Egy miniszterelnök, aki megveti a saját honfitársait

A kampány alatt sem mentem bele a számháborúba, és most sem fogok. Nem fogok egy Magyar Péterrel azon vitázni, hogy ő mit mondott az erkélyen annak az éppen hogy leérettségizett srácnak, aki a közösségi médiás tartalomgyártását segíti.

Van ugyanis egy felvétel, ahol Magyar Péter és Radnai instruálják a fiút, hogy mit vegyen fel, mi kerüljön a videóra, hogy meglegyen majd a Facebook-alapanyag és megszülethessen a gúnyos poszt arról, hogy szinte senki sem jelent meg a tüntetésen.

Egy miniszterelnök. Értjük ezt?

Magyar Péter tényleg történelmet ír. Csak éppen nem olyat, amire büszkék leszünk. Nép és ország, magyar és nemzetközi közösség sok mindent látott már a történelem során. Amit viszont most látunk, arra nehéz megfelelő szót találni.

Kínos? Már rég túlléptünk rajta. Szánalmas? Az már kevés. Gonosz? Több annál. Aljas? Nem fedi le teljesen.

Magyar Péter, Magyarország miniszterelnöke, élete első valódi ellentüntetésével szembesülve előhozott valami megnevezhetetlent.

A teljes mértékben civil szervezésű demonstráció a migrációs paktum ellen szólt. És Magyar Péter, aki hónapok óta azt magyarázza, hogy a migrációs paktum minket nem érint, most sem erről próbálta meggyőzni azt a több ezer magyart, akiket elvileg a „minden magyart képviselek” szlogen alatt képvisel.

Nem.

Ő inkább szította a kedélyeket. Hol kínosan. Hol lenézően. Hol megvetően. Hol ordítva.

Az erkélyről nézte a több ezer honfitársát, mintha valami zavaró tényezők lennének a saját országukban. Már csak a köpés hiányzott. Bár a helyszínen lévők szerint azért a középső ujj időnként előkerült.

Igen. A miniszterelnöktől. Minősíthetetlen.

Aztán ott van az a bizonyos, még arcszőrzetet sem növesztő fiúcska, aki fülig érő szájjal videózott az új mobiljával – feltehetően a szülei pénzéből -, és büszkén készítette azt az anyagot, amit Magyar és Radnai kértek tőle. Hát persze, ő most benne van a buliban. Fontosnak érzi magát. Ő talán még meg sem született, amikor Gyurcsány Ferenc hasonló lenéző gúnnyal tekintett a magyar társadalom egy részére. Amikor ugyanilyen fölényesen beszéltek emberekről. Ugyanilyen megvetéssel. Ugyanilyen erkölcsi magaslóról. És addig nem álltak meg, amíg szemeket nem lövettek ki. Igen, fiúcska. Te ezt még nem értheted. De nevess csak!

Magyar Péter azonban nem állt meg a személyes hergelésnél. Facebook-poszt nélkül ugyanis nincs napi gyűlölet-orgazmus.

Szerinte jó, ha ezren voltak. Szerinte minden szánalmas volt. Rendben, Péter. Legyen.

Viszont amikor azt írtad, hogy az emberek az uniós források ellen tüntettek, idegességedben sikerült elszólnod magad vagy végre hozod az ígért „transzparenciát”?! Mert

végre megtudtuk, hogy a nemcsak a mi fejünkben, hanem a te fejedben is egyenes összefüggés van az illegális migráció és az uniós pénzek között.

A tüntetők ugyanis nem az uniós források ellen vonultak utcára, hanem a migrációs paktum ellen.

És mindezt békésen tették. Nem törtek-zúztak. Nem hagytak maguk után szemetet. Nem vizeltek közterületre. Nem hagyták maguk mögött a várost romokban. Nem úgy, mint április 13-a után, amikor Budapest belvárosa húgyszagtól bűzlött. Amikor a nagy „rendszerváltó” mámorban még a Parlament épületét is levizelték, szemetet öntögettek ki az utcákon, majd másnap ugyanazok oktatták ki az országot kultúráról, európaiságról és civilizáltságról. Ennyit a morális fölényről.

Nem fogok egy Magyar Péterrel azon vitázni, hogy pontosan hányan voltak az utcán.

Egyetlen dolog biztos. Ha nem félnél tőlük, nem beszéltél volna róluk. Pláne nem ilyen lekezelő gúnnyal.

Ahogy már sokszor mondtam: ez a kisebbségi komplexus egyik leglátványosabb tünete. Nincs egészséges társadalom, amely hosszú távon legitimációt adna annak, hogy egy miniszterelnök nyílt megvetéssel tekintsen saját nemzetének egy részére. S tegye ezt kevesebb, mint két hónappal a beiktatását követően. Lehet, hogy Mussolini vagy Castro a közösségi média korában hasonló eszközökhöz nyúlt volna. Ezt már nem tudjuk meg.

Azt viszont tudjuk, hogy egy erős és mentálisan egészséges társadalom nem tapsol annak, amikor a miniszterelnöke gőgösen gyalázza saját honfitársait. Nem tapsol annak, amikor az ország egyik felét uszítja a másik ellen. Nem tapsol annak, amikor a kisemberek lenézésből épít politikát.

Mert aki az erkélyről gúnyolódik a saját népén, aki ahelyett, hogy képviselne, megoszt, aki ahelyett, hogy nyugtatna, hergel, az mérget önt a közéletbe. És ha valaki miatt egyszer valóban polgárháború alakul ki ebben az országban, az nem az lesz, aki az utcán tüntet. Hanem az, aki az erkélyről hergel.

Te leszel az, Péter. Elnézést: Miniszterelnök „úr”.

(Demokrata/Gulyás Virág)