Aki legyet fog szilveszterkor, szerencsés lesz az új évben, és nagy úr lesz, aki az év első napján születik

Kitolókásával, kerek kaláccsal, friss egész kenyérrel búcsúztatták az új évet a vidékünkön, ami egyébként csak a XVII. század óta esik stabilan december végére. Másnap meg szórták szét a házban a kukoricát.

A szilveszteri hálaadó mise után fogadták meg több helyen a béreseket, a ma ismert módon szilveszterezni először a városi fiatalok kezdtek. Az éjfelet azért több helyen megvárták, a lányoknál forgott a szita, főtt a gombóc. Ha szeretné tudni, hogyan üdvözölték az új évet a 19. században, huszadik század első felében Szegeden és környékén, jó helyen jár, még néhány köszöntőt is olvashat.

A naptári év utolsó napja december 31., de nem olyan régóta kezdődik január elsejével az új év. A XVII. században kapcsolódott véglegesen ehhez a naphoz az évkezdet, hívta fel a figyelmet Bálint Sándor is A szögedi nemzet című monográfiájában, a jeles napoknál. A Magyar Néprajzi Lexikonban az áll:

„A középkori Európában többféle évkezdet volt szokásban. Hazánkban az esztendőt az egész középkoron át karácsony napjától december 25-től számították. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár tette általánossá.”

A év utolsó napjának hagyományai összefolynak az újévi szokásokkal, ezt a lexikon és a néprajztudós is kihangsúlyozta: a nap egyébként Szent Szilveszter pápa (314–335) ünnepe. Az egyházi év adventtel kezdődik, szilveszter a polgári év utolsó napja, az új esztendő vigíliája: ebben a cikkben a szegedi és környékbeli hagyományokról olvashatnak. Fennmaradt egy régi hódmezővásárhelyi találós kérdés Szilveszter és újév kapcsán:

Halott minden háznál, de nem harangoznak,
A halottas háznál nem is siránkoznak.
Amely napon megholt, el is temettetett,
S másnap a halottnak gyermeke született.

A ma ismert szilveszterezés sokáig nem volt szokásban. „A szilveszterözés, vagyis az éjfél utánig tartó polgári, városi jellegű mulatság, virrasztás népünk körében eleinte inkább csak a fiatalság körében divatozott. A múlt század derekáról néhány jellegzetes rókusi adatot köszönhetünk Varga János buzgalmának. Ő jegyezte föl, hogy akkoriban éjfélkor az óévet ezzel a rigmussal búcsúztatták:

Dicsértessék a Jézus Krisztus,
A Szűz Máriának szent neve.
Tizenkettőt vert az óra,
Dicsértessék egek Ura.
Lehunyta a vén a szemét,
Dicsérjük a Jézus nevét.
Tormázzuk be a szemünket,
Hullassuk a könnyeinket.
Gyászoljuk meg halottunkat,
Üssük össze poharunkat!

Béresök vecsernyéje, kerek kalács

A templomban szilveszter estéjén tartották az év végi hálaadó misét. Tápén ennek béresök vecsernyéje volt a neve, mert ilyenkor gyülekeztek azok a béresek a templom előtt, akik új gazdás kerestek az új esztendőre, és itt is fogadták meg őket. Másutt ez Jézus nevenapján, vagyis az újévet követő vasárnap történt.

• Tápén ezen a napon kitolókása néven ismert keményre főzött köleskása került az asztalra – nem tudjuk, köze van-e az elnevezésnek a szülés végéhez, de végül is miért ne, jön az új év.
• Alsótanyán kerek tepsiben sütöttek kerek kalácsot, hogy az esztendő ezzel is kerek legyen.
• Földeákon kenyeret sütöttek, hogy egész kenyérrel forduljanak az új évbe.
• Balástyán felkeltették a jószágot is, ilyenkor etették meg az állatokkal a karácsonyi takarmányt.

Lehet, hogy nem szilvesztereztek a mai értelemben, de nem feküdtek korán az emberek. Tápén azért várták meg az éjfelet ébren, hogy talpon menjenek át az új esztendőbe. Algyőn kimentek Szilveszter éjszakáján az ólhoz megfogdosni a malacok fülét, hogy szerencsések legyenek a következő évben. Ha már állatok: aki legyet fogott, az számíthatott rá az az apácaiak szerint, hogy az új évben megtalálja a szerencse.

Az algyői gyerekeknek ezen a napon jutott az, ami másutt Aprószentök napján érte őket – ez a Heródestől lemészároltatott bibliai csecsemők emlékünnepe, december 28-ára esik. Mustármagért küldték őket a szomszédba, ahol is előkerült a nyírfavessző, ha nem volt, akkor valami más bot, amivel megverték őket, hogy egészségesek maradjanak. A megvert gyerekek engesztelésül ajándékot kaptak.

Forgott a szita, főtt a gombóc

Mint minden olyan nap, ami valamiféle fordulóponthoz köthető, Szilveszter éjszakája is alkalmasnak ítéltetett arra, hogy megtudakolják a lányok, ki lesz a kérőjük.

