Egy mondat, amit senki nem akar kimondani a kegyelmi ügyben

Magyar Péter kormánya 2026. május 19-én hivatalosan is nyilvánosságra hozta a 2023-as év legnagyobb politikai földindulását kiváltó kegyelmi botrányának minisztériumi iratait.

A közzétett dokumentumok feketén-fehéren megerősítik azt a politikai folyosókon régóta keringő feltételezést, miszerint Varga Judit akkori igazságügyi miniszter eredeti felterjesztésén K. Endre neve egyáltalán nem szerepelt.

Csakhogy az új kormány hivatalos közleményéből, valamint a bukott miniszter korábbi és jelenlegi védekezéséből is látványosan hiányzik a történet legfontosabb, sorsdöntő mondata:

az ellenjegyzést a jogszabályok értelmében bármikor meg lehetett volna tagadni, sőt az Alkotmánybíróság korábbi iránymutatása szerint bizonyos esetekben ez a miniszter kifejezett kötelessége lett volna.

Ez a mostani iratnyilvánosságra hozatal ráadásul még csupán a nyitóakkord, az első felvonás a drámában, hiszen a teljes és megkérdőjelezhetetlen igazság feltárásához a Sándor-palota elzárt dokumentumaira és belső levelezéseire is szükség lesz.

Amit a dokumentumok megmutatnak

A kormány által hirtelen megnyitott archívumból meglepő pontossággal és részletességgel rajzolódik ki a 2023. áprilisi kegyelmi döntés és az azt megelőző hivatali folyamat pontos időrendje.

Az események láncolata szerint 2023. április 14-én az Igazságügyi Minisztérium Kegyelmi Főosztályának akkori vezetője, Horváth Ákos készítette el a hivatalos szakmai előterjesztést. Ebben K. Endre kegyelmi kérelmét határozottan elutasításra javasolta, és nem javasolta annak elnöki teljesítését. Részletes indoklásában kifejtette, hogy a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettese ekkor már reintegrációs őrizetben töltötte a büntetését, így a szabadságvesztés a törvényes jellegén túlmutató, méltányolható rendkívüli hátrányt vagy indokolatlan szenvedést már nem jelentett a számára.

Három nappal később, április 17-én Répássy Róbert parlamenti államtitkár teljes mértékben egyetértett ezzel a szigorú szakmai és jogi véleménnyel. Az asztalán fekvő negyvenkilenc terhelt összesen ötvenegy kegyelmi kérelméből mindössze három esetben látta indokoltnak a kegyelem megadását, és ezen kivételek között K. Endre neve természetesen nem szerepelt.

Az események fonalát felvéve Varga Judit igazságügyi miniszter másnap, április 18-án küldte meg Novák Katalin köztársasági elnöknek a hivatalos tárcavezetői felterjesztést. Ez a dokumentum szintén kizárólag a szakmailag támogatott három nevet tartalmazta, vagyis a minisztérium vezetése egységesen és egyértelműen K. Endre ellen foglalt állást.

A váratlan és drámai fordulat április 27-én, közvetlenül Ferenc pápa budapesti látogatása előtt és annak ürügyén következett be.

Novák Katalin államfő a miniszteri szakmai felterjesztést és javaslatot teljesen felülírva, saját hatáskörben tíz ügyben mégis döntési kegyelmet adott, és ezek között ott volt K. Endre is.

Varga Judit igazságügyi miniszter pedig még aznap, szokatlanul és gyanúsan gyorsan, a kötelező hivatali szolgálati út teljes megkerülésével ellátta a döntést a saját ellenjegyzésével.

Hogy ez a kapkodás mennyire nem volt szabályos, azt hűen bizonyítja egy későbbi, 2024. február 5-én kelt, Tuzson Bencének címzett belső Répássy-feljegyzés is, amely nyers őszinteséggel rögzíti, hogy az ellenjegyzés gyakorlására a kegyelmi döntés meghozatalának rendkívüli körülményeire, valamint az idő szorosságára való tekintettel nem a megszokott és törvényes módon, vagyis a szolgálati út szigorú betartásával került sor.

