„Havert keresek, nem miniszterelnököt”

Magyar Péterben a sajátjai csak akkor fognak problémát találni, amikor a közös cél megszűnik a mindennapokból. Eddig az „Orbán takarodj” elég volt ahhoz, hogy mindent felmentsen: a Varga Judit-ügyet, az Ötkert-incidenst, a „szaros gatya” történetét. A törzsközönség morális anesztéziában volt, és mindent lenyelt a nagyobb cél érdekében.

Most azonban Orbán távozott. A cél teljesült.

Innentől az idő a mi szövetségesünk. Az anesztéziából senkit sem lehet pillanatok alatt felébreszteni, idő kell hozzá. De ez nem jelenti azt, hogy mi, akik eddig is magunknál voltunk, most mi is engedjük el magunkat és hagyjuk, hogy a morális fertő eluralkodjon.

Nem nekünk kell lealacsonyodni, hogy befogadjanak. Nekünk az a dolgunk, hogy emelt fővel járjunk, és mutassuk meg: az egyenes derék még mindig coolabb, mint a köpködés és a lazaság.

Én a Balettintézet és az Operaház épületében nőttem fel. Ez egy párhuzamos világ a világban. Belém nevelték a művészet, a protokoll és a viselkedés kultúráját. Így tudom, hogy amin én nevelkedtem, az nem az átlagos nevelés. Nem is várom ezt el senkitől.

De azt igenis elvárom, hogy a Parlament épületét ne kezeljük romkocsmaként. Ez pedig nem ízlés kérdése. Ez egy minimum etikett-morál-kód, amit egy társadalomtól el lehet és el kell várni. Még akkor is, ha ma már „normálisnak lenni ciki”, az anarchia meg laza és menő.

A fenéket.

A megjelent videóm alatt ömlöttek a felmentő kommentek a Magyar Péter-jelenségről, hogy végre egy laza miniszterelnök, végre nem egy kommunista-maradvány, végre van jó hangulat, végre-végre-végre.

Vagyis: végre lehet a legkisebb közös nevezőhöz illeszkedni. Végre.

Nekünk nem miniszterelnökünk van, hanem egy jelenségünk.

A probléma ezzel a videóval – ahol Magyar Péter a kormányalakítás mámorában a Parlament ablakába kiülve, lábat felrakva, itallal a kezében (és állítólag cigivel is) élvezi a la dolce vitát –nem pusztán az, hogy „jaj, milyen illetlen”. Bár igen: illetlen. Etikátlan. Modortalan. És valljuk be: önkényes.

Az igazi gond ezzel, hogy a politikai vezető viselkedése mindig üzenet. A miniszterelnök nemcsak egy ember, hanem egy intézményt testesít meg. És amikor látványosan semmibe veszi a protokollt, azzal nem a szabadságot, a coolságot vagy a lazaságot demonstrálja, hanem azt, hogy rá más szabályok vonatkoznak.

Ezért, mivel láthatóan sok embernek (és neki magának) nem áll össze a kép, itt van tíz pontban a nagybetűs MIÉRT NEM:

1. A Parlament nem kocsmaerkély

Az Országház nem influencer-háttér vagy afterparty-helyszín. Az az állam szimbóluma. Ha valaki ott itallal a kezében, cigarettázva pózol az ablakban, az nem „emberközeli”, hanem az intézmény leértékelése. Az Országház a miénk, magyaroké, nem egy VIP elitté.

2. A szabályok csak lefelé kötelezőek?

Az átlagembertől elvárják a munkahelyi normákat, a tiszteletet és a viselkedést. De a vezető közben demonstratívan átlépi a határokat, és még tapsot is kap érte. Ez a kettős mérce kultúrája. Amit a vezető csinál, azt automatikusan elfogadhatónak kezdik látni a társadalomban is. A (politikai) kultúra mindig felülről romlik vagy épül.

3. A protokoll nem öncélú

Nem azért vannak szabályok, mert „unalmas öltönyös emberek ezt találták ki”. Hanem mert a közhatalomnak kell egy méltóság. Ha ez eltűnik, minden személyes performansszá válik. Trump az egyik legpolgárpukkasztóbb elnök a történelemben. De még ő sem lépett át bizonyos határokat.

4. Az „emberközeliség” és a tiszteletlenség nem ugyanaz

Lehet valaki közvetlen, modern és emberi anélkül, hogy úgy viselkedne, mintha egy fesztivál VIP-részlegén ülne. Az egész kampányra kihatott az, amit én úgy jellemeztem: „havert keresek, nem miniszterelnököt”. Ami egy manipulációkra építő kampányban belefér, az hivatalban már nem. Magyar Péter nem lehet a haverod, mert akkor alapjaiban kell újragondolni a demokrácia működését. Tisztelet nélkül nincs vezető.

5. A politikából celebvilág lesz

Ma ablakban iszogatás. Holnap livestream a miniszterelnöki irodából részegen? Hol a határ? Ha minden performansz, mém, lazaság és coolság, akkor az állam is csak tartalomgyártási eszköz lesz?

6. A „végre nem merev” érv badarság

Mert minden intézményrombolás így indul: „ugyan már, miért kell ezt ennyire komolyan venni?” Aztán egyszer csak már semmit nem vesznek komolyan. Minden egy lépéssel indul a romlás felé.

7. Az intézmények tisztelete nem ódivatú dolog

Demokratikus országokban elvileg a tisztség nagyobb, mint az aktuális politikus egója.

8. A politika nem reality show

Haladunk a világgal, így elfogadjuk, hogy egyre több politikus celebként kommunikál: pózol, mémeket gyárt, performanszol. Közben a közélet súlya és komolysága eltűnik. És ezt tetézi a „nekem mindent lehet” érzés. Nem az ital vagy a cigi a lényeg, hanem az attitűd, hogy „rám, Magyar Péterre, nem vonatkoznak ugyanazok a normák, mint rád.” Ez autoriter gondolkodás laza csomagolásban.

9. A miniszterelnök nem „civilben” van

Egy ország vezetője nyilvános térben soha nem csak magánember. A pozíciója minden gesztust politikai üzenetté tesz. Ehhez a feladathoz kéne felnőnie Magyar Péternek. Amíg ezt nem teszi meg, addig ő nem miniszterelnök, hanem az említett jelenség.

10. Mert ha az ellenfél csinálná, mindenki felháborodna

Ez a legjobb lakmuszteszt. Ugyanezt Orbán, Gyurcsány vagy bárki más csinálja, ugyanazok az emberek valószínűleg diktatúrát és tiszteletlenséget kiáltanának.

A legnagyobb probléma nem ez az egy videó. Hanem hogy egyre többen már azt sem értik, miért baj. És hogy maga a miniszterelnök sem érti.

Mert amikor a videóm alá odaírta, hogy „Nem volt cigi”, akkor is mellétrafált.

Lehet, hogy tényleg nem volt. De a probléma nem a cigaretta volt. Hanem hogy Ön a méltóságot tartja cikinek és most éppen erre nevel egy országot.

S az, hogy engem egyszerűen hazugnak nevez, miközben ő maga romkocsmaként használja a Parlamentet, az már külön kategória. Egy miniszterelnöktől, aki esküt tett rá, hogy minden magyart képviselni fog nem csak azokat, akik tapsolnak neki, ez nem csak stílus kérdése, hanem a jellemé.

(demokrata.hu/Gulyás Virág)