Túl a propagandán: a jobboldal újrarendeződésének szükségessége – Incze Béla gondolatai

Tegnap reggel egy mozgalom adott ki közleményt a jobboldal megtisztításának és újrarendeződésének szükségességéről. A szöveg többek között a demagóg, leegyszerűsítő gondolkodásmód felszámolását sürgeti, és kiemeli: a nemzeti identitás fogalmait ki kell szabadítani a propaganda fogságából.

Ennek kapcsán ajánljuk figyelmetekbe Incze Béla írását. Bár szervezetileg nem vagyunk a kezdeményezés részei, úgy véljük, a cikkben kifejtett gondolatok rendkívül elgondolkodtatóak, és túlmutatnak a napi politika szűk keretein, ezért tartottuk fontosnak a megosztását.

Íme.

Tegnap reggel Mozgalmunk egy közleményt adott ki, melyben a jobboldal megtisztítását, az újrarendeződés sürgetését fogalmaztuk meg.

Több egyéb konkrétum mellett a demagóg, egybites gondolkodásmód felszámolása az, amit megneveztünk problémaként. Az öndefiníció szempontjából fontos fogalmakat szabadítsuk ki a propaganda plakátok fogságából!
Kezdjük!
Egy kiváló bajtársam írását ajánlom figyelmetekbe, mely eredetileg egy hozzánk közelálló Telegram csatornán látott napvilágot, de mivel az nem linkelhető jelen platformon Mozgalmunk Facebook oldalán is közzé tettük, hogy itt is terjedhessen.

Itt találjátok: ➡️LgHngr128⬅️

De, mielőtt átkattintanátok a „Nép állapot, a nemzet feladat” címmel megjelent gondolatmenetre engedjétek meg, hogy írjak mellé néhány sort én is, melyek megmagyarázzák, hogy miért a csatolt képpel osztottam meg a bejegyzést.

A választások másnapján az ország egyik fele kijelentette, hogy a nemzet elpusztul, sőt olvastam olyan sarkos állásfoglalást is, melynek írója már nem büszke arra, hogy magyar. A másik fele pedig azt fogalmazta meg, hogy életében először büszke magyarságára.

Tehát levonhatjuk a következtetést, hogy legalább egy egyezés van a két egymást gyűlölő tábor világnézetében:

A nemzeti identitásuk sarokköve a pártreferenciájuk.

De, jobboldaliként – ahogy mi definiáljuk magunkat, militáns konzervatívként – ki kell mondani: Egy párt nem egyenlő a nemzettel, sem annak sorsával, ahogy egy pártvezér sem.

Azért a lenti képet választottam ehhez a bejegyzéshez, mert egy személyes példával szeretném kézzelfoghatóbbá tenni, hogy mire is gondolunk.

Személy szerint számomra a nemzet egyik legkifejezőbb szimbóluma az árpádsávos zászló. Nem azért, mert politikai jelkép, nem azért mert a gondolkodásmódom a múlt fogságában ragadt, és ehhez semmi köze nincs a zászló XX. vagy XXI. századi történelméhez sem.

Számomra azért ez a legkifejezőbb szimbólum, mert egy évezrede velünk van, „látott mindent”. Ha a ránézek, látom a Vereckei-hágót, az államalapítást, ahogy beírtuk magunkat Európa történelmébe, ahogy birodalom lett a törzsszövetségből.

De, ugyanúgy látom a muhi csata vérzivatarát, Trianon tragédiáját és még hosszasan sorolhatnám azokat az önmagukban is szimbólum értékű momentumokat, melyek mögöttünk vannak. És, látok ezer meg egy olyan „apróságot”, melyek összessége azt mondatja velem: Büszke vagyok arra, hogy ennek a nemzetnek a része vagyok. Büszke vagyok arra, hogy az én történelemtudatom évezredes nagyságrendben „működik”, büszke vagyok arra, hogy magyarul gondolkodom.

Számomra ez a szimbólum hordozza magában mindezt. Akkor is ez hordozta, amikor üldözött jelkép volt, akkor is amikor népszerűvé és akkor is, amikor elkoptatottá vált. Tőlem ezt nem veheti el senki.

Ennek köszönhetően érzem azt, hogy nem véletlenszerűen ide születtem, nem csupán arról van szó, hogy egy szürke, unott csinovnyik beleírta az anyakönyvi kivonatomba a ’80-as évek végén, hogy magyar az állampolgárságom, hanem én a magyar nemzet része vagyok, amiért felelősséggel tartozom.

Ha bármilyen pillanatnyi politikai vihar, vagy esetleg egy valós sorstragédia ezt képes bennem felülírni, akkor sosem volt élő bennem ez a szimbólum. Akkor sosem értettem igazán, hogy mi a különbség nép és nemzet közt, és sosem értettem meg azt a felelősséget és kötelességet, amivel tartozom egy évezred örökségéért.

Akik a jobboldalon elterjesztették azt a gondolatot, mely szerint „az a magyar, aki a megfelelő pártra szavaz” nem csak abban bűnösök, hogy egy világnézeti közösség tagjait fordították egymás ellen taktikai okokból. Ennél sokkal nagyobb a bűnük. Az identitástudatot, a nemzeti öntudatot mérgezték meg.

A jobboldalnak meg kell tisztulnia és újra kell rendeződnie!