Tízezres migránstábor épülhet a déli határon: Így kényszeríti rá Brüsszel a paktumot a Tisza-kormányra

Június 12-től kötelező érvénnyel lép életbe az Európai Unió új migrációs és menekültügyi paktumja, amely alapjaiban rajzolja át a hazai határvédelmet és menekültügyet.
Bár az új Tisza-kormány külügyminisztere, Orbán Anita igyekszik hűteni a kedélyeket, az Ellenpont elemzése szerint Magyarországnak vagy milliárdos adminisztratív terheket kell vállalnia, vagy egy évi 8-10 ezer fő befogadására alkalmas visszatartási zónát (migránstábort) kell felépítenie a déli határ mentén.
A paktum lényege: Burkolt kvótarendszer kötelező szolidaritással
Az uniós jogszabálycsomag célja a külső határokra nehezedő nyomás kezelése és a menedékkérelmek gyorsított elbírálása. A paktum bevezeti a kötelező szolidaritás elvét, ami a kritikusok szerint valójában egy burkolt kvótarendszer. Ha Brüsszel úgy ítéli meg, hogy a frontországok túlterheltek, a többi tagállamnak kötelező segítséget kell nyújtania három alternatív módon:
a menedékkérők egy részének átvételével, közvetlen pénzügyi hozzájárulással, vagy úgynevezett technikai segítségnyújtással.
Az illegális migrációt elutasító tagállamok számára a paktum súlyos szankciókat is rögzít: minden egyes elutasított menekült után 20 ezer eurós (mintegy 7 millió forintos) büntetést kell fizetni. Orbán Anita külügyminiszter parlamenti meghallgatásán ugyan kijelentette, hogy a paktum nem fog tömeges bevándorláshoz vezetni, a jogi és pénzügyi kötelezettségek alól a kormány sem tud kibújni.
A Tisza-kormány kiskapuja: Mi az a technikai segítségnyújtás?
A külügyi tárca vezetője egyértelművé tette, hogy a Tisza-kormány sem a kötelező betelepítést, sem a milliárdos büntetések közvetlen kifizetését nem támogatja. Ehelyett a harmadik opciót, a technikai segítségnyújtást választják. Az Európai Bizottság szabályzata szerint ez az alábbi adminisztratív és koordinációs feladatok átvállalását jelenti:
- Szakértők delegálása a menekültügyi eljárásokhoz és a hatósági ügyintézéshez.
- Képzések, módszertani segítségnyújtás szervezése.
- Informatikai rendszerek, az Eurodac nyilvántartási kapacitások és az adatkezelés támogatása.
- A határigazgatási és visszaküldési folyamatok szakmai menedzselése.
- Közvetlen együttműködés az uniós ügynökségekkel (Frontex, EUAA, eu-LISA).
Az elemzés rámutat a technikai segítségnyújtás pénzügyi csapdájára: Brüsszel csak akkor fogadja el ezt a kiváltási módot, ha annak tényleges, kiszámított értéke fillérre pontosan eléri az országra jutó pénzügyi kötelezettség mértékét. Ha az elvégzett adminisztratív munka értéke kevesebb, a különbözetet Magyarországnak készpénzben kell megfizetnie.
16,8 milliárdos számla és a kötelező táborépítés
A kvótarendszer matematikai képlete alapján Magyarországnak az első körben 348 menedékkérőt kellene befogadnia, majd a következő évektől kezdve 2030-ig évente fixen 498 főt. Ez azt jelenti, hogy a paktum értelmében a kormányzatnak összesen 2340 személy azonnali elhelyezéséről kellene gondoskodnia, vagy ennek kiváltására 46,8 millió eurót (körülbelül 16,8 milliárd forintot) kell áldoznia technikai és adminisztratív segítségnyújtás formájában.
A legnagyobb infrastrukturális kihívást azonban nem a koordinációs költségek jelentik. A paktum értelmében a határon lefolytatandó, gyorsított menekültügyi eljárások idejére minden érintett országnak kötelező úgynevezett visszatartási zónákat biztosítania.
A migránstáborok létrehozásának kötelezettsége sem pénzügyi megváltással, sem technikai támogatással nem váltható ki.
Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormánynak a déli határ közvetlen közelében fel kell építenie egy évi 8-10 ezer fős kapacitású migránstábort, amely az unióba belépni kívánó, de ellenőrzés alatt álló illegális bevándorlók hivatalos tartózkodási helyéül szolgál majd az eljárások lezárásáig. Az elemzők szerint a kormány kommunikációja, miszerint a technikai opcióval megvédik az országot a migrációtól, félrevezető, hiszen a logisztikai háttér biztosítása és a táborok felhúzása így is kötelező feladata lesz Budapestnek.





