Vége az aranyéletnek? Magyar Péterék átírják a tao-rendszert, rengeteg sportklub kerülhet új helyzetbe

A kormányváltással kapcsolatban mindenki folyamatosan találgat arról, hogy mi fog máshogyan működni ahhoz képest, amit az elmúlt tizenhat évben megszokhattunk.

A májusban felálló kormány vezető politikusai már több bejelentést is tettek, néhány miniszter neve is ismert. Az egyik legnagyobb kérdőjel a magyar sporttal kapcsolatban jelent meg: bár a Tisza Párt választási programja behatóan foglalkozott a sporttal, egyelőre kevés konkrétumot tudni minderről. A TAO-rendszer megmarad, de máshogyan fog működni a program szerint: erről kérdeztünk egy adószakértőt és egy futballszakírót.

A választások előtt kiemelt kampánytéma volt az, hogy vajon mi lesz a magyar sporttal, közelebbről megmarad-e nagyságrendileg az az összeg, amit 2010 óta a most leköszönő kabinet a látványsportágakra elköltött. Bár a most színre lépő Tisza-kormány csak „szőrmentén” foglalkozott a kérdéssel, nlhány szakpolitikai megszólalásból, valamint a saját választási programjukból kirajzolódik a kép arról, mire számíthatnak sportolók, egyesületek – és azok is, akik a sportot csak hobbiszinten űzik, ugyanis az újonnan felálló kormány az ígéretek szerint „visszaadná” az embereknek a sportot.

A társasági adókedvezmény rendszere, közismert nevén a tao-támogatások bevezetésük óta álltak már éles viták, helyenként akár bírósági ítéletek kereszttüzében, nem véletlen tehát, hogy a tao-rendszer megmaradásának kérdése központi eleme az új kormány sportpolitikájának. Lássuk, mi szerepelt a Tisza programjában erről, mi az, amit azonnal elengednek, és hogyan alakítanák át a sport rendszerét Magyarországon?

Egyáltalán mi az a TAO?

A most leköszönő kabinet még 2011-ben módosította az egyik 1996-ban született, az adózás rendjéről szóló törvényt. Ennek keretében az adózó a társasági adó keretében dönthetett úgy, hogy azt filmalkotás létrehozására, látványsportág támogatására, illetve előadóművészetre adja oda, majd ezt le is írhatta az adójából. Az utóbbi, az előadóművészetekre vonatkozó rendszert a kormány évekkel ezelőtt, pontosabban 2018-ban kivezette arra hivatkozva, hogy túl sok visszaélés volt tapasztalható a rendszerben.

A sport-tao esetében öt kiemelt látványsportágat neveztek meg: kaphatott így pénzt a labdarúgás, jégkorong, vízilabda, kosárlabda, kézilabda egyaránt. És itt kezdődtek a bajok: a rendszer kritikusai azt nehezményezték, hogy egyrészt soha senki egy betűt nem közölt a feltételrendszerről, az elosztás mikéntjéről, vagyis nem lehetett tudni, hogy melyik csapatsportág mi alapján kap pénzt ebből a közösen összedobott összegből.

Torma Levente adószakértő a Pénzcentrumnak úgy fogalmazott: valóban voltak kritikák a rendszerrel kapcsolatban, de nem a rendszerrel, hanem sokkal inkább a felhasználással kapcsolatban.

A tao támogatás gyakrabban használt módja úgy működik, hogy adóbevallásban, adóelőleg bevallásban felajánlok egy összeget. Én odáig látom ezt, hogy az adózótól elmegy a pénz a NAV-ig, és a NAV azt átutalja az adott sportszervezethez. Az, hogy aztán ott az hogyan kerül felhasználásra, hogyan és mire költik el, mennyire átlátható annak a rendszere, mennyire transzparens, az már nem egy adózási kérdés. Az összegnek, a támogatásnak a felhasználására vonatkozó kérdések azok, amelyekre a korábban felmerült kritikák vonatkozhatnak

– fogalmazott a szakértő. Azt is hozzátette: a tao-nak természeteeen előnyei is voltak azok számára, akik éltek ezzel.

