Pénz, politika és pedofilvádak árnyéka: A borsodi cigánybiznisz és a Tisza-párti átállás titkai

Míg a felszínen buddhista tanokról, esélyegyenlőségről és fáklyás tüntetésekről szólnak a hírek, a háttérben súlyos vádak, eltitkolt pedofil-botrányok és politikai alkuk szövevénye húzódik. Miért nézi el évtizedek óta a politika, hogy a roma gyerekekre szánt milliárdos normatívák végül politikai szavazógyárakat és magánzsebeket hizlaljanak?

Derdák Tibor és Orsós János kettősétől Jakab Péter radikális pálfordulásáig vezetnek a szálak: feltárjuk, hogyan vándorol a borsodi „cigánybiznisz” a baloldali pártoktól egyenesen a Tisza karjaiba.

A magyarországi roma közösségek oktatásával és integrációjával kapcsolatos kezdeményezések hosszú évek óta mély társadalmi és politikai törésvonalakat húzódnak. Két név különösen gyakran bukkan fel ezekben a vitákban: Derdák Tibor szociológus-pedagógus és Orsós János, akik a Dzsaj Bhím (Segítő Kéz) közösség révén Sajókazán és Miskolcon roma nemzetiségi iskolákat működtetnek. És hát tudjuk, sosem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja…

Valljuk be, ez azért üzletnek sem rossz, ahogy arról tegnapi cikkünkben is írtunk. Itt  ráadásul az SNI és BTM besorolás mellé újabb pénzforrás, bocsánat, probléma is társul. A magyar közoktatási finanszírozásban ugyanis a többlettámogatások rétegeződnek, vagyis ha egy tanuló SNI-s vagy BTM-es, az iskola már eleve magasabb normatív finanszírozásban részesül a speciális fejlesztési igények miatt, és ha ugyanaz a gyermek egyben hátrányos helyzetű (HH) vagy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) státuszt is kap, akkor erre további kompenzációs támogatás épül rá a költségvetési rendszerben. Tehát nem egyik kategória váltja ki a másikat, hanem több jogcímen számolható többlet jelenik meg ugyanannak a diáknak a finanszírozásában. Ezek az összegek nem mindig egyetlen egyszerű, fix forintszámként szerepelnek, hanem az adott évi költségvetési törvényben rögzített normatívák és szorzók szerint adódnak össze, így a gyakorlatban egy SNI+HHH státuszú tanuló után valóban jelentősen magasabb összeg jut az intézményhez, mint egy átlagos jogállású diák esetében.

És itt ismét a tegnapi cikkre kell hivatkoznunk. Az látszik, hogy teljesen mindegy, folyt-e vizsgálat, volt-e bírósági döntés, ítélet, elmarasztalás, vagy sem, ezek a hálózatszerű iskolák, a hozzájuk kapcsolódó iskolákkal és emberekkel szinte a törvények felett állnak. A módszer zseniálisan kidolgozott, vélhetően Horn Gábor, mindezek eszmei szülőatyja kiválóan tudna a témáról nyilatkozni, de a mindenkori államhatalom jó pár vezetője és érdekes információkkal szolgálhatna, ha egyszer véletlenül Magyarországon is születne egy Epstein-szerű vizsgálat.

Persze az Ámbédkár esetében némi kis változás volt, ám ez alapján felmerül a kérdés: ugyan milyen oktató-nevelő tevékenységet folytatnak, és vajon nem azért jelennek meg rendre a tüntetéseken, mert abban bíznak, hogy egy esetleges Tisza-kormány alatt majd visszakapják a támogatásokat, és nem csak a Kalyi Jag pénzecskéjéből kell tengődniük.

