A politikai fanatizmus és a valóság látlelete

Miközben a politikai közbeszéd dübörgő mélyszegénységről és éhező tömegekről szól, egy friss közösségi gyűjtés adatai alapjaiban kérdőjelezik meg a képviselt narratíva hitelességét.

Hogyan lehetséges, hogy egy bűncselekménnyel vádolt ex-rendőr számára napok alatt több mint 260 millió forint gyűlik össze egy olyan országban, ahol a rezsim állítólag az utolsó fillért is kisajtolja az emberekből?

A napokban körbejárták a sajtót azok a képernyőmentések, amelyek egy nemzetközi adománygyűjtő oldalon (Zrzutka) elindított akciót dokumentálnak.

A célpont: Szabó Bence, egy korábbi rendőrnyomozó, aki ellen hivatali visszaélés minősített esete miatt folyik eljárás, és aki a vádak szerint egy aktív titkosszolgálati akciót is meghiúsított. A végeredmény? Több mint 655 000 euró, azaz jóval több mint negyedmilliárd forint.

A számok, amik nem hazudnak

A gyűjtésben részt vevő közel 28 000 adományozó listáját böngészve különös ellentmondás feszül a Tisza Párt által festett komor országkép és a valóság között. A párt kommunikációja szerint Magyarországon tömegek éheznek a korrupció miatt, miközben ők maguk olyan gazdasági intézkedéseket lebegtetnek (rezsitámogatás kivezetése, adóreformok), amelyek a kritikusok szerint tovább növelnék a megélhetési költségeket.

Mégis, ebben a mélyszegénységben akadnak olyanok, akiknek szemmel láthatóan nem okoz gondot 500, 1000 vagy akár 2500 euró „kidobása” egyetlen utalással.

Érdemes a „kisebb” adományokat is a 390 Ft/EUR árfolyamhoz és a nettó 526.000 forintos átlagbérhez mérni:

• 200 EUR (~78 000 Ft): Egy átlagos magyar dolgozó havi bérének 15%-a. Sokaknak ez a havi rezsiköltsége vagy a teljes havi konyhapénze.
• 300 EUR (~117 000 Ft): A fizetés 22%-a. Ez az összeg már egy albérleti díj egy részét vagy egy család havi nagybevásárlását fedezi.
• 500 EUR (~195 000 Ft): A havi nettó bér 37%-a. Aki ennyit dob ki egyetlen utalással, az nehezen nevezhető a dübörgő mélyszegénység áldozatának.
• 1 000 EUR (~390 000 Ft): A havi bér 74%-a.
• 2 500 EUR (~975 000 Ft): Csaknem két teljes havi átlagfizetés.

Morális válság vagy politikai vakság?

A jelenség mélyebb morális válságra utal, mint azt elsőre gondolnánk.

A modern politikai pszichológia„törzsi gondolkodásnak nevezi azt a folyamatot, amikor a szimpátia felülírja a józan észt és a törvénytiszteletet.

Az adományozók nem egy rászoruló árvaháznak vagy egy beteg gyermeknek küldték a pénzüket, hanem olyan személyt tettek milliomossá, aki a gyanú szerint megszegte esküjét, visszaélt hivatali hatalmával és veszélyeztette az állambiztonsági munkát. Ez azt üzeni a társadalom számára, hogy ha „a mi oldalunkon” állsz, bármilyen bűncselekményt elkövethetsz, mi kifizetjük a büntetést. Mindez nem más, mint a bűn relativizálása.

Ha egy politikai közösség képes 260 milliót mozgósítani egyetlen szimbolikus ügyre, akkor hiteltelenné válik az az állítása, miszerint a híveit a kormányzati politika koldusbotra juttatta. Ez a pénz nem a nélkülözőktől jött, hanem egy olyan tehetős és fanatizált rétegtől, amelynek számára

a politikai bosszúvágy fontosabb, mint a társadalmi igazságosság.

A 0,28%-nyi adományozó (a lakossághoz mérten) hangos és gazdag, de nem reprezentálja az országot. Ez az akció sokkal inkább szól a jogrendszer elleni lázadásról, mintsem valódi szolidaritásról.

Miközben a Tisza Párt a korrupció ellen emel szót, támogatóik épp egy hivatali visszaéléssel vádolt személyt jutalmaznak euró-százezrekkel.

Ez a kettős mérce a valódi morális válság: amikor a „szabadság” nevében a törvényszegés válik erénnyé, és amikor a „szegénység” csak egy hívószó marad a kampányban, miközben a bankszámlákon milliók pihennek politikai célokra.