Az iráni háború miatt az energiaválság egy új, veszélyesebb szakaszba lép

Az iráni háború által kiváltott globális energiaválság a nyári szezon közeledtével egy új, lényegesen veszélyesebb szakaszába lép – figyelmeztet a Financial Times  friss elemzésében.

A nyári kánikula miatt megugró légkondicionálási igények, valamint a nyaralási főszezon kezdetével felpörgő turizmus és utazási kedv olyan extra terhet rónak a kőolaj-, benzin-, dízel- és repülőgép-üzemanyag-készletekre, amelyet a piac alig bír elviselni.

Közgazdászok és energiakereskedők arra figyelmeztetnek, hogy a folyamat drámai következményekkel járhat: újabb hirtelen energiaár-robbanás, széles körű üzemanyag-korlátozások, tömeges gyárleállások és a globális gazdasági növekedés hirtelen megtorpanása fenyeget.

Akár 180 dolláros olajár és globális recesszió jöhet

A piacon egyre sötétebb forgatókönyvekkel számolnak a szakértők. Paul Diggle, az Aberdeen közgazdásza elárulta, hogy cégük már vizsgál egy olyan krízis-forgatókönyvet, amelyben a Brent nyersolaj ára hordónként 180 dollárig vágtatna fel. Ez azonnali inflációs sokkot és mély recessziót váltana ki számos európai és ázsiai országban.

„Nagyon komolyan vesszük ezt a kimenetelt, mintha hitelből élnénk” – jegyezte meg a szakember.

Hasonlóan borúlátó Apostolos Tzitzikostas, az Európai Bizottság közlekedési biztosa is, aki a logisztikai útvonalak blokádjára hívta fel a figyelmet:

„Ha a közel-keleti konfliktus nem ér véget a következő hetekben, és a Hormuzi-szoros nem nyílik meg újra, attól tartok, hogy a globális recesszió kerülhet napirendre.”

Elapadó tartalékok: Napi több millió hordós hiány

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) riasztó adatai szerint március és június között a világ kőolajfogyasztása napi körülbelül 6 millió hordóval haladja meg a tényleges kitermelést, de egyes piaci elemzők szerint a valós hiány a napi 8–9 millió hordót is elérheti. Ezt a tátongó rést jelenleg a stratégiai tartalékok felszabadításával próbálják foltozni (naponta több mint 2 millió hordó piaca dobásával), ám ezek a vészhelyzeti szállítások júliusban leállnak, ami kritikus helyzetet teremthet.

A háború kirobbanása óta a világ kőolajkészletei (a Perzsa-öböl térségét leszámítva) közel 380 millió hordóval csökkentek. Bár az olajcégek és finomítók raktáraiban papíron még van mintegy 3 milliárd hordó, ennek jelentős része technikai minimum: a csővezetékek nyomásának fenntartásához és a finomítók folyamatos működéséhez ezeket a tárolókat nem lehet és nem szabad teljesen kiüríteni.

Paul Horsnell, az Oxfordi Energia Kutatóintézet munkatársa rámutatott, hogy a jelenlegi magas árak még mindig nem érték el azt a lélektani határt, ami drasztikusan visszavágná a lakossági és ipari keresletet.

„Ez még jóval alacsonyabb a 18 évvel ezelőtti, 140 dollár feletti történelmi csúcsnál” – tette hozzá.

A feldolgozott üzemanyagok az igazi gócpontok

Kim Fustier, az HSBC elemzője szerint a legnagyobb problémát jelenleg a már kész, feldolgozott üzemanyagok (benzin, gázolaj) jelentik. A finomítók ugyanis a rendkívül drága nyersolaj és a csillagászati magasságokba emelkedő tengeri szállítási költségek miatt vonakodnak nagyobb készleteket felhalmozni, így az üzemanyag-tartalékok rohamosan apadnak.

A Morgan Stanley és több más nagybank elemzői szerint van remény arra, hogy a szállítási nehézségek megoldódásával az olajár visszatér a 100 dolláros szint alá, és így elkerülhetővé válik a legrosszabb, stagflációs forgatókönyv – különösen az USA-ban, ahol a mesterséges intelligencia robbanásszerű beruházásai és a fogyasztás egyelőre húzzák a gazdaságot.

Ugyanakkor ők is elismerik, hogy ha az eszkaláció miatt az olaj tartósan 150 dollár fölé emelkedik, az fizikai áruhiányt és globális gazdasági visszaesést hoz.

A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az IEA adatai alapján a rendkívüli energiatakarékossági vagy korlátozó intézkedések bevezetésére kényszerült országok száma a március végi 55-ről mostanra 76-ra emelkedett.