A Dr. Ámbédkar Technikum és Gimnázium, melynek fenntartója a Dzsaj Bhím Triratna Buddhista Közösség, jelenleg nem kap rendszeres, normatív állami támogatást a tanulók után, ugyanis 2020 augusztusában lejárt a korábbi köznevelési szerződése az Emberi Erőforrások Minisztériumával, és azt nem hosszabbították meg. Érdemes lenne tudni, vajon miért. A fenntartó nem minősített egyházként működik (vallási tevékenységet folytató közösség), így nem jogosult a teljes költségvetési normatívára, nemzetiségi kiegészítő támogatásra vagy egyéb automatikus állami hozzájárulásra, mint a hagyományos egyházi vagy állami fenntartású iskolák. A működést ezért főként adományok, 1%-os felajánlások (2023-ban kb. 1,36 millió Ft) és eseti pályázati források fedezik, miközben a havi költségek 5 millió forint körül mozognak.

A Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Általános és Középiskola a másik iskolával ellentében jelenleg rendszeres normatív állami támogatást kap a tanulók után. Mint nemzetiségi fenntartású köznevelési intézmény, jogosult a köznevelési normatívára, mely tanulónkénti költségvetési hozzájárulásból, kiegészítő normatívából és nemzetiségi támogatásokból áll, valamint pályázati forrásokra (pl. Roma Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíj program a TEF-en keresztül, ahol tanulónként havi 40 ezer Ft körüli támogatás folyósítható) is támaszkodhatnak.

A fenntartó egyesületként működik, így a Magyar Államkincstár rendszerén keresztül igényelheti a központi költségvetési támogatásokat. Konkrét összegek nem publikusak intézményspecifikusan a nyilvános keresőkben, de a fenntartás állami oktatási normatívából és pályázati támogatásokból történik.

Érdekes módon hosszú évek, sőt, évtizedek óta a mindenkori politikai vezetés számára nem ez az érdekes, inkább tétlenül – vagy némi politikai haszon fejében – szemlélik és elnézik, hogy ezek a támogatások még véletlenül se a célszemélyek köréhez jusson el. Mindig van, mindig akad valaki, aki ezeket a pénzeket lefölözi, ahogy azt a Tanextes esetben is láthattuk. Mi a közös ezekben?

Ezen keresztül kialakul egyfajta központi irányítás, mely egy tudatosan irányított választói kört alakít ki, ez pedig most a kisebb-nagyobb baloldali pártoktól egyszerűen a Tiszához lett átirányítva.

De térjünk vissza a borsodi iskolákhoz, és Derdák Tibor, Orsós János, valamint – még ha meglepő is – Jakab Péter nevéhez.

Az általuk alapított vagy vezetett intézmények – a sajókazai Dr. Ambedkar Gimnázium és Szakképző Iskola gyökereivel rendelkező, ma elsősorban miskolci Dr. Ámbédkar Technikum és Gimnázium, valamint a miskolci Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Általános és Középiskola – egyfelől innovatívnak tartott Waldorf-inspirálta módszerekkel, buddhista (Ambedkarita) elemekkel és közösségi támogatással próbálnak segíteni mélyszegénységben élő fiataloknak érettségit és/vagy szakmát szerezni. Másfelől azonban folyamatos támadások kereszttüzében állnak a finanszírozási visszaélések gyanúja, hatósági vizsgálatok, rendőri intézkedések és különösen súlyos, szexuális visszaélésekre utaló vádak miatt, melyek rendre előbukkannak.

     
Derdák Tibor

Derdák Tibor pályája a rendszerváltás idején indult igazán. Az 1961-ben született szociológus és tanár 1987-től Baranya megyében, Magyarmecskén tanított általános iskolában, majd 1990-ben az SZDSZ listájáról országgyűlési képviselő lett, egészen 1994-ig. Politikai szerepe után bekapcsolódott a roma nemzetiségi oktatásba, és a pécsi Gandhi Gimnáziumnál dolgozott, majd 1996-tól a mánfai Collegium Martineum egyik szervezője és nevelőtanára lett. Találtunk olyan cikkeket az interneten, melyek a mai napig fellelhetőek, és melyek szerint „Derdák … szereti a cigányokat. Különösen a fiatal cigány fiúkat! […] Derdák Tibor a kilencvenes évek közepén elvált, s a mánfai kollégium nevelőtanáraként(!) rövidesen már egészen nyíltan érdeklődött a fiatal fiúk iránt”.

