A híd közepén jött rá a nőre a gyötrő érzés. Miközben pisilt, a férfi eltakarta a kabátjával, de le sem vette róla a szemét

Tíz év alatt nagyjából 250 nőt mérgezhetett meg vízhajtóval a francia kulturális minisztérium volt HR-igazgatója. Az áldozatai a beosztottjai és az állásinterjúkra érkező pályázók közül kerültek ki.

Mind ugyanarról számoltak be: miután Christian Nègre itallal kínálta őket, rövid időn belül kínzó vizelési inger tört rájuk. Egyeseket az utcán érte a sürgető érzés, ahová az igazgató hívta le őket. Többen a férfi szeme láttára kényszerültek nyilvános pisilésre.

„Azóta nem volt olyan állásinterjúm, amikor ne jutott volna eszembe ez az epizód”

– írta le a maradandó emléket egy nő. Az egész botrány hat évvel ezelőtt robbant ki, ám a mai napig nem vonták felelősségre a tisztviselőt. Pedig a bűncselekményen nem sokat kell bizonyítani: több százan számoltak be ugyanarról a módszerről, ugyanazokról a tünetekről, és az elkövető maga is feljegyzést vezetett arról, hogyan hozta megalázó helyzetbe a körülötte lévő nőket.

Az áldozatok követelik, hogy a kormány sürgesse meg a nyomozást, és tegyenek végre pontot a kínos ügy végére. Az ügy most megint előtérbe került, miután a korábbi beszámolók után a napokban az áldozatok közül többen is nyilatkoztak arról a sajtónak, min mentek keresztül.

Vízhajtót adott nekik, aztán sétálni hívta őket

Alizée 23 éves volt 2011 körül, gyakornokként dolgozott a minisztériumban, ez volt az első munkahelye. Egy nap a HR-igazgató felajánlotta, hogy tartsanak egy külön beszélgetést a gyakornoki időszaka lezárásáról. Meglepte a dolog, mert addig egyszer sem beszélt Christian Nègre-rel, aki nem a közvetlen felettese volt. A beszélgetés elején a férfi kávéval kínálta, amit el is fogadott. „Hirtelen erős hasfájásom lett, a hólyagom környékén. Mintha felfáztam volna” – mondta. A fiatal nő kikéredzkedett a mosdóba, ahová Nègre aggodalmat színlelve, a nő vállára tett kézzel elkísérte.

„Miközben pisiltem a fülkében, megláttam az ajtó előtt két lábfejet” – idézte fel Alizée a zavarba ejtő helyzetet. Amikor kijött a mosdóból, a férfi vigyorogva várta, majd folytatta a beszélgetést, meglehetősen leereszkedő stílusban. A fiatal nő azt hitte, hogy a stressz miatt tört rá hirtelen a vizelési inger, sejtelme sem volt róla, hogy megmérgezték.

Nagyon szégyellte magát, és azt gondolta, hogy alkalmatlan lehet a pályára, ha ennyire nehezen viseli a nyomást. Csak 8 év múlva, egy újságcikk megjelenése után jött rá, hogy a kínos helyzet nem csak vele esett meg. 2019-ben jelent meg a Libération cikke, amiben több nő is arról számolt be, hogy a kulturális minisztérium egyik tisztviselője vízhajtót adott be nekik.

A cikkekben megszólalók mind ugyanazt a forgatókönyvet mesélték el. Legfeljebb abban különböznek a történetek, hogy az áldozat ott dolgozott, vagy épp állásinterjúra érkezett a minisztériumba. Nègre minden esetben teával vagy kávéval kínálta őket érkezés után. A beszámolók szerint a férfi már akkor is furán viselkedett, amikor meghozta az italokat. Amíg a nők elfogyasztották a vízhajtót, a férfi úgy tett, mintha a telefonján játszana. Valójában fotókat készített az áldozatai lábáról.

Ezt követően rendszerint felajánlotta a beosztottjainak és a felvételizőknek, hogy körbevezeti őket a környéken. Különféle indokokat hozott fel: szép az idő, és nem árt, ha a felvételiző megismeri a leendő munkahelye körül a kerületet. A nők nem mertek nemet mondani, úgy gondolták, ha a minisztériumban akarnak dolgozni, akkor jóban kell lenniük a főnökükkel. Nègre szándékosan távoli, kies helyszíneket választott a meeting lebonyolítására, például a Szajna menti rakpartot, vagy a Tuileriák kertjét. Nagyon lassú tempóban sétált, időnként meg is állt. Egyes esetekben ezek a séták 3 órán át tartottak. Közben hatni kezdett a vízhajtó, és a nőknek visszatarthatatlan ingerük támadt.

