A magyar hadiipar gerince magánkézbe csúszik: ki keres a fegyvergyárakon?

A magyar hadiipar története néhány év alatt látványos fordulatot vett. Az állam előbb német partnerrel közösen gyárakat húzott fel Zalaegerszegen és Várpalotán, most pedig a stratégiai vagyon zömét egy kormányközeli magáncég veheti át.

A pénz három szinten áramlik, és a végén nem feltétlenül az adófizető jár jól. Megnéztük, ki ül a tulajdonosi lánc egyes pontjain, és kinek a zsebében köt ki a haszon.

A felső szint: a magyar hadiipar német anyacége dönt

A magyar fegyvergyárak nem önállóan jöttek létre. A kormány a düsseldorfi Rheinmetallt választotta fő partnernek, és a közös vállalatokban a német cég lett a meghatározó szereplő. A tulajdoni arány önmagáért beszél, hogy a vegyesvállalatokban a Rheinmetall birtokolja a részvények 51 százalékát, míg a magyar állam a maradék 49 százalékkal beéri. A know-how valódi birtokosa tehát a külföldi fél, a magyar oldal a kevésbé bonyolult gyártási fázisokat kapja meg.

A zalaegerszegi Lynx-üzem a program zászlóshajója. A ZalaZone ipari park mellett, mintegy 33 hektáron épült fel a fejlesztő és gyártó telephely, amely a magyar honvédség gyalogsági harcjárműveit állítja elő.

A gyár jelenleg több mint 220 főt foglalkoztat, és a vezetés további 200 munkavállaló felvételét tervezi. A kapacitás évi száz jármű fölött van, egy harcjármű készre szerelése nagyjából egy hetet vesz igénybe.

Az adófizetői teher sem jelentéktelen. A honvédség 218 darab Lynx harcjárművet rendelt, amelyből 172-t Zalaegerszegen gyártanak le. A teljes program mai árfolyamon nagyjából 800 milliárd forintot emészt fel a közpénzből. Egy darab harcjármű ára szakértői becslés szerint másfél és kétmilliárd forint között mozog, így a beszerzés a magyar védelmi költségvetés egyik legnagyobb tétele.

A középső szint: brüsszeli pénz és regionális verseny

A magyar hadiipar sorsa nem dől el az ország határain belül. Brüsszel új finanszírozási csatornái és a szomszédos országok beszerzései közvetlenül hatnak a zalai gyár jövőjére. A legfontosabb fejlemény Romániából érkezik, ahol a haderőreform épp most kapott lendületet.

Bukarest az elsők között aktiválta az Európai Unió új, SAFE nevű finanszírozási keretét, amellyel mintegy 16,7 milliárd euró kedvezményes forráshoz juthat. A román kormány a Rheinmetall KF41 Lynx megrendelése felé hajlik, jóllehet a versenyben ott van a spanyol-osztrák General Dynamics és a svéd BAE Systems is.

A tét a magyar gyár szempontjából óriási, hogy egy ekkora rendelés teljesítéséhez a Rheinmetallnak minden régiós kapacitásra szüksége lesz, és a szigorú európai eredetigazolási szabályok miatt a zalaegerszegi bázis lehet a román program hátországa.

Itt rejlik a magyar érdek egyik csapdája

A kormány eredetileg abban bízott, hogy a hazai gyár külföldre is exportál majd. A valóság ezzel szemben az, hogy a Rheinmetall minden komolyabb vevőnek saját összeszerelő üzemet kínál. Görögországnak és korábban Szlovákiának is felajánlotta a helyi gyártást, így a magyar Lynx-export esélye eleve szűk. A díszlet a nemzeti büszkeség, a háttérben viszont a német cég osztja el, melyik országban mi készül.

Ez a logika nem egyedi. A brüsszeli fegyverlobbi és az uniós pénzcsapok ugyanígy a nagy európai gyártóknak kedveznek, amiről külön elemzésünkben írtunk részletesen. A magyar hadiipar így nem önálló pályán mozog, hanem egy kontinentális elosztási rendszer egyik alkatrésze, amelyben a kulcsdöntéseket máshol hozzák.