Van olyan írás, mely részletezi, hogy a kollégium vezetése állítólag összehozta őt Orsós Jánossal, az 1975-ös születésű hidasi roma származású fiatalemberrel, aki ekkor még érettségi nélkül érkezett az intézménybe. Az állítások szerint „a kollégium teljes gyermekállománya előtt űzte, amit űzött… De legalább egymással foglalkoztak”.

Ezek a cikkek expliciten „pedofilként” és „homokosként” címkézték Derdákot, Orsóst pedig mint korai partnerét említik, aki később látványosan hízni kezdett, mire Derdák állítólag kidobta mint párkapcsolati partnert, de munkatársként megtartotta. A vádak szerint Derdák 2000 körül újabb „fiatalítással” próbálkozott, ami miatt a kollégium és az Amrita Alapítvány vezetése kitette a szűrét; ekkor idegrohamokról és öncsonkításról is szó esett.

Ezeket a leírásokat egyesek erősen sértő, rasszista és homofób hangvételűnek találták, és le kell szögezni, hogy konkrét bírósági ítéletet, rendőrségi eljárást, áldozati vallomást vagy hivatalos nyomozást egyik cikk sem említ.

Azok szerint, akik úgy vélik, ez a fent idézett narratíva elsősorban politikai támadásként olvasható, az SZDSZ-es múltat és a „cigányügyek” közpénzlenyúlását hangsúlyozva, elfeledkeznek arról, hogy nem is olyan régen hasonló esetben azonnal megindult a baloldali lejárató gépezet, és még bizonyíték sem kellett a „Zsolti bácsi” szlogen összemosására egy fideszes politikussal.

Orsós János története ezzel párhuzamosan indul. Hidasi roma családból származik, kilenc testvér között nőtt fel mélyszegénységben, vályogházban. Derdák segítségével vált nevelőtanárrá a mánfai kollégiumban, később levelezőn érettségizett, majd közoktatási szakértő lett, bár arra vonatkozóan nem találtunk információt, hol és milyen egyetemen végzett.

Orsós János

A két férfi közös pályája a 2000-es évektől erősödött: indiai kapcsolatok (Nagpur, Ambedkarita buddhista közösségek), majd 2007-ben a sajókazai Dr. Ambedkar Gimnázium és Szakképző Iskola megalapítása a Dzsaj Bhím buddhista közösség keretében. Az intézmény Waldorf-pedagógiai elemeket ötvöz a helyi roma igényekkel, érettségit és szakmákat kínál a hátrányos helyzetű fiataloknak. Később Miskolcon is létrehoztak kollégiummal kiegészített iskolát is.

A közösség élelmiszer-segélyt, jogi támogatást, közösségi programokat nyújt a Sajó menti telepeken (Sólyom, Petőfi), ahol 600–800 roma lakos él gyakran leromlott körülmények között, árvízveszélyben, csatornázás nélkül.

Ezek az intézmények azonban gyakran konfliktusba kerülnek a hatóságokkal.

Sajókazán rendőrök érkeztek az iskolába, és bilincsben vittek el négy kiskorú, 14-16 éves diákot  csoportos zaklatás gyanújával egy udvari konfliktus miatt. A diákok beismerő vallomást tettek, de a közösség vezetői indokolatlannak tartották az akciót. Ősszel népszámlálási adatgyűjtés miatt indult vizsgálat, miután sok roma lakos buddhistának vallotta magát a Dzsaj Bhím önkéntesei segítségével, és a jegyző bejelentése nyomán adatkezelési aggályok merültek fel.

A miskolci Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola ügye 2009–2010 körül kapcsolódik össze Jakab Péterrel. A történelem szakos tanár az iskolában dolgozott, amikor a Jobbik miskolci szervezetének alelnöke és önkormányzati képviselőjelöltje lett. Amikor ez kiderült, az iskola elbocsátotta. Jakab Péter hangfelvételt készített az igazgatóval folytatott beszélgetésről, ahol ultimátumot kapott a politikai tevékenység miatt. Érdekes módon ez a hangfelvétel azóta eltűnt az internetről.