Anaïs de Vos 28 éves volt, amikor 2011-ben vezetői asszisztensi munkakörbe jelentkezett a kulturális minisztériumba. Udvariasságból ő is elfogadta a Nègre által kínált kávét, majd elment vele sétálni a környékre. Egy idő után kérte, hogy menjenek vissza, mert fázik, mire furcsa választ kapott: „A szemembe nézett, és azt mondta: »pisilnie kell?« Olyan volt, mintha egy felnőtt beszélne egy gyerekkel. Furcsának találtam, ezért elég hűvösen válaszoltam. Egy híd alatti tárolórekeszre mutatott, ahol pisilni lehet, amit visszautasítottam. Bekapcsolt a vészcsengő a fejemben, hogy valami nincs rendben.”

Christian Nègre – Fotó: X

A nő végül egy kávézóba rohant be, ahol a mosdó az emeleten volt, de mire odaért, nem tudta visszatartani az ingert. A HR-igazgató felajánlotta, hogy megszáríthatja a nadrágját az irodájában. „Így alsóneműben várhattam az irodájában. Semmit nem adott, amivel el tudtam volna takarni magam. Húsz percet vártam, aztán összeszedtem a dolgaimat, és leléptem. Úgy szégyelltem magam, hogy senkinek sem mertem róla beszélni” – mesélte a nő később. A hazafelé tartó vonaton nagyon rosszul érezte magát, az ájulás határán volt.

Volt olyan áldozat, aki a Szajna felett átívelő egyik híd közepén volt, amikor rátört a gyötrő érzés. Nem tudott mit tenni, leguggolt, és úgy pisilt, miközben Nègre gáláns lovagot játszva felajánlotta, hogy eltakarja a kabátjával. Közben azonban le sem vette a szemét az áldozata arcáról. A kabátos-eltakarós módszer visszatérő elem a történetekben. De minden áldozat arról számolt be, hogy a férfi nézte őket pisilés közben, direkt nem elfordulva takarta el őket.

Az áldozatokat testileg és lelkileg is megviselték a történtek. Egy nő kórházba is került húgyúti fertőzés és kezdődő hashártyagyulladás miatt. Olyan is volt, aki hat évig járt terápiára, mielőtt mesélni tudott volna bárkinek a történtekről. A legtöbben biztosak voltak benne, hogy ők voltak a hibásak, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem kereste őket.

„Felhívott a nyomozó, és megkérdezte, hogy ismerem-e ezt a bizonyos urat. Mondtam, hogy ha valakire egész életemben emlékezni fogok, akkor az ő.”

Perverzként tartották számon a minisztériumban

Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudott ennyi ideig garázdálkodni a tisztviselő a minisztériumban. Egyrészt, főleg olyan nőket szemelt ki, akik állásinterjúra jöttek, a kolléganői közül csak keveseket hozott bepisilős helyzetbe. Másrészt az emberek nyilván nem szívesen beszélnek róla, hogy majdnem összepisilték magukat a főnökük előtt, így egy ideig az áldozatok számára nem is derült ki, hogy nincsenek egyedül. Az viszont sokaknak világos volt, hogy Nègre perverz figura. A kollégái „fotós” néven is emlegették, miután többször is lebukott, hogy a nők lábát fotózgatja.

„De hát, kihez fordulhattunk volna, ha ő volt a HR-vezető?!” – mondta Liliane, az egyik áldozat. Nègre az évek során komoly pozíciókban fordult meg, nem volt könnyű megkérdőjelezni. Egy időben a Regionális Kulturális Ügyek Igazgatóságának egyik regionális igazgatóhelyettese volt, 2013 és 2015 között pedig a Nemek Közötti Egyenlőség Főtanácsában is dolgozott. Az évek során két helyen is dolgozott párhuzamosan, Párizsban és Strasbourgban, így ez is segítette az észrevétlen garázdálkodását.

De az sem igaz, hogy a beosztottjai ne próbálták volna meg jelezni, hogy mit csinál a tisztviselő. 2016-ban az egyik áldozat szólt az üzemorvosnak, aki viszont nem foglalkozott a panaszaival. Egy másik, Marie néven nevezett nő két emailben is panaszt tett a kulturális miniszternél. Nem kapott választ az aggályaira. Marie a rendőrségen is feljelentést akart tenni, de nem vették komolyan. Azt mondták neki, hogy nem lehet azért feljelentést tenni, mert bepisilt.

2018-ban végül azért indult vizsgálat a férfi ellen, mert lebukott, hogy egy tárgyaláson az asztal alatt fotózgatja a kolléganője lábát. Emiatt felfüggesztették és belső vizsgálat indult ellene. Ennek részeként fedeztek fel egy egészen különös tartalmú pendrive-ot a tisztviselőnél. Az adathordozón volt egy Excel-táblázat, „P-kísérlet” néven. Talán nem mondunk újat: ahogy magyarul, úgy sok más nyelven, köztük franciául is p-vel kezdődik a „pisilés” szó.

A táblázatban a férfi részletes feljegyzést vezetett arról, hogy kiket mérgezett meg diuretikummal, mikor és hogyan adta be a szert, mennyi időbe telt, hogy az hasson, és pontosan hol tört rá a vizelési inger a nőkre.

