Január hó nélkül: egy grönlandi bajnok és az eltűnő tél története

Az Északi-sarkkörtől 186 mérfölddel északra fekvő Ilulissat városában a tél eddig nem évszak volt, hanem infrastruktúra, a jégből készült utak birodalma.

Most azonban az ötszörös grönlandi kutyaszánbajnok, Jørgen Kristensen olyasmit tapasztal, amit még soha korábban: januárt hó és jég nélkül az öbölben.

A hőmérséklet néha eléri a plusz 10 Celsius-fokot, ami arrafelé inkább tavaszi tréfa lenne, nem tél. Az utakat hó helyett sár borítja.

Több mint ezer éve a szánhúzó kutyák nem sporteszközök, hanem túlélési társak. Az inuit vadászok és halászok számára a jég mindig is olyan volt, mint egy határtalan autópálya, mely összeköti az embereket a vadászterületekkel és más inuit törzsekkel. Kristensen így írta le: a világ leghosszabb és legszélesebb útja, ahol nincsenek sávok, csak horizont.

Azonban ha a jég eltűnik, nem csupán egy versenyág szűnik meg, hanem az inuit kultúra is veszélybe kerül.

„Ha elveszítjük a kutyaszánozást, kultúránk nagy részét veszítjük el” nyilatkozta Kristensen az Associated Pressnek.

Az University of Greenland kutatói szerint a grönlandi szánhúzó kutyák állománya két évtized alatt nagyjából a felére csökkent, 25.000-ről körülbelül 13.000–15.000-re.

Az Északi-sark háromszor-négyszer gyorsabban melegszik a globális átlagnál. A permafroszt olvad, az épületek süllyednek, a régi útvonalak megbízhatatlanná válnak.

A tengeri jég, amely egykor közösségeket kötött össze, ma inkább bizonytalan átjáró. Sara Olsvig, az Inuit Circumpolar Council elnöke szerint a grönlandi kormány korábban már kénytelen volt pénzügyi támogatást nyújtani az északi családoknak, amikor a jég nem fagyott meg eléggé a vadászathoz.

A hó helyett egyre gyakoribb eső különös csapdát hoz létre, ugyanis az eső üvegszerűen ráfagy a felszínre, és mindez olyan, mintha az út egyszerűen eltűnne. Morgan Angaju Josefsen Røjkjær szerint ez szinte láthatatlanná teszi a veszélyt.

A klímaváltozás Grönlandon már nem jövő idő, hanem jelen idejű tapasztalat.