A politikai dráma mögötti magánéleti és anyagi háttér

Az események rideg hivatali kronológiája mögött ráadásul egy súlyos magánéleti és anyagi dráma is zajlott a háttérben.  Varga Judit és Magyar Péter válópere és a vagyonmegosztási csatája hajszálpontosan ebben az időszakban ért a végkifejletéhez. A hivatalos vagyonnyilatkozatok adatai szerint a házastársi vagyonközösségük 2023 áprilisában szűnt meg, azaz éppen akkor, amikor a kegyelmi ügy a legkritikusabb fázisába lépett.

Ebből a romboló házassági és vagyonjogi háborúból Magyar Péter került ki egyértelmű győztesként, hiszen a volt igazságügyi miniszter utolsó nyilatkozatai alapján a házasság alatt felhalmozott, közel félmilliárd forintot érő XII. kerületi luxusingatlanok és a garázs mind Magyar Péter kizárólagos tulajdonába kerültek, sőt még Varga Judit korábban feltüntetett Yamaha pianínója is a volt férjnél maradt. Ezzel szemben a miniszter asszonynak a válás után szinte csak a több mint 65 millió forintos adósságteher és a hitelek jutottak, megtakarítások nélkül.

Bár nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy a politikai és a magánéleti válság közvetlenül összekapcsolódott, a két esemény hátborzongató időbeli egybeesése alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a pozíciójában és magánéletében is végletekig kiszolgáltatott, a válóperben mindent feladó minisztert utólagosan zsarolhatták vagy manipulálhatták, és ezt a kiszolgáltatottságot használva kényszeríthették ki belőle a szakmailag általa is elutasított kegyelmi döntés rohamtempójú, azonnali ellenjegyzését, melyet aztán bosszúszomjas volt férje fel is használt ellene.

A huszonöt éves alkotmányos szokás mint politikai mentség

Amikor a botrány kirobbanását követően, 2024. február 10-én Varga Judit kénytelen volt bejelenteni a közéletből való teljes visszavonulását és lemondását, védekezésének gerincét egyetlen érvre fűzte fel.

Úgy fogalmazott, hogy a rendszerváltoztatás óta az elnök egyéni kegyelmi döntésének érvényességéhez az igazságügyi miniszter ellenjegyzése szükséges, ő pedig csupán azt a több mint huszonöt éves kormányzati gyakorlatot követte, miszerint a miniszter szó nélkül tudomásul veszi és aláírja a köztársasági elnök önálló döntését.

Az akkori Fidesz-kormány hivatalos kommunikációja is teljes mellszélességgel ezt az érvelést sulykolta, azt állítva, hogy a miniszter asszony az íratlan alkotmányos szokásoknak megfelelően járt el.

Ezt a verziót Répássy Róbert nemrég, a sajtónak nyilatkozva ismét megerősítette, amikor kijelentette, hogy a minisztérium belső működésében hosszú idők óta az a konszenzusos megállapodás élt, hogy az államfő döntéseit a tárca automatikusan végrehajtja és tudomásul veszi. Ez a politikai narratíva azonban, amelyet a mostani Magyar Péter-féle kormány közleményei és megnyilatkozásai sem cáfolnak meg vagy tesznek tisztába, egyetlen ponton alapjaiban és súlyosan félrevezeti a közvéleményt, ugyanis a hatályos magyar jogszabályok és az alkotmányos berendezkedés egyáltalán nem ezt mondják.

Az Alkotmánybíróság egy még 2007-ben hozott, máig irányadó és egyértelmű határozatában ugyanis felelősen kimondta, hogy az igazságügyért felelős miniszter semmilyen körülmények között nem kötelezhető arra, hogy a köztársasági elnök kegyelmi határozatát mechanikusan vagy automatikusan ellenjegyezze.

