábrázolja, a háttérben milliárdos hadiipari verseny zajlik arról, kinek a rendszerébe integrálódik a kontinens, és benne Magyarország.

A kisember számlája: mit fizet a SAFE-hitel után

A hitel a nevében kedvezményes, a valóságban azonban államadósság, amelyet a magyar háztartások fizetnek vissza évtizedeken át, egészen 2070-ig futó lejárattal. A kormány szerint a pénzből nemcsak fegyver, hanem vasúti, egészségügyi és infrastrukturális fejlesztés is finanszírozható, ám a kettős célú beruházások aránya a titkos tervben nem nyilvános.

A magyar olvasónak jár a tiszta kép, hogy az ő nevében vesznek fel 6.300 milliárd forintot, ő állja a kockázatot, ha a jogállamisági vita miatt elakad a szerződés, és az ő garanciájából gazdagszik majd egy szűk hazai vállalkozói kör, valamint egy külföldi fegyvergyártói tábor.

A Polkorrekt véleménye

A SAFE hitel körüli magyar vita a rossz kérdést teszi fel. Nem az az igazi tét, hogy háborús hitel-e vagy sem, ahogy a kormányzati és ellenzéki csörték sugallják, hanem hogy egy állami garanciával fedezett, több ezermilliárdos forrás elosztása átlátható lesz-e, vagy a megszokott kormányközeli csatornákon folyik el. A brüsszeli jogállamisági aggály nem valamiféle baloldali támadás, hanem pontosan az a fék, amelynek épp a magyar adófizető pénzét kellene védenie.

Aki a kisember érdekét nézi, annak egyszerre kell követelnie a hitelt, mert a gazdaságnak szüksége van rá, valamint a teljes átláthatóságot, ami nélkül a 6.300 milliárd nem védelmi beruházás, hanem újabb lehúzás lesz. A magyar közvéleménynek nem a pártpolitikai szócsatákra kell figyelnie, hanem arra az egyszerű kérdésre, hogy a felvett milliárdok végül kinek a számláján landolnak. Ez a mérce, minden más csak zaj.