A regionális verseny pénzügyi tétjét a tőzsde is jelzi. A 4iG részvényei az elmúlt időszakban érzékenyen reagáltak a védelmi ipari hírekre, és a befektetők feszülten figyelik, megkapja-e a magyar gyár a regionális szerepet. Az állam szempontjából a kérdés kettős. A nagyobb rendelés több munkahelyet és bevételt hozhat, ráadásul csökkentheti a honvédség üzemeltetési költségeit. A haszon nagyobbik része ugyanakkor a tulajdonosi lánc külföldi és magán szintjein csapódik le, nem a közös kasszában.

Az alsó szint: a magyar hadiipar új gazdái és a 4iG

A legkényesebb pont a magyar belső tulajdonosi háló, és itt válik igazán izgalmassá a kérdés, hogy ki keres a fegyvergyárakon. A magyar hadiipar gerince ugyanis épp most kerül magánkézbe, méghozzá olyan szereplő révén, amely felülről is összefonódik a német partnerrel. A 4iG, Jászai Gellért érdekeltsége áll a középpontban.

A szál egyik vége Düsseldorfba fut. A Rheinmetall 2022-ben részvényvásárlással és egy 125 milliárd forint értékű tőkeemeléssel 25,12 százalékos részesedést szerzett a 4iG-ben, és ezzel a magyar informatikai és távközlési csoport legnagyobb külföldi befektetője lett. A német hadicég tehát nemcsak a gyárak felett ül, hanem abban a magyar vállalatban is, amelyik most a stratégiai vagyont átveszi.

A szál másik vége az állami portfólió kiárusítása

Az állami N7 Holdingtól a 4iG vesz többségi tulajdonrészt kilenc kiemelt hadiipari cégben, köztük a várpalotai lőszergyárat üzemeltető Rheinmetall Hungary Munitions Zrt.-ben. A konstrukció szerint a 4iG űr és védelmi leányvállalata 75 százalék plusz egy szavazat arányú többséget szerez az újonnan alapított N7 Defence Zrt.-ben, az állam pedig 25 százalék mínusz egy szavazatot tart meg. Az érintett részesedések becsült értéke 74,5 és 82,8 milliárd forint között van.

A nyersanyag érzékeny részleteket sem árt látni. A várpalotai üzemben nemcsak a gránátokat, hanem a beléjük töltött, nagy robbanóerejű RDX-et is gyártják, amivel Európa csökkentheti kitettségét a stratégiai hadianyag terén.

A profitráták erősen szórnak, hogy a harckocsigyártásban tíz, a műholdas szolgáltatásban akár harminc százalék is elérhető, a lőszer a kettő között helyezkedik el. A magasabb hozamú szegmensek tehát épp a magánkézbe kerülő portfólióban koncentrálódnak.

A tranzakció éles vitát váltott ki. Ellenzéki és civil oldalról is felmerült, hogy a 4iG negyede a német Rheinmetall kezében van, amely egyben partner a magyar vegyesvállalatokban, és ez adatbiztonsági kockázatot jelent egy békeidőben is különleges szabályozás alá eső ágazatban.

A legélesebb bírálat szerint a stratégiai vagyon kétes hírű kezekbe csúszik át, a kormánypárti értelmezés viszont a profitábilis üzletet és az exportképesség növelését hangsúlyozza. A két álláspont között a tényleges állami befolyás mértéke dönt, és épp ez az, ami a magyar konstrukcióban a leginkább lecsökken.

A Polkorrekt véleménye

A magyar hadiipar évekig közpénzből épült, most viszont a leértékelhető részét versenyeztetés és nyilvánosság nélkül kapja kézhez egy kormányközeli vállalat, amelyben ráadásul a német beszállító is tulajdonos. A kormány a nyugati mintára hivatkozik, csakhogy a Thales vagy a Leonardo esetében az állam meghatározó befolyással bír, itt viszont alig marad keze a stratégiai eszközökön.

Háború, embargó vagy ellátási zavar esetén a döntés már nem az államé lesz, hanem egy tőzsdén jegyzett magáncégé és külföldi részvényeseié. A kisembernek marad a 800 milliárdos számla, a haszon viszont a tulajdonosi lánc magasabb szintjein landol.