A minisztert az ellenjegyzés megadása vagy annak kifejezett megtagadása tekintetében teljes és önálló politikai mérlegelési jog illeti meg. A hazai alkotmányjogi szakirodalom ennél a pontnál még határozottabban fogalmaz, amikor leszögezi, hogy a mindenkori miniszternek a morálisan vagy politikailag vállalhatatlan esetekben kutya kötelessége az ellenjegyzést megtagadni.

Az ellenjegyzés intézménye a történelemben éppen az a beépített fék és ellensúly volt, amely megakadályozta, hogy a mindenkori államfő egyedüli belátása és esetleges személyes részrehajlása szerint hozhasson meg döntéseket. Hogy ez a tétel nem csupán elméleti jogászkodás vagy elvont elmélet, azt a magyar politikatörténet egyetlen, de annál híresebb gyakorlati precedense is bizonyítja.

Az ezredfordulón, 2000-ben Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter nyíltan megtagadta Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmi döntésének ellenjegyzését a csalásért elítélt bankvezér, Kunos Péter ügyében.

Mivel a miniszter nem volt hajlandó aláírni a papírt, az elnöki kegyelem jogilag soha nem lépett hatályba, a folyamat megszakadt, és az elítéltnek le kellett töltenie a büntetését. A jogintézmény tehát létezik, működik, csupán a rendszerváltás óta a politikai kényelem miatt szándékosan elaltatták.

A huszonöt éves szokásjog emlegetése így csupán egy utólagos és gyáva politikai mentség a felelősség szétporlasztására. Ezt bizonyítják a kormányzati szereplők egymásnak is ellentmondó későbbi magyarázatai, kezdve Lázár János azon kijelentésével, miszerint Varga Judit belső körben elkeveredett, az utolsó pillanatban odacsúsztatott papírokkal és hivatali káosszal indokolta a hibáját, egészen Orbán Viktor miniszterelnök azon elhíresült évértékelő nyilatkozatáig, hogy a gyermekek bántalmazása és annak eltussolása esetén nincs és nem is lehet helye semmilyen kegyelemnek.

Magyar Péter kormányának mostani közleménye ugyanezt a jól ismert sémát használja fel, csak a politikai törésvonal túloldaláról, amikor a miniszterelnök volt feleségét igyekszik kizárólag a passzív, vétlen és a döntést nem támogató áldozat szerepében feltüntetni.

Bár a most megnyitott minisztériumi akták valóban igazolják, hogy a miniszter asszony saját felterjesztésében K. Endre még nem szerepelt, az ellenjegyzés pillanatától kezdve Varga Judit jogilag kilépett a passzív szemlélő szerepéből, és aktív, döntéshozó társtettessé vált. A kettőt egymással összemosni vagy felcserélni a jelenlegi kormány részéről talán taktikailag hasznos, de történetileg és jogilag teljesen hamis.

Rejtjeles üzenetek a teljes átláthatóság jegyében

A miniszterelnök a sajtótájékoztatón egy ponton különösen árulkodóan fogalmazott. Egy újságírói kérdés nyomán Magyar Péter elismerte, hogy korábbi határozott ígérete ellenére mégsem hozza nyilvánosságra annak az ügyvédnek a nevét, aki K. Endre kegyelmi kérvényét megfogalmazta, és a háttérben a politikai lobbit irányította. Állítása szerint azért kényszerül erre a visszalépésre, mert ezt az Igazságügyi Minisztérium jogi szakértői nem javasolják a számára.

A konkrét név helyett mindössze egyetlen rejtélyes mondatot adott át a nyilvánosságnak, miszerint ő nagyon szereti a katalán népi művészetet, és ezt érti, aki érti.

