Széchenyi kártya: megduplázódik a kkv-k kamata

A magyar kormány nagyjából megduplázza a Széchenyi kártya működési hiteleinek árát. A likviditási termékeknél a régi, fix évi 3 százalékos nettó kamat helyébe a 3 havi BUBOR lép, amely most 5,89 százalék. A döntést Kapitány István, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium vezetője jelentette be és 2026. július 15-től lép életbe.

A bejelentés első olvasatra technikai, a tétje viszont több tízezer hazai kis és középvállalkozás működési költsége. A Széchenyi kártya változása a folyószámlahitelt, a likviditási hitelt és a turisztikai kártyát érinti, miközben a beruházási hitelek feltételei nem módosulnak.

Mit jelent a Széchenyi kártya kamatának megduplázódása

A 3 százalék nem véletlen szám volt. Ez a kedvezmény hidalta át a hazai kisvállalkozók és a nagyobb cégek közti finanszírozási szakadékot, hiszen a kicsik a piacon jóval drágábban jutnak hitelhez. Ha a működési hitel ára egyik napról a másikra a kétszeresére ugrik, az a napi pénzforgalomból gazdálkodó cégeknél azonnal érződik.

A kormány nem szünteti meg a támogatást, csupán átárazza. A minisztérium szerint a konstrukció a piaci vállalati hiteleknél így is kedvezőbb marad, a Garantiqa nyolcvanszázalékos kezessége fennmarad, a beruházási láb pedig érintetlen. A működési hitelt használó kis cégnél viszont a havi törlesztő nő, és ezt nem ellensúlyozza semmi.

Kit sújt valójában a Széchenyi kártya átárazása

A tárca indoklása szerint sokan visszaéltek a kedvezménnyel, hogy az olcsó hitelből magasabb hozamú állampapírt vásároltak, és a kamatkülönbözeten kerestek. Ez a fajta arbitrázs valóban létezik, csakhogy szabad tőkét és pénzügyi rutint kíván. Ilyesmire jellemzően a nagyobb, tőkeerős vállalkozás képes, nem a kétfős családi bolt.

A megoldás mégis mindenkin egyformán hajtja be az árat. A kamatemelés ugyanúgy érinti az ügyeskedőt, mint a tisztességes kis céget, amely a hitelt csupán a hónap végi likviditási rés áthidalására vette fel. Célzott eszközökkel, az állampapír vásárlás kizárásával vagy a támogatás visszakövetelésével a visszaélőt lehetett volna büntetni, a becsületes vállalkozó megkímélésével. A teher így lefelé a legkisebbeket nyomja a legjobban, holott a visszaélés a felső sávban összpontosult.

A hazai kicsik és a nagyok versenye

Felmerül a kérdés, hogy a lépés a multikat hozza-e helyzetbe. Közvetlenül nem, ugyanis a program kizárólag a hazai mikro, kis és középvállalkozóké, a nagy külföldi cégek nem is jogosultak rá. Pénz tehát nem áramlik át hozzájuk.

Viszonylagosan azonban más a kép. A nagy és a külföldi vállalat amúgy is olcsóbban finanszírozza magát, az anyacégen, a tőkepiacon vagy a globális bankokon keresztül. A kedvezmény szűkítésével a hazai kicsi hátránya nő, vagyis a verseny a nagyobb szereplők felé billen. A multik nem kaptak semmit, a magyar kisvállalkozó terhe viszont nehezebb lett, és a kettő ugyanarra a végeredményre vezet.

A különbség mélyebb is ennél. A nagy, jellemzően külföldi gyárak éveken át bőséges állami támogatással és könnyen behozott, olcsó munkaerővel terjeszkedhettek, az akkumulátoripari beruházások ázsiai vendégmunkások tízezreit szívták fel , miközben a hazai kisvállalkozó a saját béréből és a piaci kamatból gazdálkodott. Ezt a munkaerő csatornát még az előző kormány nyitotta tágra, a mostani éppen szűkítené, úgyhogy a két ügy nem ugyanannak a döntésnek a része. A minta viszont közös, hiszen az állam keze a nagy tőke felé nyitottabb, a kis cég felé szigorúbb.

A 150 milliárdos érv és az örökölt hiba

A kormány oldaláról van tisztességes ellenérv. A Széchenyi kártya kamattámogatása a minisztérium szerint évente mintegy 150 milliárd forintjába került az adófizetőknek, és ha ennek egy része egy állampapír ügyletet finanszírozott, a kiszivárgás zárása indokolt. Közpénzből nem a magánkereskedést illik támogatni.

A torzulást ráadásul nem a mostani kabinet építette a rendszerbe. A fix 3 százalékot az előző, Orbán vezette kormány egységesítette tavaly októberben , a májusban hivatalba lépett Tisza-kormány pedig ezt az örökséget igazítja most a piaci kamatszinthez. A kiskaput tehát az állam nyitotta, a számláját viszont a becsületes kisvállalkozó is fizeti.

Az érdekképviselet nem állt ellen

A drágítás ellen azoktól sem érkezett kifogás, akiknek a kisvállalkozót kellene védeniük. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nem tiltakozott, a lépést a piaci viszonyokhoz való igazodásként értékelte, és a költségvetés szűkös mozgásterét is megértően említette . A program működtetője, a KAVOSZ, és a területi kamarák ugyanezt a hangot vitték, a Széchenyi kártya emelését lényegében a kormányzati közlemény átvételével nyugtázták. Az érdekképviselet tehát ellenvetés nélkül engedte át a döntést, holott éppen a tagjai költségeit kellene óvnia.

A Polkorrekt véleménye

A becsületes kisvállalkozó most azért fizet többet, mert egy tőkeerősebb réteg kihasznált egy állam alkotta kiskaput. Szerintünk a visszaélést célzottan kell elzárni, nem az egész mezőnyt megbüntetni egy kollektív kamatemeléssel. Ha a kormány komolyan gondolja a tisztességes versenyt, akkor a napi működését megteremtő kis céget védenie kell, nem drágábbá tennie a túlélését.