Technóra táncoló forradalmárok – amikor a „szabadság” címkéje alatt a drogliberalizációt árulják

Szombaton újabb „bulipolitikai” tüntetés zajlott a Kossuth téren, ahol a demonstrálók a kormány drogpolitikája és a közelmúlt razziái ellen tiltakoztak – természetesen technóra táncolva, hiszen semmi sem üzen jobban józanságot, mint egy rave-hangulatú „jogvédő” megmozdulás.

A rendezvény fő üzenete szerint a hatóságoknak „ki kell takarodniuk a zsebeinkből” – ahogy az egyik transzparensen is állt –, és a tiltakozók úgy vélték:

„a hatalom drogháborúja valójában kultúrharc és megfélemlítés”,

amely a „békés bulizókat” és a „kormánykritikus zenészeket” vegzálja, miközben a „vidéki szegénytelepek dizájnerdrog-krízisével” senki sem foglalkozik.

A résztvevők szerint a „zéró tolerancia helyett valódi prevenció, oktatás és ártalomcsökkentés kellene” – azaz, ha lefordítjuk: ne zaklassák őket, ha belövöldözött állapotban szeretnének bulizgatni valahol.

Érdekes módon azonban a demonstráción nem volt szó arról, hogy Budapest utcáin egyre gyakrabban találkozni üvöltöző, agresszív, kapukat berúgó drogosokkal, akik már régen nem csak a saját „szabadságukat” veszélyeztetik. Erről megfeledkeztek. Vajon miért?

A drogliberalizáció új prófétái: Puzsér Róbert és társai

A megmozdulás egyik főszereplője Puzsér Róbert volt – aki korábban saját kokainos botrányával került a címlapokra. Most viszont nagy lendülettel szónokolt:

„A hatalom feladata nem az állampolgárok üldözése, hanem az orvosok által veszélyesnek ítélt szerek kereskedelmének a szankcionálása.”

Majd folytatta:

„Nincs az első egymillió feladata között, hogy kokainozó popsztárokat vagy füvező fiatalokat vegzáljon.”

A hallgatóság tapsolt – noha maga a gondolatmenet Önmagát cáfolja. Ha valaki a „kokainozó popsztárokat” nem tekinti problémának, azzal tulajdonképpen a drogbirtoklás normalizálását támogatja. Nem mellékesen, Puzsér pont akkor beszélt a kokainozás üldözésének feleslegességéről, amikor ByeAlexnél – akit a tüntetők hősi mártírként ünnepeltek – éppen kokaint találtak.

A felszólaló azt is sérelmezte, hogy Magyarország nem követi a nyugati legalizációs trendet:

„A nyugati világ széltében-hosszában THC-legalizálás zajlik, Magyarország meg úgy vadászik füvező fiatalokra, mintha Oroszország egyik megyéje lenne.”

Ez az érv azonban azt a tényt kerüli meg, hogy ahol a legalizáció megtörtént, ott nőtt a fogyasztás, terjedtek a pszichózisok, romlott a közbiztonság és összeomlott a fiatalok mentális egészsége – Colorado, Portland vagy Amszterdam utcái erről tanúskodnak. Ettől persze könnyebb eltekinteni, ha valaki ideológiai okokból szeretné „szabadabbnak” látni a világot.

A razziák nem ok nélkül történtek

A tüntetés apropója a november 8-i Dojo-razia volt, ahol a rendőrség 211 embert ellenőrzött, 49-től vizeletmintát vett, és 16 ellen indult eljárás. A következő héten pedig ByeAlexnél és zenekaránál tartottak házkutatást, ahol kis mennyiségű kokaint találtak.

Mások szerint a rendőrség „túllőtt a célon”, ám a szervezők elfelejtenek egy apró részletet: a razziákat mindig információk, bejelentések vagy konkrét gyanú előzi meg. Nem véletlenül jelentek meg a hatóságok sem a klubban, sem egy kokainos ügyben érintett zenésznél.

A józan megközelítés: felelősség, nem fesztiválhangulat

Magyarországon ma a droghelyzet nem játék: terjed a kokain, tombol a dizájnerdrogok hulláma, és egyre több család életét teszi tönkre a függőség. Ebben a helyzetben felelőtlenség olyan tüntetést szervezni, ahol a drogpolitika komoly kérdéseiből látványos rave-et csinálnak, és azt sugallják, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a hatóságok nem mernek intézkedni.

A prevenció fontos – de az nem helyettesíti a törvények következetes betartatását.

A drogliberalizáció romantikus eszméi helyett sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a közélet szereplői – különösen azok, akiknek már voltak személyes drogügyeik – ne destabilizálják a közbiztonságot ideológiai kalandorsággal.