Van ennek egy bizonyos hozama: hogyha időben kapcsol valaki, és az adóelőlegek befizetését tervezi, akkor már jó előre rendelkezhet az adóelőlegének a felhasználásáról, itt egy ilyen kvázi 7,5 százalékos hozam van az adózásban adójóváírás formájában, ez, mondjuk így, egy talált pénz. Mindemellett persze ha az adózó szponzori szerződést köt a támogatott sportszervezettel, akkor azon túl, hogy van ebből egy adóelőnye, esetleg máshol is jól járhat

– mondta erről Torma Levente.

A másik gond akkor jött, amikor megbecsülték: csak labdarúgásra 1300 milliárd (!) forint mehetett ebből a pénzből a rendszer bevezetése óta 2023 végéig. Mivel hivatalosan soha, semmilyen kimutatást nem tettek közzé az elosztásról, és ezt a számot se cáfolta senki, a kritikusok hangja felerősödött – viszont a törvény nem kötelezett sem sportklubot, sem sportági szövetséget elszámolásra, még akkor sem, mikor egy bírósági ítélet kimondta tíz éve,

hogy a tao közpénz, és aszerint is kell(ene) kezelni.

Felszerelést vettek belőle, de nem mindenki ugyanannyit

Kele János futballszakíró és közgazdász a Pénzcentrumnak azt mondta: nem magával a taóval volt a gond, hanem azzal, hogy gyakorlatilag megszüntette a piaci alapú sportszponzorációt Magyarországon.

Amikor a TAO-t bevezették 2011-ben, akkor az volt az egyik ígéret, hogy így tudják közelebb hozni egymáshoz a sportszervezeteket, a sportot és az üzleti szférát, így alakul ki közöttük egy kapcsolat, és aztán majd ebből saját lábbal meg tudnak állni a piacon, hiszen elkezdenek együtt dolgozni a vállalkozások és a sportszervezetek. Ebből nem valósult meg lényegében semmi. A klasszikus szponzorációt teljesen kiölte a tao: ma Magyarországon sportszponzoráció nem létezik, a vállalkozások ugyanis azt mondják, hogy odaadják ezt a pénzt a tao formájában, és hagyják őket békén. A TAO-hoz lehet kiegészítő támogatást igényelni, azt szokták szponzorációként értelmezni, ráadásul ebben az esetben gyakorlatilag még másik fajta kötelezettség sem kapcsolódik ehhez, tehát ez még átláthatatlanabbá teszi az egészet

– mondta Kele János. Hozzátette azt is: nem lehet és nem is szabad a TAO-rendszer pozitív hozadékai mellett elmenni, de ő maga is a transzparencia komoly hiányát emelte ki. A bajokat ráadásul tetézte, hogy a támogatásokban régiós olló is megjelent, ami csak folyamatosan nagyobbra nyílt másfél évtized alatt.

Szerintem pozitívuma volt a TAO-nak, hogy az infrastruktúrát fel lehetett belőle újítani, emellett egy csomó helyen gyerekek sportolásához járult hozzá, vagy a sportszervezetek megkapták a kellő felszerelést, megkapták a mezeket, satöbbi. Az azonban jelentős hátrány volt, hogy a TAO forrásokhoz való hozzáférést semmilyen módon nem tudta közcélok mentén priorizálni az állam. Elég megnézni a TAO-támogatások lehívási arányát: adott egy sportszervezet, megkapja a TAO igényét, a keretösszeget, abból elkezdi megmondani, hogy neki mire van szüksége, feltölti a rendszerbe, és megtudja, hogy abból mennyit tud az év végén lehívni. Budapesten ez ilyen 95-96%-os átlaggal megy, ugyanakkor Csongrád, Baranya megyében ezek az arányok mindössze 60-70%-osak. Kimondható: ezek a vidéki sportszervezetek a kisebb igényüket sem tudták teljesen lehívni

Megmarad, de máshogyan

Mindezek után elsőre furcsának hathat, hogy a most felálló új kormány már a programjában leszögezte: szük ágában nincs megszüntetni a tao-rendszert, viszont egészen máshogy fog működni, mint eddig. A Tisza politikai programjában a tao kapcsán az szerepel: egyetlen fillérrel sem csökkentik majd a pénzeket, az adózók továbbra is felajánlhatják azt sportcélokra.

