Lemondott Keir Starmer brit miniszterelnök

Keir Starmer június 22-én, csaknem kétévnyi kormányzást követően hivatalosan bejelentette lemondását miniszterelnöki és pártelnöki tisztségéről.

Bár Starmer 2024-ben történelmi győzelemmel vezette vissza a Munkáspártot a kormányba, pozíciója az elmúlt időszakban belső és külső feszültségek miatt folyamatosan gyengült. A távozás közvetlen kiváltó okát a májusi angliai önkormányzati, valamint skót és walesi parlamenti választásokon elszenvedett súlyos vereségek jelentették, amelyek után egyértelművé vált, hogy kormányzása a végéhez közeledik.

A nehéz örökség és a sikertelen kampányígéretek

Starmer 2020 óta állt a Munkáspárt élén, és az ő vezetése alatt érték el a 2024-es nagyarányú választási sikert a Konzervatív Párttal szemben. A toryk bukásában ugyanakkor jelentős szerepet játszott az általános társadalmi elégedetlenség, a megélhetési válság, a koronavírus-járvány utóhatásai, valamint az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága. A Munkáspárt nagy felhatalmazással kezdhette meg a kormányzást, azonban a brexit gazdasági hatásai és az államháztartás rossz állapota miatt Starmer számos választási ígéretét nem tudta teljesíteni, sőt, megszorító intézkedésekre kényszerült.

Kommunikációs kudarcok és vízióhiány

A választók nagy várakozással tekintettek a kormányra, ám Starmer vezetési stílusa és politikai kommunikációja sokakat csalódással töltött el. A miniszterelnököt gyakran érte kritika amiatt, hogy híján volt a karizmatikus vezetői erényeknek, és a kampány során is a biztonsági játékra törekedett. Kormányzása alatt hiányoztak a nagy léptékű társadalmi víziók, a megszorítások szükségességét pedig érdemben nem tudta kommunikálni a lakosság felé. Bár külpolitikai téren ért el sikereket, például a Donald Trump visszatérésével kapcsolatos új amerikai kapcsolatok kezelésében vagy az Erasmus+ programhoz való visszatérésben, a britek számára a stagnáló fizetések és a növekvő jelzáloghitel-terhek voltak a meghatározó problémák.

Választási vereségek és belső lázadás

A kormány körüli viharfelhők már 2025 nyarától egyre sűrűbbé váltak, a népszerűség drasztikus csökkenése pedig párton belüli elégedetlenséget szült. Különösen fájó volt a párt számára a Gorton és Denton körzet elvesztése a Zöldekkel szemben, amiért a párton belül sokan Starmer személyes döntéseit okolták.

Emellett a washingtoni nagykövet kinevezése körüli botrány – amely összefüggésbe hozta a jelöltet Jeffrey Epsteinnel – tovább rontotta a kormányfő döntéshozatali hitelességét. A májusi választási kudarcok – ahol több mint 1200 önkormányzati helyet vesztettek, és Walesben is vereséget szenvedtek – végleg megpecsételték a kormány sorsát.

Bár Starmer kezdetben jelezte, hogy kész szembeszállni a puccskísérletekkel, Wes Streeting egészségügyi miniszter lemondása és a párton belüli elszigetelődés végül a lemondásához vezetett.

Az utódlási folyamat és a lehetséges jelöltek

Starmer lemondásával utódja megválasztásáig ügyvivőként vezeti az országot. III. Károly királyt és a pártelnökséget már értesítette döntéséről, az elnökség pedig július 9. és 17. közé ütemezte a jelöltek jelentkezését.

A legesélyesebb utódként Andy Burnham manchesteri polgármestert emlegetik, aki nemrég tért vissza a westminsteri parlamentbe, hogy teljesítse a pártelnökséghez szükséges feltételeket. Emellett szóba jöhet még Wes Streeting, a lemondott egészségügyi miniszter, illetve Angela Rayner korábbi miniszterelnök-helyettes neve is, bár az ő szerepvállalásuk a párt belső erőviszonyai miatt még kérdéses.