A célzás dekódolása nem bizonyult nehéz feladatnak a politikai elemzők számára. A katalán szecesszió legismertebb mestere Antoni Gaudí, a világhírű Sagrada Família építésze. A mai magyar közéletben és jogi szférában pedig mindössze egyetlen olyan közismert szereplő van, akit a vezetékneve alapján Gaudi néven emlegetnek, ő pedig nem más, mint Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője.

Az ő lehetséges kulcsszerepét a háttérben egyébként a Népszava már 2024 februárjában megírta, akkor azonban a cikk visszhang nélkül maradt a feszült politikai hangulatban. Most a miniszterelnök ezzel a burkolt utalással gyakorlatilag hivatalosan is megerősítette, hogy a szálak az általa is gyanított radikális jogvédő személyéhez kötődnek.

Gaudi-Nagy Tamás egyáltalán nem számít ismeretlen figurának ezekben a politikai körökben. Közismert tény, hogy ő lobbizott korábban rendkívüli intenzitással Budaházy György és tizenhat társa elnöki kegyelméért is. Budaházyt ráadásul napra pontosan ugyanazon a napon, 2023. április 27-én részesítette elnöki kegyelemben Novák Katalin, mint K. Endrét.

A miniszterelnök akkori információi szerint a Budaházy-ügyben a kormány vagy annak egy szűk politikai köre előzetesen megtárgyalta a kegyelmi felterjesztést, majd hivatalosan azt kérte a köztársasági elnöktől, hogy adja meg a kegyelmet.

Bár K. Endre esetében ilyen közvetlen kormányzati egyeztetésről és előzetes kabinetdöntésről egyelőre nincs biztos információ, az időbeli egybeesés és a háttérben mozgó ügyvéd személye több mint feltűnő.

Gaudi-Nagy Tamás a sajtó megkeresésére dühösen reagált, és gyáva, narcisztikus, valamint hazug uszítónak nevezte a miniszterelnököt, de arra a konkrét és egyenes kérdésre, hogy közreműködött-e K. Endre kegyelmi kérvényének szakmai elkészítésében és benyújtásában, akkor még nem volt hajlandó válaszolni.

Itt azonban meg kell állnia az embernek egy pillanatra, és el kell gondolkodnia. Egy olyan rendkívüli sajtótájékoztatón, amelyet a kormány az abszolút és teljes átláthatóság jegyében hirdetett meg a választóknak, a regnáló miniszterelnök egy cinikus, „érti, aki érti” utalással kommunikál egy ilyen súlyos ügy kulcsszereplőjéről.

Ez kísértetiesen ugyanaz a zárt és elitista beszédmód, amelyet korábban a fideszes Gulyás Gergely használt a botrány kirobbanásakor, amikor kijelentette, hogy ő pontosan tudja, mit javasolt Varga Judit, de nem árulja el a nyilvánosságnak.

Más kormány, más párt, de a politikai kultúra pontosan ugyanaz maradt: a hatalmon lévő elit mindent tud, de a polgárral csak rejtjelekben, leereszkedően közli a morzsákat.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd közleménye a K. Endre kegyelmi ügyével kapcsolatban Magyar Péter miniszterelnök által 2026. május 19-én tartott sajtótájékoztató és iratközlések kapcsán

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd 2026. május 19-én este végül hivatalos nyilatkozatot tett közzé a K. Endre kegyelmi ügyével kapcsolatban, a Magyar Péter miniszterelnök által aznap tartott sajtótájékoztató és iratközlések kapcsán. Az ügyvéd visszautasította a vádakat, és kijelentette, hogy Magyar Péter a tőle megszokott módon ismét hazudott és uszított a személye, valamint az ügyvédi hivatásrend ellen.

