Milliós tömegeket fenyeget az éhhalál a segélyalapok kiapadása miatt

Afganisztánban a tálib hatalomátvétel óta eltelt időszak legsúlyosabb humanitárius katasztrófája bontakozik ki.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi ülésén bemutatott adatok alapján a globális adományozási hajlandóság drasztikus visszaesése miatt a segélyszervezetek képtelenek alapvető élelmiszert és orvosi ellátást biztosítani a rászorulóknak.

Edem Wosornu, az ENSZ válságkezelési igazgatója megerősítette, hogy az afgán lakosság csaknem felének azonnali túlélési támogatásra lenne szüksége, ám a nemzetközi közösség az idei évre kért 1,71 milliárd dolláros mentőcsomagnak eddig mindössze a 15 százalékát biztosította.

A kritikus forráshiány közvetlen következményeként az ENSZ segélyprogramjainak hatóköre 40 százalékkal zsugorodott a tavalyi évhez képest, ami azt jelenti, hogy 3 millióval kevesebb rászoruló kap élelmet. A Világélelmezési Program arra figyelmeztetett, hogy ha napokon belül nem érkezik meg a szükséges tőke, a leginkább veszélyeztetett zónákban teljesen fel kell függeszteniük az éhínség-megelőző tevékenységet, ami közvetlenül másfél millió ember életét sodorja azonnali veszélybe. Bár a nemzetközi szankciók alól biztosított humanitárius kivételek valamennyire könnyítik a banki tranzakciókat, a tálib hatóságok bürokratikus akadályai és a segélyek elosztásába való folyamatos beleszólási kísérletei súlyosan lefékezik a helyszíni mentést.

Háborús feszültség, menekültáradat és természeti csapások a határokon

Az afgán társadalomra nehezedő nyomás a szomszédos Pakisztánnal kirobbant fegyveres konfliktus miatt is elviselhetetlenné vált. A határ menti heves harcok több száz civil áldozatot követeltek, és több mint százezer embert üldöztek el az ország keleti és délkeleti régióiból, ráadásul Nuristan tartományban egész kerületeket vágtak el hónapokra a segélyszállítmányoktól. Bár a felek között törékeny tűzszünet jött létre, a lezárt határok megbénították a kereskedelmi ellátási láncokat.

Ezzel párhuzamosan a demográfiai helyzet is katasztrofálissá vált, mivel idén már csaknem 736 ezer afgánt toloncoltak vissza az országba, főként Pakisztánból, és a hazatérők száma év végéig elérheti a 2,8 milliót. A Világbank elemzése szerint az afgán lakosság reálértéken mérve folyamatosan szegényedik, a hirtelen jött népességrobbanást pedig a gazdaság képtelen lekezelni. A humanitárius hálózatot a tavaszi katasztrofális árvizek is megroppantották, amelyek csaknem száz ember életét követelték, valamint egészségügyi központok, iskolák és lakóházak tízezreit mosták el, teljesen megsemmisítve a helyi infrastruktúrát.

Nemi apartheid és a gyermekházasságok jogi legalizálása

A humanitárius krízist a tálibok nők elleni, intézményesített hadjárata teszi még sötétebbé. Georgette Gagnon, az ENSZ afganisztáni missziójának ügyvezetője hangsúlyozta, hogy nem elszigetelt túlkapásokról, hanem az afgán társadalom egészét érintő, generációs károkat okozó elnyomásról van szó. A tálibok folyamatosan zárják be a nők megsegítésére létrehozott központokat, a női humanitárius és egészségügyi dolgozókat az erkölcsrendészet rendszeresen zaklatja, és már tizedik hónapja tart az a tilalom is, amely megtiltja az afgán nőknek, hogy belépjenek az ENSZ helyi irodáiba.

Jelenleg 3,8 millió 7 és 18 év közötti lány van teljesen kizárva az oktatásból, és a helyzetet tovább súlyosbítja a közelmúltban életbe léptetett 18-as számú elnöki rendelet. Ez az új családjogi törvény radikálisan korlátozza a nők válási jogát, és jogilag intézményesíti, normává teszi a kiskorúak közötti gyermekházasságokat, nyíltan megsértve a nemzetközi emberi és gyermekjogi egyezményeket. Az UNICEF makrogazdasági elemzései szerint a nők oktatási és munkavállalási tilalma miatt Afganisztán néhány éven belül több mint 25 ezer magasan képzett orvost, szülésznőt és tanárt fog végleg elveszíteni, ami az egészségügyi és oktatási ellátórendszer teljes belső összeomlását vetíti előre.

A fiatalok radikalizációja és a nemzetközi menekülthullám veszélye

Az ENSZ jelentése szerint az afgán lakosság több mint fele 25 év alatti fiatal, akik előtt semmilyen jövőkép nem áll. A totális munkanélküliség, a gazdasági lehetőségek hiánya, a klímaváltozás okozta mezőgazdasági krízis és a politikai elnyomás együttesen olyan robbanásveszélyes elegyet alkot, amely tömeges radikalizációhoz vezethet, ez pedig az extrémista terrorcsoportok megerősödését vonhatja maga után. A kilátástalanság emellett újabb masszív és ellenőrizhetetlen menekülthullámokat indíthat el a környező térségek és Európa felé.

Az ENSZ éppen ezért arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és ne toloncoljanak vissza kényszerrel olyan afgán menekülteket, akiknek otthon az életük vagy szabadságuk forog kockán. Az egyetlen járható útnak a nemzetközi dohai folyamat fenntartását látják, ahol a globális szereplők strukturált párbeszédet folytathatnak a tálib hatóságokkal. Ez az ENSZ szerint nem a terrorista rezsim diplomáciai elismerését jelenti, hanem egy elkerülhetetlen stratégiai szükségletet az afgán nép megmentése érdekében.