Krasznahorkai László Szegeden: „Nem fenyeget az árvíz, mégis árad a Tisza”

Krasznahorkai László tavalyi Nobel-díjas írónk kapta meg 2026-ban a Szeged díszpolgára címet. Az elismeréshez kapcsolódó hagyományos könyv örökbefogadáson az író nemcsak az irodalmi és történelmi kötődéseiről beszélt, hanem finom, de egyértelmű politikai áthallással utalt az áprilisi kormányváltásra is.

Szegeden mintegy két évtizedes tradíció, hogy a város új díszpolgárai jelképesen örökbe fogadnak néhány kötetet a Somogyi-könyvtár muzeális gyűjteményéből. A gyulai születésű alkotó két olyan művet választott ki, amelyek szorosan kötődnek a városhoz, illetve a Tiszához – az egyik választása kapcsán pedig a jelenlegi belpolitikai helyzetre is reflektált.

Rejtélyes amerikai szerző és a Tisza politikai áradása

Az egyik kiválasztott kötet Thomas Pynchon 2006-ban megjelent, Ellenfényben című vaskos regénye, amely az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháború utáni időszakig kalauzolja az olvasót, és érdekessége, hogy szegedi helyszín is felbukkan az 1001 oldalas történetben.

Krasznahorkai a könyv bemutatásakor nem rejtette véka alá véleményét a hazai közélet legfrissebb alakulásáról sem. Mint fogalmazott. Bár a folyón jelenleg nem fenyeget a klasszikus árvíz veszélye – sőt inkább az ellenkezője igaz -, az április 12-i országgyűlési választások eredménye óta mégis elindult „egyfajta áradás” a Tiszán – mondta.

Ezzel az író egyértelműen a Tisza Párt kormányra kerülésére és az azt követő politikai hullámokra utalt. Pynchon kapcsán megjegyezte azt is, hogy az amerikai szerző „nem biztos, hogy létezik”, hiszen szinte alig van róla fotó, és ha mégis él, a tengerentúli média arroganciája elől vonult teljes visszavonultságba. Az amerikai író természettudományos és humán műveltségét ugyanakkor lenyűgözőnek és megkérdőjelezhetetlennek nevezte.

300 éves jezsuita ritkaság került a fókuszba

A másik könyv, amely mellé Krasznahorkai letette a voksát, Timon Sámuel 1735-ös, Kassán kiadott földrajzi munkája (Tibisci Ungariae fluvii notio vagique ex parte). A vékony, papírborítású ritkaság a Tiszáról és annak mellékfolyóiról szól, tájegységekre bontva.

A mű különlegességei az alábbi pontokban foglalhatók össze.

Timon Sámuel az első magyar jezsuita, kritikai szemléletű történettudós volt, aki a tényszerű topográfiai adatokat történelmi utalásokkal és költői eszközökkel gazdagította. A Somogyi-könyvtárban őrzött példány egykori tulajdonosa a kézírásos bejegyzések alapján Kaprinai István volt, a szerző kassai rendtársa és szellemi örököse.