A nyilatkozat főbb pontjainak kivonata:

• A kegyelmi kérelemhez való viszony: Gaudi-Nagy Tamás határozottan leszögezte, hogy a kegyelmi kérelmet nem ő írta és nem ő nyújtotta be, semmilyen lobbitevékenységet nem végzett az ügyben, és a döntést sem ő hozta meg. Mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában immár 28 éve tagsággal bíró egyéni ügyvéd védőként, kizárólag a felülvizsgálati eljárásban és az ahhoz kapcsolódó jogi folyamatokban járt el, amely közlés körében K. Endre feloldotta őt a védői titoktartás alól.
• Válasz Magyar Péter állításaira – a megszokott hazugságok: Kiemelte, hogy a miniszterelnök a tőle megszokott hazug és vádaskodó üzemmódban példátlan támadást indított az ügyvédi hivatásrend és az igazságszolgáltatás ellen. Bár Magyar Péter az előző napon még azt állította, hogy a kegyelmi kérelmen ügyvédi ellenjegyzés szerepel, a valóságban a kérelmen nincs ügyvédi ellenjegyzés, tehát szokásához híven ismét hazudott és hergelt.
  Az ügyvéd szerint Magyar Péter politikai bosszúból vagy tájékozatlanságból vádaskodik, és az 1950-es évek gátlástalan kommunista tempóját idézve, a sajtót és a kommentelő hadtesteket uszítva próbál célkeresztet rajzolni a védőként eljárt ügyvéd fejére. Javasolta a miniszterelnöknek, hogy az ügyvédi hivatás szabályairól kérdezze meg édesapját, dr. Magyar István ügyvédet, vagy a „Vidéki prókátorként” ismert dr. Fülöp Botondot, aki szintén élesen bírálta a kormányfő mostani ámokfutását.
• Szakmai háttér és az ügy elvállalása: Az ügyvéd kifejtette, hogy az ügyvállalás szabadsága alapján, K. Endre feleségének megkeresésére, 2022-ben vállalta el a jogerősen elítélt férfi védelmét (akit másodfokon egyébként dr. Zamecsnik Péter védett). Az iratokat megismerve úgy vélte, az eljárás tisztességtelen jeleket és kétséges bizonyítékokat mutatott. Mint a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki 22 éve véd a koncepciós eljárásokkal szemben meghurcoltakat, kiemelten fontosnak tartja az ilyen ügyek felkarolását.
• A nyújtott jogi segítség és az előzetes figyelmeztetés: 2022 májusában egy jogi állásfoglalást készített a családnak, amelyben felmérte a Kúria előtti felülvizsgálat és a végrehajtási kegyelem esélyeit. Ebből a dokumentumból kiderül, hogy ő maga kifejezetten tájékoztatta a feleséget, miszerint az ügy pedofil bűncselekményhez való kapcsolódása miatt reálisan nem várható kedvező döntés a gyermekvédő elveket valló Novák Katalin köztársasági elnöktől, hiszen egy ilyen döntés miatt komoly politikai támadások érhetik az államfőt. A kegyelmi kérelmet végül az ügyvéd előzetes szkeptikus és elutasító véleménye ellenére a feleség készítette el és nyújtotta be még 2022 júliusában.
• A felülvizsgálati indítvány sorsa: Az ügyvéd által 2022 szeptemberében benyújtott felülvizsgálati indítványt a Kúria egy évvel később, 2023 szeptemberében egy zárt ülésen elutasította, mivel a tényállási kötöttség miatt nem nyúlhatott hozzá az ítélethez, és a jelzett eljárási szabálysértéseket nem látta alaposnak. K. Endre a kegyelmi döntés után is ragaszkodott az eljárás végigviteléhez.
• A kegyelmi döntés háttere: Gaudi-Nagy elmondta, hogy magát is meglepetéssel érte a kérelem 2023. áprilisi sikere. Rámutatott olyan kevéssé ismert tényekre, hogy K. Endre ekkor már reintegrációs őrizetben volt, és a részleges kegyelem közel két év felfüggesztett börtönbüntetést rajta hagyott, így újabb bűncselekmény esetén ezt is le kellene töltenie. Emellett K. Endre korábban 31 hónapon át panaszmentesen dolgozott pedagógusként a büntetőeljárás alatt, és korábban ő buktatott le egy pedofil tanárt az intézményben. A kegyelmi döntésben a kedvező büntetés-végrehajtási vélemény és a környezettanulmány is közrejátszhatott.
• Felszólítás és jogi lépések: Dr. Gaudi-Nagy Tamás felszólította Magyar Péter miniszterelnököt, hogy azonnali hatállyal állítsa le az ellene és az ügyvédi kar ellen indított gyűlölethadjáratot, ellenkező esetben a rendelkezésre álló személyiségi jogi eszközök teljes tárházával fel fog lépni. Egyúttal kérte az ügyvédi kamara vezetőit is, hogy emeljék fel a szavukat a miniszterelnök kártékony, ügyvédellenes uszítása ellen.

