Az akasztófa árnyéka a győzelmi ünnepen: Szimbolika vagy politikai öngól?

Amikor egy új kormányzat a hatalom átvételét ünnepli, a zeneválasztás ritkán marad a véletlen műve.

Radnai Márk és a Tisza Párt stratégái eddig is mesterien bántak a vizuális és akusztikus jelekkel, ám a beiktatási ünnepségen felcsendülő „The Hanging Tree” (Az akasztófa-dal) modern feldolgozása olyan mély és sötét rétegeket nyitott meg, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A forradalom dala – és ami mögötte van

A dal az Éhezők viadala című disztópia központi motívuma. A történetben Katniss Everdeen egy elnyomó, totális diktatúra ellen indít háborút, a dal pedig a lázadók himnuszává válik. Első ránézésre a párhuzam egyértelmű: a régi rendszer lebontása és egy új korszak hajnala. Azonban a filmbéli kontextus sokkal vészjóslóbb.

A történet végén a főhős rájön, hogy az új kormány feje is ugyanolyan véreskezű és manipulatív, mint akit leváltottak, ezért végül őt is megöli.

Ezt a dalt választani egy győzelmi tánchoz több mint merész; a politikai elemzők szerint ez vagy a szimbolika teljes félreértése, vagy egy tudatos, baljós üzenet a végső leszámolásról.

Az akasztófa szövege: Szabadság vagy sötét jövőkép?

A dal szövege, amelyet  Hegedűs miniszter tánca alatt hallhatott a közönség, kísérteties kontrasztban állt az ünnepi hangulattal:

„Jössz-e, jössz-e / Az akasztófához? / Ahol azt mondják, megöltek egy embert, / Mert hármat meggyilkolt. / Furcsa dolgok történtek itt, / Nem is lenne furcsább, / Ha éjfélkor találkoznánk / Az akasztófánál.”

Egy ilyen szövegre lelejteni a győzelmi táncot a nemzet főterén – miközben az új miniszterelnök maga kíséri a lépcső tetejére a fellépőt, hogy újraindítsa a lemezt – súlyos kérdéseket vet fel. Az akasztófa metaforája a magyar történelemben különösen érzékeny pont, Batthyány Lajos és az aradi vértanúk emlékhelyének közvetlen közelében pedig különösen ízléstelen áthallásokat kap.

A „Sátán tánca” és a brüsszeli közönség

A közösségi médiában máris elterjedt a pletyka, miszerint a bemutatott koreográfia egyes elemei az úgynevezett sátán táncára emlékeztetnek. Bár ez valószínűleg csak a kritikusok túlzó metaforája, a látvány – a sötét tónusú zene, a modern, rángatózó mozdulatok és a fenyegető dalszöveg – egyfajta politikai rítus érzetét keltette.

Sokan úgy vélik, az akció közvetlen üzenet volt Brüsszel felé is: a „küldetés teljesítve”, a rendszer megdőlt. Azonban a választott szimbolika azt sugallja, hogy a leszámolás kultúrája nem ért véget a választásokkal, sőt, most veszi csak kezdetét a tisztogatás időszaka.

Véletlen vagy tudatos provokáció?

A politikai kommunikációban nincsenek véletlenek. Ha a Tisza Párt stábja tudta, mit jelent a dal a filmben, akkor a választás a bosszú és a kíméletlen hatalomátvétel szimbóluma. Ha nem tudták, akkor az a szakmai felkészületlenség jele. Bármelyik is legyen az igazság,

az akasztófa-dalra lejtett győzelmi tánc sötét árnyékot vet az új kormány első napjaira, emlékeztetve mindenkit: a forradalmak gyakran felemésztik saját gyermekeiket is.