Helyreigazítást kért a TÉSZ, de a tények a korábbi cikkünket igazolják

Cikkünk megjelenését követően a Taxisok Érdekvédelmi Szervezete (TÉSZ) helyreigazítási kérelmet nyújtott be szerkesztőségünkhöz. A kérelemben azt kifogásolják, hogy cikkünk szerint a TÉSZ vezette „újkori érdekvédők” egyetlen percig sem tanúsítottak érdemi ellenállást a TaxiTrack rendszer ellen.

Digitális póráz és rejtett piaci előnyök: a budapesti taxirendelet sötét háttere

A szervezet álláspontja szerint ők voltak az egyetlen taxis érdekvédelmi szervezet, amely hivatalosan kifogást emelt a rendszerrel szemben, és 2026. március 16-án részletes szakmai anyagot juttattak el – állításuk szerint – a Fővárosi Önkormányzatnak.

A kérelmet érdemben megvizsgáltuk, és elutasítottuk. Az alábbiakban közöljük az olvasóinknak is, hogy miért.

Először: a vitatott megfogalmazás vélemény, nem helyreigazítható tény

A sajtószabadságról szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §-a szerint helyreigazítási kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a cikk valótlan tényt állít vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata óta töretlen gyakorlat, hogy értékítélet, kritika vagy minősítés sajtó-helyreigazítás útján nem korrigálható – ezeket az Alaptörvény IX. cikke szerinti véleménynyilvánítási szabadság védi.

Az érdemi ellenállás hiányára vonatkozó megállapításunk nyilvánvalóan értékítélet, hiszen nem azt állítottuk, hogy a TÉSZ nem nyújtott be beadványt, hanem azt értékeltük, hogy fellépése nem érte el az érdemi ellenállás szintjét. Ez a fajta szerkesztői megítélés a sajtószabadság védelmi körébe tartozik.

Másodszor: a tényanyag a cikk állítását erősíti, nem cáfolja

Budapest Főpolgármesterének közgyűlési előterjesztése (FPH061/1883-2/2025) – közokirat – részletes táblázatban tartalmazza a társadalmi egyeztetésre beérkezett véleményeket. A TÉSZ a valós idejű adatszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban három észrevételt fogalmazott meg, és egyik sem a rendszer eltörlésére, felfüggesztésére vagy érdemi enyhítésére irányult.

Sőt: a TÉSZ a hatálybalépés korábbi időpontra történő előrehozatalát kérte – 2026. júliusról 2026. januárra -, amit az Önkormányzat elutasított.

Az előterjesztés indokolása emellett rögzíti, hogy a teljes 2025-ös taxirendelet-módosítási folyamatot a Taxisok Érdekvédelmi Szervezete kezdeményezésére indította el a Főváros. Aki egy szabályozási folyamatot maga kezdeményez, és annak technikai gyorsítását kéri, az nem nevezhető a folyamat érdemi ellenzőjének.

Harmadszor: a TÉSZ saját dokumentuma cáfolja az állításukat

A helyreigazítási kérelemhez a TÉSZ csatolta a 2026. március 16-án – állításuk szerint – benyújtott szakmai anyaguk kivonatát. Ennek a saját, kelet nélküli dokumentumnak az „Adatszolgáltatási kötelezettség” című II. fejezete a következő mondattal nyit:

„A szabályozási céllal alapvetően egyetértünk, mivel hatékony eszköz lehet a visszaélések szűrésére és a piac tisztítására, a bevezetés tervezett módja azonban több ponton is kifogásolható.”

Ez nem ellenállás, hanem egyetértés a rendszer céljával, technikai észrevételekkel. A kettő közötti különbség nem szerkesztői értelmezés kérdése, hiszen maga a TÉSZ által írt mondat zárja le a vitát.

Negyedszer: amit a TÉSZ maga is elismer

A helyreigazítási kérelem szövegszerűen rögzíti, hogy a TÉSZ által benyújtott anyagot a címzett „figyelmen kívül hagyta”. Ez nem az érdemi ellenállás bizonyítéka, hanem éppen annak hiánya. Egy egyszer benyújtott, majd ignorált beadvány nem ellenállás, hanem hatástalan kezdeményezés. A kettő közötti különbség nem terminológiai finomság, hanem a sajtószabadság gyakorlásának egyik alapeleme, ugyanis a sajtó éppen azért létezik, hogy a hatástalan, fiókba süllyesztett beadványokra is rávilágítson.

Az ügy egyszerű, és csúnya. A budapesti taxisok a kisemberek világa, melyben napi több százezren ülünk be ezekbe az autókba, és a sofőrök tízezreinek a megélhetése múlik azon, hogy nem veszik-e el a drosztengedélyüket egyetlen elfelejtett gombnyomás miatt. Amikor egy érdekvédelmi szervezet azt írja egy szabályozásról, hogy „a céllal alapvetően egyetértünk”, majd a hatálybalépés gyorsítását kéri, az nem érdekvédelem, hanem asszisztencia, ami éppenséggel nem a taxisok érdekeit szolgálja.

Az pedig, hogy egy szervezet, amely közokirat tanúsága szerint maga kezdeményezte a most rájuk borult szabályozási folyamatot, a megjelent kritikára helyreigazítási kérelemmel válaszol, ahelyett, hogy elismerné, nem mérte fel előre, mit indított el, sokat elárul arról, milyen érdekképviselet várható tőle a következő mélypontnál.

Mi a kisemberek oldalán állunk. A taxisok oldalán állunk, akkor is, ha az „érdekvédőjük” nem. A helyreigazítási kérelmet elutasítjuk; cikkünket változatlan formában fenntartjuk. A TÉSZ-nek és minden olyan szervezetnek, amely a jövőben „érdemi ellenállás” címén egyetértő beadványokat ír, ennyit üzenünk: a taxisok minden alkalommal meg fogják tudni.

A kérdésünk már csak annyi, hogy – gondolva a 0, majd 8, aztán ki tudja hány büntetőpontos történetre és a mostani esetre – az újkori taxis érdekvédők milyen beadványokkal próbálták még ellehetetleníteni a taxizás mindennapjait, közben hangzatosan szajkózva, hogy ők mindent megtesznek, csak rejtélyes okok miatt rendre elakadnak. Tényleg szüksége van ennek a szakmának ilyen érdekvédőkre?