Munkaügyi pert indított, de a Miskolci Városi Bíróság jogerősen elutasította és a hangfelvétel ellenére az elbocsátást nem pusztán politikai okokból, hanem titoktartási kötelezettség megsértése (a létszám nyilvánosságra hozatala) és a roma szülőkben keltett félelem miatt tartották jogszerűnek. Jakabot 100 ezer forint megfizetésére kötelezték.

Jakab a miskolci közgyűlésen cigánybizniszről beszélt, „fészekrakókkal elcigányosító” szocialistákról, mire a fideszes polgármester felszólította, hogy indulatait ne ott vezesse le.

Jakab Péter politikai pályafutásának radikális fordulata

Jakab Péter pályája jól példázza a magyar politika egyik legfeltűnőbb színeváltozását. A 2010-es évek elején, mint a Jobbik miskolci szervezetének alelnöke és önkormányzati képviselője, gyakran élesen fogalmazott a roma közösségekkel kapcsolatban. Korábbi nyilatkozataiban például azt állította, hogy „a cigányok zöme lop, a szobába piszkít, és nem akar dolgozni”, vagy hogy „a Jobbik pokollá fogja tenni a cigányok életét”. Ezek a megszólalások a Jobbik akkoriban jellemző radikális, „cigánybűnözés” tematikájú retorikájába illeszkedtek.

Hasonlóan éles hangot ütött meg a szexuális kisebbségekkel szemben is. 2010-ben a Pride-on vonulókat „aberráltnak” nevezte, és a Jobbik aktív résztvevője volt a Budapest Pride elleni tüntetéseknek és akcióknak. A párt akkoriban következetesen ellenezte az LMBTQ-jogok kiterjesztését, támogatta a gyermekvédelmi törvényt (a „pedofiltörvény” néven ismert szigorítást), és Jakab Péter 2021-ben még mint Jobbik-elnök megszavazta annak módosítását. Ezekben az években a „Isten, haza, család” hármasát hirdetve, konzervatív-nemzeti radikális imázst épített ki.

Ma viszont teljesen más képet mutat. 2026 januárjában bejelentették, hogy Jakab Péter a Demokratikus Koalíció (DK) jelöltjeként indul a parlamenti választásokon Miskolcon és környékén (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1. választókerület).

A DK régóta aktív résztvevője a Budapest Pride-nak, nyíltan támogatja az LMBTQ-jogokat, a pride-felvonulásokat és a szexuális kisebbségek védelmét.

Jakab Péter ezzel a szövetséggel gyakorlatilag szembefordult korábbi önmagával: aki egykor „aberráltnak” bélyegezte a melegeket és romaellenes nyilatkozatokat tett, ma egy olyan párt színeiben méretteti meg magát, amely ezeknek az értékeknek az ellentétét képviseli.

Ez a váltás – a Jobbik radikális időszakától a Nép Pártján megalapításán át a DK-hoz való csatlakozásig – sok korábbi támogatója számára hiteltelenné teszi őt. A személyes életével kapcsolatos vádak (családja elhagyása, kapcsolat a korábbi asszisztenssel, Molnár Enikővel, aki háromgyermekes anyaként dolgozott a Jobbik-környezetben) is hozzájárulnak a képmutatás vádjához.

De térjünk vissza Orsósékhoz

Az elmúlt évtized közéleti demonstrációinak térképén leginkább Orsós János neve rajzol ki folyamatos vonalat, míg Derdák Tibor inkább ritkábban, háttérszereplőként bukkan fel a tudósításokban. Kettejük közös intézménye, a Dr. Ámbédkar Iskola az oktatási viták és roma érdekvédelmi ügyek körül vált visszatérő hivatkozási ponttá, míg a Kalyi Jag neve inkább intézményi viták kapcsán került elő, nem pedig utcai megmozdulások színpadáról.

Orsós János a 2010-es évek második felétől egyre gyakrabban tűnt fel olyan rendezvényeken, ahol az oktatás állapota vagy a roma közösségek társadalmi helyzete került reflektorfénybe.

Ezek között voltak a Tanítanék Mozgalom által szervezett események is, melyek a pedagógushiányról, a szegregációról és az iskolák forráshiányáról szóltak erős baloldali támogatottsággal, és a szakmai érvek helyett gyakorta a Fidesz ostorozása volt a felszólalók retorikájának középpontjában.

