Képes lesz-e megakadályozni az aszálykárokat egy állatkert-igazgató?

A klímaváltozástól féltve hazánkat Magyar Péter felkérte Gajdos Lászlót egy azonnali cselekvési terv elkészítésére. Közösségi oldalán hatalmas ígéretdömpinget is zúdított a választókra. Az állattenyésztő üzemmérnök Gajdosnak olyan programra kell tervet készítenie, amihez valójában nem ért, ráadásul hatalmas költségvetési forrást is igényel.

Aggódnak a környezetvédelemhez és a vízügyhöz értő szakértők, hogy hamar belebukhat Gajdos László a neki ígért zöldtárca vezetésébe, mert állattenyésztő üzemmérnökként és egykori állatkerti igazgatóként legfeljebb az állatvédelemhez konyíthat valamennyit, de ennél sokkal összetettebb feladatok megoldását kívánó hivatalt akarnak rábízni.

Magyar Péter leendő kormányfő már meg is fogalmazta azokat az elvárásait, amelyekbe idő előtt beletörhet a bicskája a leendő élő környezetért felelős miniszternek.

A mezőgazdász Gajdos Lászlót egy azonnali rövid és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs terv összeállítására utasította az egyre súlyosbodó aszályhelyzet, valamint a folyóvizeink és a talajvíz kritikusan alacsony szintje miatt. Magyar egy valóságos ígéretcunamit zúdított rá az emberekre, óriási terhet pakolva Gajdos vállára.

Integráció vagy gazdasági érdekek?

Megfogadta például, hogy azonnal visszaállítják a nagy szakmai önállósággal működő, egyben erős és gyors helyi cselekvési kompetenciákkal bíró, vízgyűjtőalapú, integrált szakigazgatási intézményrendszert, amit politikamentessé tesznek. Ez a terv azonban az általunk megkérdezett vízügyi szakértők szerint eddig is mindig falakba ütközött.

Teljes integráció ugyanis nem létezhet a különböző szakmai és gazdasági szempontok miatt, gyakran a gazdasági érdekek kerültek előtérbe az ökológiai védelemmel szemben.

Az intézkedések végrehajtása (például vízmegtartás vagy a víztározás) ugyanakkor megvalósíthatatlan az uniós források nélkül (KEHOP), ezek felhasználásába pedig más szaktárcáknak is van beleszólásuk.

Hatósági függetlenség vagy egyensúly?

Ígérik azt is, hogy megerősítik a környezetvédelmi, vízvédelmi és természetvédelmi hatóságok teljes függetlenségét, ez azonban a lapunknak nyilatkozó egykori kormánybiztos szerint általában azért nem sikerülhet, mert a környezeti szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok között, mely egyensúly megteremtése – politikai döntés alapján – a kormány feladata. Magyarán, ha például egy beruházás fontos a helyben élőknek és az állami források növelése szempontjából is, felülírhat bizonyos környezetvédelmi szempontokat.

A WWF Magyarország szerint a környezetügyi ágazatban tapasztalható alacsony bérezés és a humánerőforrás hiánya is gondot okoz, mert emiatt a hatóságok gyakran alulfinanszírozottak, ami korlátozza független fellépésüket.

A célok között szerepel az is, hogy „helyreállítják” az országos monitoring- és laborhálózatot, ezzel viszont szintén az a gond, hogy nem elég a műszaki fejlesztés, komoly béremelésekre is szükség lesz, hogy ne vándoroljanak el innen a szakemberek a piaci szférába, tehát már a fenntartás is jelentős forrásokat igényel.

Vízmegtartás vagy ártéri gazdálkodás?

Ígérnek még térségi vízmegtartó beruházásokat, de a víztározók építését előirányzó Vásárhelyi-terv finanszírozási okok miatt megrekedt, az ártéri szántók kisajátítása pedig komoly konfliktusokat okozhat a gazdákkal. Magyarék ismét elővették a Homokhátság vízmegtartásának programját is, ez viszont szinte lehetetlen, mert az erre irányuló projektek a finanszírozási gondok miatt mind kudarcot vallottak, a beruházások lassúsága miatt pedig a terület egymillió hektárja menthetetlen. Gajdosnak tervet kell készítenie arra is, miként rendezik a Tisza és a Duna medrét, a lakossággal és a gazdákkal egyeztetve pluszberuházásokat kell biztosítani új vizes élőhelyek létrehozására, a kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak és holtágak revitalizációjára, ami szintén rengeteg pénzbe kerül.

20220701 Észak-Alföld Üresek a víztározók a szárazság és aszály miatt. Fotó: Németh András Péter NAP Szabad
Föld/A víztározók gyakran teljesen üresek az aszály miatt (Fotó: Németh András Péter)

Öntözés vagy energiatakarékosság?

Egyebek mellett korszerűsíteni kívánják az öntözést is, de ahogyan a szakértők mondják: erre tényleg nem elég az „Isten pénze sem” hazánkban.

A rendszerváltás előtti öntözési rendszerek nagy része ugyanis elavult, a korszerű, víztakarékos technológiák (például a csepegtető öntözés, modern öntözőgépek) kiépítése pedig óriási beruházást igényel.

A folyamatos öntözést ráadásul ellehetetleníti, hogy nem lehet hatékonyan tárolni a téli csapadékot, a vízszivattyúzás pedig hatalmas energiafelhasználással jár, ami megoldhatatlan az energiaválság közepén. Az öntözés ráadásul még veszélyeztetheti is a környezetet, hiszen ha nem megfelelő technikával végzik, talajerózióhoz, a talaj szerkezetének romlásához vagy elszikesedéshez vezethet.

Szivacsvárosok vagy felelős önkormányzatok?

Magyar Péter – nyilván valamelyik zöld szervezet tanácsai alapján – írt még a közösségi oldalán arról is, bevezetik a „szivacsváros” szemléletet az építésben és városüzemeltetésben,

A „szivacsváros” koncepció megvalósítása viszont az önkormányzatokra róna akkora anyagi terhet, hogy nem működik állami támogatások nélkül.

A zöldfelületek növelése, a speciális áteresztő burkolatok, szikkasztók és tározók kialakítása a településeken hatalmas összegekbe kerül, a meglévő, sűrűn beépített városi infrastruktúrába (csatornák, közművek, alapok) utólagosan beépíteni a vízmegtartó elemeket pedig rendkívül bonyolult mérnöki feladat, amelyekhez szintén jól megfizetett szakemberek kellenek.

Cukikampány vagy eredmények?

Gajdos Lászlónak tehát már a munkája előtt jól feladták a leckét, és még nem kellett foglalkoznia az egyéb környezet- és természetvédelmi feladatokkal. Ha viszont nem bírja majd a terhelést az apparátusa, könnyen úgy járhat, mint az egyik elődje, Persányi Miklós, aki korábban az SZDSZ embereként ugyancsak állatkert-igazgatóként szembesült hasonló nehézségekkel, amikor megkapta a zöldtárca vezetését. Mivel megvalósítani nem tudott szinte semmit, viszont gyakran fotózták kedves állatkölykökkel, a háta mögött csak „Píársányi Miklósnak” kezdték el gúnyolni, míg le nem mondott a posztjáról.

(magyarnemzet.hu)