Ha Magyar Péter koncepciós pereket vezényel, olyan tüntetéshullámot kap, amihez képest 2006 ősze babazsúr volt
Hajtogassuk ki az internetet, és nézzük, most épp mit hazudik, kit mire szólítgat föl a még trónra sem emelt, de magát már miniszterelnökké düllesztő csöpp ember.
„Ismételten felszólítom a legfőbb ügyészt, az országos rendőrfőkapitányt és a NAV elnökét, hogy vegyék őrizetbe a magyar embereket sok ezer milliárd forinttal megkárosító bűnözőket, és ne hagyják őket a Tisza-kormány megalakulása előtt olyan országokba menekülni, ahonnan egyelőre nincs kiadatás.” Aki nem tagja a gyűlöletszektának, s így megőrizte ép elméjét, legfeljebb azon csodálkozhat, miért „csupán” sok ezer milliárdról hallucinál? Miért nem – mondjuk – sok százezer kvintrilliárdról? Ha már lúd, legyen kövér! A híveknek mindegy, normál ember pedig úgyis szemközt röhögi. Nem mintha vicces lenne, hogy olyan természetességgel lódít, ahogy más levegőt vesz.
Ami viszont a lényeget illeti, a nyomozó szervek vezetőinek utasítgatása konkrét nyomozati lépésekre, őrizetbe vételekre: az a jogállamiság leköpése. Ha jogászként nincs fogalma róla, hogy egy miniszterelnök (pláne egy várományos) ilyet nem tehet, akkor fafejűbb, mint gondoltuk. Ha viszont tudja (ez a valószínűbb), akkor ámokfutása szándékos.
Az ügyészség független szervezet, nem tartozik a kormány alá, a kormányfő nem parancsolgathat nekik. A rendőrséget és az adóhatóságot pedig a szakminisztereken keresztül irányíthatja, ám rajtuk keresztül sem vezényelhet eljárási cselekményeket, nem dirigálhat, kiket vigyenek kaptárba, kit ne. Jól is néznénk ki.
Amit Magyar Péter művelt, az háromféle jogsértés gyanúját veti föl. Először is megsérthette az alaptörvényt, amely rögzíti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. (Ráadásul nem először: a sérthetetlen államfő lemondásra való fölszólítása április 12-én szintén alkotmánysértés-gyanús.) Másodsorban hivatali visszaélést követhetett el, ami némiképp furcsa, hisz még hivatalban sincs. Harmadrészt az általa őrizetbe vételre kiszemeltek tisztességes eljáráshoz való jogán is átgaloppozott. Persze, tudom, örüljenek, hogy nem pofozta fel őket, és nem dobta a Dunába a telefonjukat.
A rendszerváltás óta csupán egyetlen miniszterelnök volt, aki végvergődésében semmibe vette a jogállami minimumot: őt Gyurcsány Ferencnek hívják. Ő 2006 őszén konkrét utasítást adott a rendőri vezetésnek tömegoszlatásra, noha a rendőrségi törvény szerint ehhez nem volt joga. A végeredmény: több száz sérült, kilőtt szemek. Akkoriban ügyvédjelöltként Magyar Péter még az áldozatok oldalán állt. Ám azóta térfelet cserélt.
Hogy Tisza-vezér úr már a beiktatása előtt ilyen diktatórikus, törvénytelen (nem mellesleg: arcátlan) fenyegetésekre vetemedik, arra utal: bajban érzi magát. Mintha esze ágában sem lenne lenyugodni, konszolidálni országlását. Meg sem próbálja csitítani a hazugságáradattal elvadított híveit, inkább tovább hergeli őket. Vagyis ugyanarra a pattanásig feszült, őrjöngő zakatolásra számíthatunk tőle kormányzás címén, mint amit eddig a Facebookon, az országjárásain, illetőleg az Ötkertben produkált. Einstanddal, „rács-rács-börtönnel” fenyeget, s azzal henceg, hogy „nekem nagyon sok bíró és olyan rokonom van, aki bíróságon dolgozik. A húgom is bíró, édesanyám is bíró volt, nagynéném is bíró, nagyapám is az volt.” Kezében már az ítéletet lobogtatja, mint Virág elvtárs.
A történelemből számos ilyen szélsőséges mozgalmat ismerünk, amelynek mozdonyán nem volt fék. Robespierre-ék addig akasztgattak, míg végül elfogytak. A Tanácsköztársaság 133 nap után bukott meg. Ha Magyar Péter koncepciós pereket vezényel, olyan tüntetéshullámot kap, amihez képest 2006 ősze babazsúr volt. Akkor 133 napig sem húzzák.
(magyarnemzet.hu/Pilhál Tamás)