A mai dosszié csak az első felvonás

A nyilvánosságra hozott adatok mellett a kormány maga is kénytelen volt elismerni a hivatalos tájékoztatójában, hogy a teljes döntési és befolyásolási lánc kizárólag a minisztériumi aktákból nem rekonstruálható maradéktalanul, mivel a folyamat másik, kritikus része a Köztársasági Elnöki Hivatalban, vagyis a Sándor-palotában keletkezett.

Magyar Péter miniszterelnök éppen ezért ultimátumszerűen felszólította Sulyok Tamás köztársasági elnököt, hogy kedd munkaidő végéig haladéktalanul hozza nyilvánosságra az elnöki hivatal belső dokumentációját és a teljes anyagot. A Sándor-palota hivatalos válaszában jelezte, hogy törvényes megkeresés esetén természetesen átadja a kért dokumentumokat a kormánynak.

A kormányfő szerint a Sándor-palotában keletkezett iratokból végre feketén-fehéren kiderülhet, hogy az elnöki hivatal saját főosztályvezetője és köztisztviselői mit javasoltak annak idején Novák Katalinnak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a szakértők ott is elutasítást javasoltak, az végérvényesen alátámasztaná azt a súlyos gyanút, hogy a kegyelmi döntésben akár magasabb szintű kormányzati szándék is közrejátszhatott.

A miniszterelnök jelenleg két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a közvélemény előtt. Vagy az történt, hogy a kormány külön, zárt ajtók mögött tárgyalta és hagyta jóvá K. Endre ügyét, vagy pedig szándékosan és aljas módon átverték Varga Juditot, amikor nem tájékoztatták őt érdemben arról, hogy az aláírandó dokumentumhalmazban K. Endre kegyelmi határozata is szerepel.

Akármelyik forgatókönyv is bizonyul majd igaznak a jövőben, ezzel a kérdés súlypontja végérvényesen elmozdul a Sándor-palota felé, és ezzel együtt egy újabb, még inkább húsba vágó kérdés is napirendre kerül: kinek a kérése és kinek a lobbija fordította meg egyetlen ember sorsát egy ilyen súlyos gyermekvédelmi ügyben?

A mostani kormányzati dokumentumcsomag és a hozzá fűzött hivatalos tájékoztatás azonban mélyen hallgat a leglényegesebb részletekről, és egyetlen árva szóval sem tesz említést:

• az Alkotmánybíróság kötelező erejű 2007-es határozatáról, amely tisztázza az ellenjegyzés valódi jogi természetét;
• a jól ismert Dávid Ibolya–Göncz Árpád közötti történelmi és jogi precedensről;
• valamint arról a tényről, hogy Varga Juditnak nem csupán elvi lehetősége, hanem az alkotmányos esküje és a szakmai álláspontja alapján egyenesen kötelezettsége lett volna megtagadni a pecsétet egy olyan döntéstől, amelyet ő maga alig néhány nappal korábban szakmailag teljesen elhibázottnak és elfogadhatatlannak tartott.