Lányok és legények is kellettek a szita forgatásához: körbeültek, a körön belül elég helyet hagyva a szita forgásának. Egy lány bement a kör közepére, rigmussal kérte a jövendölő szitát, mutassa meg a kérőjét, merről várhatja. Megpördítette a kis szitát két ujjával, ami nekilódult valamerre, valamelyik legénynek.

A gombócfőzéshez már nem kellettek legények, csak a nevük. Szintén Varga jános jegyezte fel:

„Gyúr ki-ki három gombócot, és mindegyikbe egy-egy kóródarabkát dug, elnevezvén egyiket egynek, másikat másnak. Egyet mindenesetre a választott nevére keresztel. A tűzhelyen lobogó láng mellett forr a bográcsban a víz, és a gombócos lányok kipirult tekintettel állják körül a tüzet.” Amelyik gombócot a víz először fölvetette, az lesz a kérő.

Az ólomöntés, amivel szintén a jövendőbeliről szerettek volna megtudni dolgokat a lányok, még a 20. század második felében is tartotta magát itt-ott. Következtettek a kérőre Szilveszter éjszakáján a kakaskukorékolásból is. Éjfélkor így köszöntötték az új esztendőt:

Adjon Isten boldogságot,
Sok kétszerest, kevés zsákot.
Túrót sokat, kevés zacskót,
Kevés ládát, de sok bankót.
Adjon Isten békességöt,
Parázsnyelvű feleségöt.

Újév napjára, ahogy a néprajztudós írta, a decemberi, egykor évkezdőnek tekintett napok szokásai, hiedelmei is áttelepültek. Általános volt a hiedelem a szegedi tájon is, hogy

amit újév napján cselekszünk, ahogyan viselkedünk, ami ér bennünket, hasonlóképpen lesz az az egész esztendőben.

Ezért is szoktam én újév napján egy jó nagyot sétálni, biztos ami biztos. Régen ezt másképp értelmezték, korán keltek a család tagjai, volt, ahol kint mosdottak a kútnál, hogy lusták ne legyenek. A tápaiak úgy tartották, hogy ezen a napon még a fekvőbetegnek is fel kell kelnie, különben egész évre a betegágyban ragadnak: napközben senki sem feküdt le, nehogy betegesek legyenek az évben. Tartózkodtak a veszekedéstől, hogy békességben éljenek: ez a szokást mondjuk simán lehetne most is tartani.

Szemes étel, aprópénz, dudaszó

Azért, hogy sok aranyuk, ezüstjük legyen, szemeset ettek: rizskását, kölest, kukoricát. A földeákiak kirúgtak a hámból, ők szét is szórták a szobában a főtt kukoricát. Az asztalra csak disznóhús kerülhetett, lehetőleg az orra, hogy kitúrja a szerencsét. Főztek szármát, káposztát, sütöttek rétest, bélest, hogy sok bankójuk legyen. Sövényházán újév reggelére sült ki a kenyér, mert az új évet kenyérrel kellett kezdeni, hogy mindig jusson belőle az asztalra.

Fontos volt újév napján kerülni a pénzkiadást, legfeljebb ajándékba szabadott pénzt adni a csanádapácaiak szerint. Nem szabadott kölcsönkérni semmit, a tápaiak szerint aki ilyenkor kölcsönkér, egész évben a máséra szorul.

A kiszomboriak szerint olyan vízben kell reggel megmosakodni, amibe sok aprópénzt vetettek, ilyenben fürdették meg a kisgyerekeket is. Utána meghintették szenteltvízzel, és háromszor azt mondták: „Kincsökben gazdag légyön, lelke üdvösségöt végyön!” Volt, ahol gyerekek jártak rigmusokkal újévet köszönteni, amiért ajándékot kaptak.

Tartották, hogy aki újév napján születik nagy úr lesz, és aki elesik ezen a napon, azt az esztendőben valamikor nagy bánat éri. Ha újév napja péntekre esik, terméketlen lesz az év,

és ha aznap kétszer találkozunk ugyanazzal az emberrel, nem fogunk az évben meghalni.

Az újévi vízhordás is több helyen feltűnik a hagyományok között. Deszken az ment a kútra vízért, aki a leghamarabb felkelt, és amikor bement a vízzel a szobába, megkérdezték, mit hozott. Ő erre ezt mondta: erőt, egészséget, áldást, békességöt, szöröncsét! Régi ószentiváni hagyomány szerint aki újév napján vizet hoz a kútról, a kapun két kannával beönt, hogy így ömöljön a pénz is be a házba.

Hitték azt is, hogy ha férfi lép be először a házba, akkor a család újszülött jószágai majd kanok lesznek, ha pedig nő, akkor nőstények. Csólyospálosra vándorolt alsótanyai családok ezen a napon a karácsonyi szalmával szoktak begyújtani, amelyből a jószág is kapott. Alsótanyán régebben házas férfiak mentek dudaszóval újévet köszönteni. A zajkeltés hagyománya, amit Szilveszter éjszakájához is köt a néprajz, eredetileg gonoszűző célzatú.

(szeged.hu)