Szondi Vanda és a Szőlő utcai ügy: A kérdezőből lett kormányszóvivő dilemmája

A magyar közélet egyik leglátványosabb pálfordulása zajlik a szemünk előtt. Az egykor kormánykritikus kérdéseiről ismert riporter, Szondi Vanda ma már kormányszóvivőként kénytelen reagálni azokra az ügyekre, amelyekről korábban ő maga faggatta a hatalom képviselőit.
A Szőlő utcai botrány újabb fejezete pedig felerősítette a hitelességi kérdéseket az új szóvivői csapat körül.
Az RTL-től a kormányinfóig
Néhány hónapja még az RTL riportereként Szondi Vanda a kormányinfókon próbálta sarokba szorítani Gulyás Gergelyt. Az egyik legemlékezetesebb téma a Szőlő utcai ügy volt, ahol a riporter azt firtatta, miért nem kerültek át rendőrségi felvételek az ügyészséghez.
A most terjedő összevágott videókban éles a kontraszt. Szondi Vanda egykori követelőző, kritikus stílusa köszön vissza, szemben a mostani kormányszóvivői „nem tudok róla” válaszokkal.
@trollpolitika_ #mp #tisza #tiszapart #magyarpeter #politika ♬ eredeti hang – TrollPolitika
A Szőlő utcai szál: Performansz vagy igazság?
Az ügy legújabb fordulata szerint a korábban koronatanúnak kikiáltott Bangó Sándor körül fogy a levegő. Felmerült a gyanú, hogy a fiatalember négymillió forintot kaphatott a vallomásáért – a vád szerint Magyar Péter öccsének, a Kontroll alapító Magyar Mártonnak a környékéről.
A tiszás média által felépített, „Zsolti bácsit” leleplezni hivatott tanú vallomásának hitelessége így komoly csorbát szenvedett, és egyre többen sejtik mögötte egy megszervezett kampányeszköz munkáját.
Szóvivői válság: A kormányzati „nem tudom” korszak?
Amikor a HírTV arról kérdezte a szóvivőket, hogy a kormányülésen szóba került-e Magyar Márton esetleges érintettsége a tanú lefizetésében, Szondi Vanda rövidre zárta: szerinte ez nem merült fel, mert a kormánynak immár semmi köze az ügyhöz.
Ez a hozzáállás azonban nemcsak a sajtót, hanem a kormánypárti szimpatizánsokat is zavarja. A közösségi médiában terjedő videók szerint a támogatók nem elégedettek az új szóvivői stílussal. Sokan Szondi Vandát és Magyar Évát a korábbi szóvivőkhöz (Gulyás Gergelyhez és Vitályos Eszterhez) mérik, és kritizálják azt a tendenciát, hogy a jelenlegi szóvivők egyre gyakrabban hárítanak azzal, hogy „nem tudnak semmit” vagy „nem volt téma a kormányülésen”.
A Szőlő utcai botrány tehát nemcsak jogi, hanem kommunikációs csapdává is vált a kormány számára, ahol a korábbi éles kérdező szerepe és a jelenlegi szóvivői hárítás közötti feszültség tovább gyengíti a közbizalmat.





