Széteső egység: már a NATO-n belül sincs egyetértés a Hormuzi-szoros ügyében

Egyre látványosabb a megosztottság a nyugati szövetségesek között: több NATO-tagország sem hajlandó hadihajókat küldeni a Hormuzi-szorosba. Miközben Washington közös fellépést sürget, London és Párizs már nemet mondott, Berlin pedig kivár. A kérdés már nem az, ki megy, hanem az, hogy ki marad távol.

Egyre inkább repedezik a nyugati egység a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalának védelme kapcsán. Az Egyesült Államok kezdeményezése, amely a Hormuzi-szoros biztonságának garantálását célozza, egyelőre nem talál széles körű támogatásra a szövetségesek körében.

Ausztrália egyértelművé tette: nem küld hadihajókat a térségbe. A kormány ugyan repülőgépekkel támogatja az Egyesült Arab Emírségek védelmét, de tengeri jelenlétet nem vállal.

A döntés azonban nem maradt egyedüli.

Sajtóértesülések szerint Egyesült Királyság és Franciaország is elutasította, hogy csatlakozzon az amerikai elképzeléshez. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a NATO európai pilléreinek számítanak.

Németország eközben nem jelentette be, hogy hadihajókat küldene, és inkább kiváró álláspontot képvisel. Berlin nem mondott nyíltan nemet, de nem is siet csatlakozni, ami a diplomácia nyelvén sokszor önmagában is üzenet.

Az amerikai álláspontot Donald Trump fogalmazta meg: szerinte azoknak az országoknak, amelyek a Hormuzi-szoroson keresztül jutnak energiához, részt kellene venniük a hajózás biztonságának fenntartásában. A felsorolásban több nagy gazdaság is szerepelt, köztük európai és ázsiai államok.

A reakciók azonban eddig inkább a távolságtartásról szólnak.

A térségben közben nő a feszültség. Irán részéről többször elhangzott, hogy a szoros kulcsszerepet játszhat egy esetleges konfliktusban. Bár hivatalosan nincs lezárva, a gyakorlatban a hajóforgalom visszaesett, mivel a kereskedelmi szereplők tartanak az eszkalációtól.

A Hormuzi-szoros jelentősége stratégiai: a világ olajkereskedelmének mintegy egyötöde halad át rajta. Egy esetleges blokád vagy tartós bizonytalanság így globális gazdasági hatásokat válthat ki.

A mostani helyzet azonban nemcsak a Közel-Keletről szól. Kérdés az is, mennyire képes egységesen fellépni a Nyugat egy kritikus helyzetben. A válasz egyelőre: korlátozottan.