Ezeken Orsós rendszerint személyes történetekkel, miskolci tapasztalatokkal és az Ámbédkar diákjainak sorsával érvelt, beszédeiben keverve a pedagógusi higgadtságot a mozgalmi hevülettel.

A 2022-es tanártüntetések idején neve már kifejezetten a budapesti demonstrációk szónoklistáján is felbukkant. Az oktatáspolitika ellen tiltakozó tömeg előtt az iskolai mindennapokról, a roma tanulók előtt tornyosuló akadályokról és a pedagógusok túlterheltségéről beszélt, és a sajtó több beszámolóban is az egyik markáns megszólalóként említette.

Ezek az alkalmak tették igazán országosan ismertté a szerepét: nem csupán egy iskola vezetőjeként, hanem a roma oktatás egyik hangosabb közéleti arcaként.

A legnagyobb visszhangot azonban a 2026 eleji politikai viták idején tartott felszólalásai váltották ki. Amikor Lázár János építési és közlekedési miniszter balatonalmádi lakossági fórumán romákat sértő kijelentéseket tett – utalva arra, hogy migránsok híján a vonatok vécéinek takarítását a romáknak kellene végezniük -, országos felháborodást váltott ki.

Bár a miniszter bocsánatot kért, január 31-én Budapesten, az Építési és Közlekedési Minisztérium előtt több százan tüntettek pártfüggetlen demonstráción fáklyákkal, WC-kefékkel és transzparensekkel, a miniszter lemondását követelve. Orsós János itt is felszólalt. Személyes hangon kezdte, apja szavait idézve („Ha tanulunk, bármi lehet belőlünk – ezt apukám mondta, és inkább neki hiszek, mint Lázár Jánosnak”), majd a vécékefés ügyet egy hosszabb kormányzati narratíva részeként értékelte, felidézve a szegregációtól a tankötelezettség csökkentésén át az önazonosságvédelmi törvényig terjedő intézkedéseket.

(Orsós a Lázár elleni tüntetésen)

Beszédeiben hangsúlyozta, hogy a romák nem problémát, hanem erőforrást jelentenek, és a megalázó szavak kasztrendszert építenek. A tüntetésen skandálták: „Lázár, takarodj!”, és a magyar-cigány Himnusz eléneklésével zárult. Orsós ezen túl is aktív maradt: interjúkban, videókban és egyéb fórumokon bírálta a kormány romapolitikáját.

Persze mindez így nagyon szépen hangzik, különösen azért, mert Derdáknak köszönhetően Orsós mindig is a pénzcsapok közelében volt, ám azt még cigány vezetők is elismerik, hogy a támogatások és közpénzek valahogy sosem jutnak el azokhoz, akiket illetnek.

Derdák Tibor persze annyira nem szeret szerepelni, ő inkább a sajtóinterjúk és háttérbeszélgetések világában maradt látható, bár néhány alkalommal együtt jelent meg Orsóssal nagyobb közéleti eseményeken vagy menetszerű megmozdulások környékén, de a róla szóló tudósítások ritkán emelik ki külön szónokként egy-egy tüntetésen. Inkább szakmai magyarázóként, az iskola működésének nehézségeiről beszélő oktatási vezetőként ábrázolják, akinek megszólalásai a demonstrációk zaját követő csendesebb elemzésekhez kapcsolódtak, és – nem meglepő módon – az iskolák fenntartására helyezték a hangsúlyt.

A liberális hüllőkeltetők hálózata: alternatív iskolák Magyarországon

Magyarországon az elmúlt évtizedekben egy sajátos alternatív oktatási hálózat alakult ki, amelyeket jobboldali körökben gyakran „liberális hüllőkeltetőknek” neveznek. Ezek az intézmények – a Kajos család-féle Tanext Akadémia, Iványi Gábor Oltalom-karitatív iskolái, az Orsós János vezette Dzsaj Bhím/Ambedkar iskolák, vagy eggyel magasabb szinten a CEU és az SZFE – nem csupán oktatnak, hanem kritikusok szerint

ideológiai nevelést folytatnak, ahol a liberális-globalista értékek (nyílt társadalom, multikulturalizmus, LMBTQ-tolerancia, kormánykritikus gondolkodás) kerülnek előtérbe, gyakran külföldi vagy nemzetközi támogatással.

