Beindult a újabb számháború

A 2026-os országgyűlési választások kampánya már az ajánlásgyűjtési időszakban éles politikai vitákat hozott. A nyilvánosságban egymást követik azok az állítások és ellenállítások, amelyek a pártok támogatottságát, szervezettségét és esélyeit próbálják értelmezni, illetve politikai üzenetként felhasználni.

A Nemzeti Választási Iroda hivatalos adatai szerint a Tisza Párt a vizsgált napon 16 óráig 13 806 ajánlóívet adott le. Mivel egy íven legfeljebb nyolc aláírás szerepelhet, a leadott ajánlások elméleti maximuma 110 448 lehet. Ez a szám jelentősen eltér attól a kommunikációtól, amely több százezres támogatottságról szólt az aláírásgyűjtés első napján.

A kérdés politikai vitává vált: egyes szereplők szerint a kommunikáció túlzó, míg a Tisza Párt értelmezése szerint az eltérés mögött technikai és időzítési okok állhatnak, hiszen a begyűjtött ajánlások és a hivatalosan leadott ívek között időbeli különbség lehet. Az ajánlóívek leadása ugyanis nem feltétlenül tükrözi azonnal a terepen már megszerzett aláírások számát.

A számok összehasonlítása a többi párt esetében is politikai jelentőséget kapott. A Fidesz–KDNP például ugyanazon a napon 24 523 ívet adott le, ami a maximális kitöltöttséggel számolva közel 196 ezer ajánlást jelenthet. A pártok közötti különbséget a politikai kommunikáció mindkét oldalon saját narratívájának alátámasztására használja.

A kampány másik frontja a választási esélyekről szóló előrejelzések körül alakult ki. Magyar Péter a párt belső méréseire hivatkozva arról beszélt, hogy számos választókerületben a Tisza vezet, illetve versenyképes pozícióban van. Ezzel szemben a kormánypárti kommunikáció továbbra is stabil előnyt hangsúlyoz a saját becslései alapján.

A politikai elemzők szerint a hasonló kampányidőszaki számháború nem rendkívüli jelenség. A pártok rendszerint saját adataikat és értelmezéseiket emelik ki, miközben a hivatalos statisztikák, a közvélemény-kutatások és a kampányesemények egymással párhuzamos, gyakran eltérő képet mutatnak a valós támogatottságról.

Az ajánlásgyűjtés körüli vita így inkább a politikai kommunikáció természetéről szól, mintsem önmagában a számokról. A kampány korai szakaszában a pártok számára kiemelten fontos a lendület és a mobilizáció látszata, ezért a nyilvános üzenetek sokszor nem pusztán információközlő, hanem mozgósító funkciót is betöltenek.

A választási verseny érdemi megítélése várhatóan a kampány későbbi szakaszában válik világosabbá, amikor több hivatalos adat, egységesebb statisztika és szélesebb körű kutatás áll majd rendelkezésre. Addig a politikai térben továbbra is párhuzamos valóságok és kommunikációs stratégiák formálják a közvélemény percepcióját.