A jogállam mint gát: Miért nem működik Magyar Péter politikai keménykedése?

Magyar Péter újdonsült miniszterelnök szombati beiktatási beszéde óta egyfajta politikai buldózerként próbálja letarolni a magyar közjogi rendszert.

Azonban az első látványos pofonok már meg is érkeztek: a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Legfőbb Ügyészség válaszai világossá tették, hogy a demokratikus intézményrendszer nem egy nárcisztikus vezető kívánságműsora szerint működik.

Az eskü és az európai jog mint védelem

A Gazdasági Versenyhivatal reakciója tanítani való lecke a hatalom megszállottjainak.

Rigó Csaba Balázs elnök sajtóosztályán keresztül emlékeztette a kormányfőt, hogy a GVH elnökét eskü kötelezi, feladatkörében nem utasítható, és működése minden külső befolyástól mentes.

A válasz elegáns, de kőkemény pofon Magyar Péter számára, aki láthatóan figyelmen kívül hagyja, hogy a versenyhatóság függetlenségét nemcsak a hazai törvények, hanem az Európai Unió ECN+ irányelve is kőbe vési:

„Tájékoztatom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökét eskü kötelezi a hivatali szolgálatának ellátására. A GVH elnöke mindenkor az esküjét és a jogszabályokat betartva jár el, ezért nincs indoka lemondani”

Miközben Magyar Péter demokratikus megújulásról beszél, éppen azokat az európai normákat próbálja lábbal tiporni, amelyek a politikai önkénytől védik a piac tisztaságát.

Az elnök nemrég megkezdett második hatéves ciklusa és nemzetközi (OECD) tisztségei pedig egyértelmű üzenetek: a szakmaiság nem hajlik meg a politikai populizmus előtt. Ezt írták:

„Felhívom a figyelmét arra is, hogy a nemzeti versenyhatóságok független és befolyásmentes működését az Európai Parlament és a Tanács (EU) ECN+ irányelvének 4. cikke biztosítja, illetve írja elő a tagállamok számára.”

Az Ügyészség: A szakmaiság folytatódik

Hasonlóan hűvös és távolságtartó választ adott a Legfőbb Ügyészség is. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész nem kívánt belemenni a miniszterelnök által gerjesztett politikai adok-kapokba, egyszerűen visszautalt korábbi nyilatkozataira, miszerint folytatni kívánja a szakmai munkát.

Az üzenet itt is tiszta: a vádhatóság feje nem érzi a politikai nyomást, és nem hajlandó május 31-ig eltakarodni csak azért, mert egy új politikai szereplőnek ez az egyéni ambíciója. A Legfőbb Ügyészség válasza rávilágít Magyar Péter retorikájának ürességére, azaz arra, hogy

a múlt kiszolgálóinak bélyegzett vezetők valójában a törvényes rend és a folytonosság őrei, akik nem zsarolhatóak online szavazásokkal vagy parlamenti fenyegetésekkel.

A nárcisztikus „mindenki takarodjon” attitűd kudarca

Magyar Péter viselkedése a GVH és az Ügyészség esetében is ugyanazt a mintát követi, mint amit Sulyok Tamással szemben láttunk. A „csak én és az én embereim” attitűd nem tűri el azokat az autonóm intézményeket, amelyeket nem ő kontrollál.

A miniszterelnök ultimátuma, miszerint május 31-ig mindenki mondjon le, nem a demokrácia megújulása, hanem egy intézményi puccs kísérlete.

Ha egy vezető nem tiszteli a törvényben meghatározott mandátumokat és a függetlenségi garanciákat, akkor nem rendszerváltó, hanem egy új típusú önkényúr.

A jogállam visszavág

Magyar Péter keménykedése eddig csak arra volt jó, hogy a közjogi méltóságok és a független intézmények falat húzzanak maguk köré. A GVH és az Ügyészség reakciója bizonyítja, hogy a jogállami keretek,  ha azokat elhivatott vezetők védik, képesek ellenállni a nárcisztikus rohamoknak.

A miniszterelnöknek meg kell tanulnia, hogy Magyarország nem a magánbirtoka, és a közjogi méltóságok nem a beosztottjai, akiket egy Facebook-posztban vagy egy dadogó beszédben le lehet váltani.