Mi zajlik most Grönlandon? – katonai jelenlét, nagyhatalmi feszültség és a NATO törésvonalai

Az elmúlt napok hírei alapján Grönland körül látványosan sűrűsödik a geopolitikai levegő. Ami első pillantásra „szokásos” sarkvidéki hadgyakorlatnak tűnhet, az valójában egy sokkal mélyebb stratégiai konfliktus tünete: a nagyhatalmak Északi-sarkvidékért folytatott versenyének egyik legérzékenyebb pontja került reflektorfénybe.

Katonák érkeznek – de nem váratlanul

A dán hadsereg több hullámban katonai kontingenseket vezényelt Grönlandra, elsősorban Nuukba és Kangerlussuaq térségébe. A hivatalos indoklás szerint mindez a hosszabb ideje tervezett Arctic Endurance hadgyakorlat része, amelynek célja a szélsőséges sarkvidéki körülmények közötti műveleti képességek fenntartása. A hangsúly azonban nemcsak Dánián van: több európai NATO-tagállam – köztük skandináv és nyugat-európai országok – is csapatokat küld a szigetre.

Ez önmagában még nem lenne rendkívüli, hiszen az Északi-sarkvidék évek óta a katonai tervezés egyik fókuszterülete, az orosz és kínai aktivitás miatt pedig a NATO folyamatos jelenléttel igyekszik jelezni elkötelezettségét. A mostani helyzet azonban túlmutat egy rutinszerű erődemonstráción.

Az amerikai árnyék

A feszültség igazi katalizátora az Egyesült Államok viselkedése. Dán sajtóértesülések szerint amerikai katonai és hírszerzési szervek részletes adatgyűjtést folytattak grönlandi dán katonai létesítményekről, kikötőkről és repülőterekről – olyan információkról, amelyek egy esetleges katonai művelethez is felhasználhatók lennének. Koppenhága ezt súlyos bizalomvesztésként értékeli, különösen annak fényében, hogy Washington és Dánia között évtizedes védelmi megállapodások vannak érvényben.

A háttérben ott húzódik Donald Trump régóta hangoztatott elképzelése Grönland amerikai ellenőrzés alá vonásáról. A korábbi „vásárlási ajánlat” sokáig politikai kuriózumnak tűnt, mára azonban európai szemmel egyre inkább stratégiai fenyegetésként értelmezik.

Grönland ritkaföldfémekben gazdag, kulcsfontosságú a sarkvidéki hajózási útvonalak és a rakétavédelmi rendszerek szempontjából – vagyis minden nagyhatalmi játszma metszéspontjában áll.

NATO: szövetség vagy érdekütköző tér?

A kialakult helyzet különösen kellemetlen a NATO számára. Egyfelől Grönland NATO-terület, amelynek védelme kollektív kötelezettség. Másfelől most először merül fel komolyan az a lehetőség, hogy a szövetség egyik vezető hatalma nyomást gyakorol egy másik tagállam autonóm területére.

A Trump-adminisztráció által kivetett vámok több európai NATO-ország ellen – válaszul a grönlandi katonai jelenlét megerősítésére – már nemcsak diplomáciai üzenetek, hanem nyílt politikai büntetőintézkedések. Ez sok európai fővárosban azt az érzést erősíti, hogy a NATO-n belüli egység nem magától értetődő, és akár tudatosan is gyengíthető.

Grönlandi reakció: felkészülni a legrosszabbra

A grönlandi kormány retorikája szintén keményedett. A miniszterelnök nyilvánosan arról beszélt, hogy bár egy fegyveres invázió nem valószínű, nem is zárható ki teljesen, ezért a lakosságnak és az intézményeknek fel kell készülniük minden forgatókönyvre. Ez a kijelentés önmagában is jelzi, mennyire rendkívüli a helyzet: autonóm terület vezetője ritkán beszél ilyen nyíltan egy NATO-szövetséges potenciális katonai lépéséről.

Ukrajna távolságtartása

Érdekes mellékszál Volodimir Zelenszkij megszólalása is. Az ukrán elnök világossá tette, hogy Ukrajna nem küld csapatokat Grönland védelmére, és nem is képes erre a saját háborús helyzete miatt. Ugyanakkor hangsúlyozta Dánia szuverenitásának tiszteletben tartását, és finoman jelezte: Európának diplomáciai eszközökkel kell kezelnie a kialakuló válságot.

Ez a nyilatkozat egyszerre realista és beszédes. Ukrajna nem akar – és nem is tud – újabb frontot nyitni, ugyanakkor nem legitimálja az amerikai nyomásgyakorlást sem.

Több mint egy sziget ügye

A grönlandi helyzet messze nem pusztán regionális kérdés. Egyszerre szól a sarkvidék jövőjéről, a nyersanyagok feletti kontrollról, a NATO belső kohéziójáról és arról, hogy meddig terjedhet egy nagyhatalom mozgástere még szövetségesek rovására is. A katonai gyakorlatok, a hírszerzési botrányok és a politikai nyilatkozatok együtt egy olyan képet rajzolnak ki, ahol Grönland nem cél, hanem eszköz – egy stratégiai sakktábla közepén.

A következő hetek kulcskérdése az lesz, hogy a feszültség intézményes mederben marad-e, vagy tovább mélyíti az amúgy is repedező transzatlanti bizalmat. Egy dolog biztos: ami most Grönlandon történik, annak következményei messze túlmutatnak a sarkkörön.