Aggasztó jövőkép: A jeruzsálemi pátriárka szerint drámai mértékben romlik a keresztények helyzete a Szentföldön

Pierbattista Pizzaballa jeruzsálemi pátriárka a Der Spiegelnek adott átfogó interjújában arról számolt be, hogy az elmúlt években folyamatosan és érezhetően romlott a keresztény közösségek helyzete a Szentföldön.

A vallási vezető szerint az izraeli keresztényeket érő zaklatások és fizikai támadások száma nőtt, miközben a nemzetközi keresztény közvélemény Izraellel szembeni hangulata is érezhetően ellenségesebbé vált. A pátriárka nyilatkozata különösen azután kapott éles hangsúlyt, hogy április végén Jeruzsálem óvárosában egy francia apácát ért brutális, válogatás nélküli támadás a Sion-hegy közelében.

Az elkövető a földre lökte, majd a földön fekvő nőt kegyetlenül megrugdosta, ami nemcsak nemzetközi felháborodást váltott ki, de a közösségi félelmeket is felerősítette.

Francia apácát támadott meg brutálisan egy zsidó férfi Jeruzsálemben

Egyre gyakoribbá váló agresszió a mindennapokban

Pizzaballa elmondta, hogy bár a támadó elleni bírósági eljárás júliusra várható, és a rendőrség szokatlan módon nyilvánosságra hozta a felvételeket - jelezve, hogy a hatóságok is kezdik felismerni az incidens súlyosságát -, a mindennapi életben nem tapasztalható valódi változás.

A keresztények számára Jeruzsálem óvárosának zsidó negyede és a Sion-hegy térsége a legveszélyesebb területek, ahol rendszeressé váltak a verbális inzultusok és a fizikai támadások.

A pátriárka felidézte a húsvéti időszakban történt incidenst is, amikor Nikodemus Schnabel bencés apátot sétája közben több járókelő is leköpte. A pátriárka szerint bár ezek a jelenségek nem új keletűek, az elmúlt időszakban drasztikusan gyakoribbá váltak. Úgy véli, az agresszív magatartás hátterében az óvárosban élő telepes közösségek számának ugrásszerű növekedése áll, akik jelenlétükkel és viselkedésükkel egyre feszültebb légkört teremtenek a keresztények számára.

Területi konfliktusok és a hadsereg szerepe

A probléma nem korlátozódik Jeruzsálemre. A Szentföld egyik utolsó, többségében keresztények lakta településén, Taybehben is feszült a helyzet. Radikális zsidó telepesek a közelmúltban templomfelgyújtással is kísérleteztek, a lakók pedig gyakran saját földjeiket sem tudják megközelíteni.

A helyzetet tovább súlyosbítják az izraeli hadsereg ellenőrzőpontjai, amelyek a keresztény közösségek mozgását is jelentősen korlátozzák, így a ciszjordániai keresztények mindennapjait a fizikai ellehetetlenülés és a folyamatos bizonytalanság jellemzi.

Pizzaballa rámutatott, hogy bár az izraeli kormány rendszeresen hangoztatja a keresztényekkel ápolt jó kapcsolatát, ez a viszony valójában rendkívül összetett.

Míg a vezetés az egyesült államokbeli evangelikál csoportokkal szoros szövetséget ápol, a hagyományos helyi felekezetekkel való együttműködés akadályokba ütközik. Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy az izraeli külügyminisztérium külön megbízottat nevezett ki a keresztény közösségek ügyeinek koordinálására, bár a tisztségviselő pontos hatásköre egyelőre tisztázatlan.

Kilátástalan jövőkép és a remény keresése

A gázai háború és a térségből érkező hírek hatása a pátriárka szerint mindenhol érezhető, a keresztény közösségek világszerte egyre távolodnak az izraeli állam melletti szimpátiától.

Pizzaballa szerint a gázai katolikus közösség helyzete továbbra is tragikus: hiába javult kissé az élelmiszer-ellátás, a gyógyszerhiány és az oktatási rendszer teljes összeomlása miatt az emberek kilátástalan körülmények között élnek, az újjáépítésről pedig egyelőre álmodni sem mernek.

A 36 évvel ezelőtti érkezése óta eltelt időt elemezve a pátriárka mélyen borúlátó következtetésre jutott: véleménye szerint az elmúlt évtizedekben minden csak rosszabb lett. A jelenlegi időszakot drámainak, tragikusnak és fájdalmasnak minősítette, amely lelkileg is kimeríti a híveket. Bár a reményt nem adta fel, hangsúlyozta, hogy azt nem szabad összekeverni a konkrét megoldással.

Rövid távon sem politikai, sem vallási oldalról nem lát olyan áttörést, amely rendezné a konfliktust, így csupán a helyi szinten szerveződő, békéért dolgozó civilek kitartása jelenti számára az egyetlen, igazán kapaszkodót nyújtó fényt a sötétségben.