A változás abban lesz, hogy ezek a pénzek először bekerülnek a költségvetésbe, és egy adott – a programban részletesen nem megnevezett – feltételrendszer alapján központilag döntenek majd az elosztásáról. A sportprogramban ugyanakkor az is ígéretként szerepel, hogy a sportfinanszírozást átláthatóvá kívánják tenni, vagyis lehet arra számítani, hogy kiderül: ki mennyit és milyen szempontok alapján kap meg a pénzből.

Kele János hozzátette: a TAO-rendszerre egy konkrét iparág települt rá, most azonban – még akkor is, ha a rendszer megmarad – át kell állni a piaci működésre, amire nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy fel van készülve.

Elképesztően bürokratikus, nagyon bonyolult és nehezen átlátható, nagyon-nagyon lassú és körülményes rendszert sikerült alkotni a tao-val, amit nagyon kevés ember értett igazán. Egy külön iparág telepedett rá a taóra: az elszámolásokra, az ellenőrzésekre, a támogatási igény összeállításaira, a sportágakra vonatkozó terveknek, programoknak a megírására. Ennél tényleg lényegesen olcsóbb és átláthatóbb lenne az, hogy az állam csak odaadná a pénzt azután, hogy bekerül előbb a költségvetésbe

És a stadionok?

A Tisza programja leszögezi: szakítani kívánnak azzal a gyakorlattal, hogy túlárazott sportinfrastruktúra-fejlesztések garmadája valósul meg az országban, ezek ugyanis sok esetben nem fenntarthatóak. E helyett sokkal alacsonyabb szinten foglalkoznának ezzel a kérdéssel. Az ígéretek szerint úgy építenének uszodákat, tornacsarnokokat és egyéb szabadidősport-létesítményeket, hogy azok egyrészt ne túlárazva készüljenek, másrészt fenntartható módon üzemeljen, és mindenki használhassa.

A programban emellett szerepel, hogy a szabadidős, ún. „tömegsportot” helyeznék a fókuszba: álláspontjuk szerint túlzottan nagy volt a fókusz a látványsportokon, és túl kevés szó esett arról, hogy minél többen sportoljanak, ezáltal az élettani hatások is pozitív irányba változzanak.

Mi lesz a magyar focival?

Az is előfordulhat, hogy a sportbarátoknak ha nem is új, de az elmúlt másfél évtizedben már kevésbé nézett csatornákra kell rászokniuk, ha sportot akarnak. A Pénzcentrum is beszámolt róla, hogy a Fizz Liga közvetítéseit újra fogják pályáztatni a médiapiacon, így előfordulhat, hogy több mint tíz év után nem a közmédiában, hanem más csatornákon nézhetjük majd a magyar bajnokság küzdelmeit.

Ki fogja ezt levezényelni?

A kormányalakításra felkért Magyar Péter hétfőn, amikor bejelentette leendő kormányának első hét miniszterét, elmondta azt is: összesen 16 minisztérium lesz, amelynek az egyik eleme a művelődéssel, sporttal foglalkozó tárca lesz. Akkor azt mondta, hogy a következő napokban-hetekben bejelent további neveket is, cikkünk megírásáig viszont hivatalosan nem derült ki, hogy a hosszú idő után felálló művelődési és sporttárca vezetője ki lesz.

A keringő hírek és az a tény, hogy a Tisza sporttal kapcsolatos vállalásairól is ő nyilatkozott, arra enged következtetni, hogy a feladatot Kulcsár Krisztián kapja majd. Kulcsár maga is élsportoló volt: 1992-ben, illetve 2004-ben is olimpai ezüstérmet szerzett a párbajtőrcsapat tagjaként, valamint háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok párbajtőrben. 2017 májusában, valamivel a riói olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság elnökévé választották – Borkai Zsoltot váltotta a poszton -, ezt a munkát négy évig látta el.

(penzcentrum.hu)