A Tanext Akadémia esetében évek óta jogi hercehurcák, feljelentések, perek és elszámolási problémák jellemzik a működést. Kritikus források szerint közpénzből finanszírozott „oktatási piramisjáték” zajlik, és rendszeresen érkeznek feljelentések nem elszámolt támogatások, hiányzó dokumentációk miatt, miközben tanárok panaszkodnak kifizetetlen munkabérek vagy késedelmes fizetések miatt. Ennek ellenére a tanévek rendre elindulnak, a következmények pedig elmaradnak.

Iványi Gábor metodista lelkész Oltalom Karitatív Egyesületéhez kötődő iskolái és intézményei hasonló pénzügyi átláthatatlansággal küzdenek. 2022-ben a NAV házkutatást tartott az egyesületnél, költségvetési csalás gyanújával. A hatóság szerint 2015–2019 között több mint hárommilliárd forintnyi munkavállalói járulékot nem fizettek be az alkalmazottak után, emellett jelentős inkasszók történtek, amelyek miatt hónapokig nem tudták kifizetni a dolgozók bérét. Iványiék szerint az állam tartozik nekik nagy összeggel, a NAV viszont feketefoglalkoztatást és járulékcsalást feltételez.

Az Orsós János és Derdák Tibor vezette Dzsaj Bhím közösség roma nemzetiségi iskoláinál elsősorban az látszik problémásnak, hogy a sokéves állami és európai uniós támogatás ellenére a beleöntött pénzek hatása nem igazán mérhető a diákok eredményességében vagy a lemorzsolódás csökkenésében. Kritikusok szerint a pénz nagy része nem a minőségi oktatásra, hanem a fenntartási költségek mellett inkább egyéb közösségi programokra vagy átláthatatlan tételekre megy el. Emellett egyes forrásokban évtizedek óta felbukkannak súlyos, szexuális visszaélésekre és pedofíliára utaló vádak a mánfai kollégiumi időszakból Derdák és Orsós állítólagos kapcsolatával kapcsolatban, bár ezek bírósági megerősítést nem nyertek.

A Central European University (CEU) esetében a külföldi befolyásolás egyértelmű, hiszen a George Soros Open Society Foundations által alapított és hosszan támogatott intézmény nyíltan a „nyílt társadalom” ideológiáját képviseli. A 2017-es lex CEU miatt az egyetem nagy részét Bécsbe kellett költöztetni.

Az SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) esetében a 2020-as modellváltás előtt az intézményt hosszú évekig liberális, baloldali értelmiségi körök uralták, ahol a képzés gyakran politikai aktivizmussal és LMBTQ-témák hangsúlyos szerepeltetésével párosult. A tiltakozások és az egyetemfoglalás is ezt a kulturális-ideológiai harcot tükrözték.

Ezek az intézmények hálózatos jellegükkel – átláthatatlan, zavaros pénzügyek, nemzetközi támogatások, közös értékrend, aktivista kimenet – nem véletlenül váltak a jobboldali kritika célpontjává. Kritikusaik szerint nem az oktatás a fő céljuk, hanem egy bizonyos világnézet újratermelése, miközben pénzügyi átláthatatlanság, járulékcsalás és eredménytelen pénzköltés árnyékolja be működésüket.

A roma iskolákkal kapcsolatos történetek konkrét bizonyítékok híján is évtizedek óta táplálják a polarizációt, anélkül hogy a vádak többsége bíróságon vagy hivatalos eljárásban megerősítést nyert volna. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ennek egyetlen oka az egyre népesebb hazai cigányság szavazóbázisként való felhasználása. És máris érthető, mit is keres Orsós János, háta mögött Derdákkal, de akár a tegnapi cikkben idézett Kajosok a közoktatásban – persze a pénzükön kívül.