Parlamenti Netflix-show: Hogyan változott influenszer-kabarévá az Országgyűlés?

Komoly kritikai hullámot indított el az Országgyűlés legutóbbi kétnapos ülésszaka, amely a politikai elemzők és a választók szerint is világossá tette, hogy a Magyar Péter-féle rendszerváltás ígérete után a Parlament egyre inkább egy tartalomgyártó influenszer-kabaréra vagy egy rosszul megírt Netflix-sorozatra hasonlít.

Miközben a plenáris teremben olyan húsbavágó kérdések lennének terítéken, mint a migrációs paktum vagy a gazdasági helyzet,

az új képviselők láthatóan alkalmatlanok az érdemi viták lefolytatására, és a felelősségteljes politizálás helyett a választók közösségi médiás szórakoztatására rendezkedtek be.

A Tisztelt Ház elkényelmesedett és komolytalan atmoszféráját jól szimbolizálja az a viharos gyorsasággal terjedő videófelvétel, amelyen Bóka Zsolt, a Tisza Párt képviselője mély küzdelmet folytat az álmossággal, majd képtelen ébren maradni párttársa – és egyben Magyar Péter sógora -, Melléthei-Barna Márton parlamenti felszólalása közben. A felvétel hűen tükrözi azt a parlamenti valóságot, ahol a politikai matematika unalmában maguk a honatyák sem tudnak figyelni egymás mondandójára.

Okostelefonok a bársonyszékben: A nagy parlamenti „vlog-háború”

Bár Magyar Péter korábban határozott ígéretet tett arra, hogy kitiltja a mobiltelefonokat az ülésteremből, az ígéret elmaradt, a Tisztelt Ház pedig átalakult egy abszurd stúdióvá, ahol kormánypárti és ellenzéki képviselők egymásra licitálva gyártják a kattintásvadász tartalmakat.

Balogh Mihály tiszás képviselő szintén sorozat-metaforákkal próbálta fenntartani a digitális lájkokat, ám olyan zavaros dramaturgiai eszmefuttatásba keveredett a Sándor-palotánál „elmaradt színházi előadásról” és a parlamenti „dupla epizódokról”, ami logikailag teljesen értelmezhetetlenné tette mondandóját.

Popkulturális rutin és a tét nélküli politizálás

Maga a miniszterelnök, Magyar Péter is láthatóan visszavett a korábbi lendületből. Az ülésteremben bemutatott „osztályfőnöki órái”” a pulpitusról egyre inkább rutinszerűvé válnak. Miközben a hátsó padokban a képviselők zavartalanul nyomkodják a telefonjaikat, a miniszterelnök popkulturális utalásokkal és közhelyes, elsőéves bölcsész szintű Orwell-idézetekkel próbálja fenntartani az intellektuális látszatot.

Amikor a parlamenti többség és az ellenzék szerepei a felelősség súlya nélkül merevednek meg, a valódi viták helyét átveszi a politikai hakni. Az érdemi, szakmai munka háttérbe szorulásával az Országgyűlés nem a törvényalkotás, hanem az influenszerkedő politikusok és a digitális detoxból visszatérő képviselők magánszámainak színterévé degradálódott, bebizonyítva, hogy a látványos megújulási ígéretek mögött sokszor a szakmai felkészületlenség és az alkalmatlanság húzódik meg.