Azt is feljegyezte, hogy az áldozatok milyen fehérneműt viseltek, és mennyit pisiltek. A táblázatban 2009 és 2015 közötti esetek szerepeltek. Csak ebben az időszakban 179 nőt mérgezett meg a saját dokumentációja szerint, de az ügy nyilvánosságra kerülése óta ez a szám 242-re bővült. A rendőrség szerint a férfi a feketepiacon szerezte be a vízhajtásra használt szert.

„Szerettem volna, ha már korábban elkapnak. Kényszeres volt, de nem akartam megmérgezni ezeket a nőket. Nem gondoltam, hogy a vízhajtó egészségi problémákat is okozhat” – mondta Nègre a lebukása után.

Hat év alatt nem sokat haladt az ügy

Nègre-et a belső vizsgálat után eltávolították a pozíciójából, aztán 2019-ben vádat is emeltek ellene több különböző vádponttal. Ezek között volt „káros anyagok beadása”, magánélet sérelmére elkövetett bűncselekmény, pszichotrop anyagok megszerzése és birtoklása, nemi erőszak és szexuális zaklatás is. Ezeket a bűncselekményeket súlyosbítják más egyéb tényezők is, például hogy várandós nőt is megmérgezett, valamint az, hogy egyes áldozatai a beosztottjai közül kerültek ki, tehát Nègre a hatalmával is visszaélt.

Rachida Dati egy sajtótájékoztatón, 2025. szeptember 2-án – Fotó: Ludovic Marin / AFP

A kulturális miniszter, Rachida Dati azóta elrendelte, hogy hozzanak létre segélyvonalat az áldozatoknak. A bejelentők – függetlenül attól, hogy most is köztisztviselők-e még, vagy már nem – közvetlenül a kulturális minisztériumtól kérhetnek kártérítést.

A férfi azonban azóta is HR-esként dolgozik, csak már nem a minisztériumban. Az áldozatai közül egyesek megtalálták a LinkedIn-profilját is, amin állítólag csak nők önéletrajzait posztolja ki.

„Három hónappal ezelőtt elsőéves mesterképzéses hallgatókat kísért el a munkaügyi bíróságra. Ragadozó, és hagyják, hogy kapcsolatokat építsen, miközben a tárgyalására vár. Sírni tudnék azoktól a fotóktól, amiken fiatal nőkkel szerepel” – mondta Sylvie, az egyik áldozat a BFMTV-nek.

Nègre ugyanis a mai napig szabadlábon van. Hiába indult nyomozás, hiába az egyértelmű bizonyítékok, az elmúlt hat évben sehová nem haladt az ellene indított büntetőügy. „2025-öt írunk, és a nyomozás még mindig nem zárult le, ahogy az igazságügyi vizsgálat sem. Ez a helyzet botrányos mind a polgároknak, mind az igazságügyi intézményeknek” – mondta Lucile Collot, az egyik áldozat ügyvédje.

Több áldozat azt állítja, hogy az eljáró bírók soha nem is hallgatták ki őket. Az egyik, három áldozatot képviselő ügyvéd szerint a bíróknak valószínűleg kevés erőforrás áll a rendelkezésükre, hogy kihallgassák a rengeteg áldozatot. Ugyanakkor erre pszichésen is szükségük lenne a megalázott nőknek.

A botrányuknak egészen új színezetet ad a Pelicot-ügy is, ami behozta a közbeszédbe a „kémiai kényszerítés” fogalmát.

Franciaország történetének egyik legsúlyosabb, egyben legbizarrabb nemi erőszakkal kapcsolatos perében tavaly decemberben hozott ítéletet a francia bíróság. Dominique Pelicot-t húsz év börtönre ítélték, amiért éveken át elkábította, megerőszakolta, és erőszakra kínálta fel feleségét, Gisèle-t. Rajta kívül további ötven vádlottat talált bűnösnek a francia bíróság. A nyilvános tárgyalást vállaló Gisèle Pelicot a nők elleni erőszakkal szembeni harc hősévé vált.

A Pelicot-ügy felébresztette a reményt Nègre áldozataiban is. Egyesek abban reménykednek, hogy mivel hasonló módszerrel tették ki őket megaláztatásoknak, talán az ő ügyük is hamarabb rendeződhet. Alizée viszont nem túl optimista. „Most már mindenki tudja, mi az a kémiai kényszerítés. A Pelicot-ügynél azt mondták, hogy majd felrázza a dolgokat, bízzunk benne. De még mindig bizonytalanságban élünk. Úgy érezzük, mintha az igazságszolgáltatás elfeledett áldozatai lennénk” – panaszkodott.

Az ügyben eljáró két bíró azt reméli, hogy 2026-ban sikerül majd lezárni az ügyet, bár ezt nem merik biztosra kijelenteni. Attól függően, hogy végül mely vádakban találják bűnösnek, Christian Nègre legalább öt év börtönbüntetésre és 75 ezer eurós (kb. 28,6 millió forint) pénzbírságra számíthat.

(telex.hu)