Bár a Magyar Péter-féle kabinet a közleményében hangzatosan azt írja, hogy a vizsgálat egyetlen és kizárólagos célja a teljes körű átláthatóság biztosítása, a valódi és őszinte átláthatósághoz hozzátartozna annak a politikai igazságnak a kimondása is, hogy az ellenjegyzés nem egy gépies, rituális aláírás, hanem egy önálló és súlyos felelősséggel járó döntési jogkör.

Varga Judit ezt a jogkört a valóságban teljesen visszafele működtette, amikor miniszterként papíron nem támogatta a kegyelmet, ám amikor az államfő mégis elé tolta, a saját kezű aláírásával önként tette azt jogilag végrehajthatóvá és érvényessé az egész ország számára.

A valóság a figyelemelterelés mögött

A magyar állampolgár ma este ismét kétféle, gondosan felépített politikai hazugság és ködösítés közül választhat a híradókat nézve és a híroldalakat olvasva.

Az egyik a régi, fideszes narratíva, amely szerint Varga Judit csupán egy ártatlan hivatali fogaskerék volt, aki vakon követte a megszokott alkotmányos szokásokat. Ez jogilag egyértelműen nem igaz. Ezt az akkori kormánypártok is pontosan tudták, hiszen a botrány kirobbanása után azonnal, rohamtempóban módosították az Alaptörvényt, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló kiskapukat, ezzel közvetve elismerve, hogy a korábbi szabályozás keretei között a miniszternek igenis lett volna mérlegelési és döntési jogköre.

A másik a mostani Tisza-narratíva, amely a politikai bosszú és a múlt tisztázásának álcája alatt a teljes felelősséget kizárólag Novák Katalinra és a Sándor-palotára igyekszik hárítani. Ez a verzió a politikai marketing eszközeivel próbálja a miniszterelnök volt feleségét a passzív, tehetetlen és ellenkező szemlélő szerepében tisztára mosni. Ez a verzió sem igaz.

Az ellenjegyzés nem gépies pecsételés, hanem egy aktív, komoly mérlegelést és politikai bátorságot követelő döntés volt. Annak megtagadásához Varga Juditnak a saját lelkiismeretén és a jogszabályokon kívül semmilyen külső kényszerrel nem kellett volna megküzdenie, hiszen nem tartottak fegyvert a fejéhez, hogy aláírja. Bár a minisztérium vezetése szakmailag elutasította a kérelmet, az ellenjegyzés pillanatától kezdve a miniszter jogilag kilépett a passzív szemlélő szerepéből, és aktív, döntéshozó társtettessé vált.

Ahelyett azonban, hogy a politikai marketing által kínált ezen kényelmes, ám egyaránt hamis ideológiai magyarázatok csapdájába esnénk, érdemes a dolgok mögé nézni. Ebben az ügyben ugyanis Magyar Péternek egyáltalán nincs igaza.

A jelenlegi kormányfő látványosan ködösít, és a hirtelen bedobott, szenzációhajhász iratnyilvánosságra hozatali hullám valódi oka sokkal prózaibb, mint a múlt kötelező megtisztítása.

Az elmúlt napokban az államtitkárok és helyetteseik azonnali, tömeges kirúgásával, valamint a miniszterelnök külföldi utazásai alatt fenntartott parlamenti szünettel a komplett magyar közigazgatás gyakorlatilag berogyott és működésképtelenné vált.

A kormánynak tehát égető szüksége volt egy olyan monumentális gumicsontra, amellyel elterelheti a közvélemény figyelmét arról a kínos tényről, hogy az ország érdemi és operatív kormányzása helyett hivatali káosz uralkodik.

A morzsákkal táplált szektás tábor számára ez a rejtjelekkel és hirtelen aktanyitásokkal tarkított ügy tökéletes politikai paravánként szolgál, miközben a közigazgatási válságról és a kormányzási képtelenségről sikeresen elfordul a fókusz.