Traktorok Strasbourgban – gazdák lázadása a Mercosur-megállapodás ellen

Ritkán látni olyat Strasbourgban, hogy az Európai Parlament környékét nem diplomaták és asszisztensek, hanem több ezer feldühödött gazda és közel ezer traktor uralja. Hétfőn mégis ez történt: európai termelők tömegei vonultak az uniós intézmény elé tiltakozni az EU és a dél-amerikai Mercosur-országok között frissen aláírt szabadkereskedelmi megállapodás ellen.

A demonstráció ereje nemcsak a létszámban, hanem az üzenet egyértelműségében is megmutatkozott: a gazdák szerint ez az egyezmény nem róluk, hanem ellenük szól.

A tiltakozást a francia mezőgazdasági érdekképviselet, az FNSEA szervezte, a háttérben pedig a kontinens legnagyobb agrárernyőszervezete, a Copa-Cogeca sorakozott fel. A megmozdulásra mind a huszonhét tagállamból érkeztek gazdák: a Place de Bordeaux-ról indult menet végül az Európai Parlament épülete előtt torlódott fel, látványos és nehezen félreérthető nyomásgyakorlássá alakítva a demonstrációt.

A gazdák fő kifogása az, hogy a Mercosur-megállapodás vámmentesen engedné be az uniós piacra a Brazíliából, Argentínából, Paraguayból és Uruguayból érkező mezőgazdasági termékek döntő részét.

Olyan árukról van szó, amelyek előállítása jóval lazább környezetvédelmi, állatjóléti és munkajogi szabályok mellett történik, miközben az európai termelőknek egyre szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük.

A gazdák szerint ez nem szabadkereskedelem, hanem intézményesített versenyhátrány.

A tiltakozás időzítése nem véletlen. Az uniós vezetők mindössze néhány nappal korábban írták alá az egyezményt Paraguay fővárosában, Asunciónban, lezárva egy huszonöt éve húzódó tárgyalássorozatot. Mindezt úgy, hogy az Európai Parlament még nem mondott róla végleges véleményt. A képviselők ezen a héten arról döntenek, hogy az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerüljön-e jogi felülvizsgálatra, és napirenden van egy bizalmatlansági indítvány is az Európai Bizottsággal szemben. Bár annak elfogadása kétharmados többséget igényel, már a vita ténye is jelzi, mennyire megosztóvá vált a megállapodás.

A gazdák felháborodása nem előzmény nélküli. Decemberben tízezren vonultak Brüsszelbe hasonló követelésekkel, és a strasbourgi demonstráció csak megerősítette: az agrárszektor egyre kevésbé érzi úgy, hogy érdekeit az uniós döntéshozatal valóban képviseli.

Több tagállam – köztük Franciaország, Ausztria, Magyarország, Írország és Lengyelország – már jelezte fenntartásait, ám a gazdák szerint a kiharcolt védőmechanizmusok messze nem nyújtanak valódi biztonságot.

A tüntetésnek volt egy különös politikai mellékszála is. Hosszú hónapok után megjelent Strasbourgban Magyar Péter, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője. Kritikusai szerint eddig jelenléte leginkább a mandátummal járó fizetés felvételére korlátozódott, érdemi parlamenti aktivitás nélkül. Most azonban, amikor több ezer gazda traktorokkal zárta körbe az épületet, ő is feltűnt a munkahelyén.

A fogadtatás azonban korántsem volt barátságos. A gazdák körében nem volt ismeretlen, hogy Magyar Péter és párttársai korábban nem álltak az élére a Mercosur-megállapodással szembeni kritikának, és több vitás ügyben is a brüsszeli fősodor álláspontját követték. Így a megjelenés inkább keltett zavart, mint lelkesedést. A demonstrálók nem késői politikai gesztusokra, hanem egyértelmű és következetes kiállásra számítottak volna.

A strasbourgi jelenet jól mutatta meg azt a törést, amely egyre látványosabb az uniós intézmények és a vidéki Európa között. A gazdák nem szlogeneket kérnek, hanem védelmet a megélhetésükhöz. Ebben a helyzetben pedig nem mindegy, ki mikor és hogyan érkezik meg közéjük. Magyar Péter végül megjelent az Európai Parlamentben – de a traktorok árnyékában ez már kevésnek bizonyult.

Csak visszanyalt a fagyi, úgy beszéltek vele, ahogyan ő szokott a neki kényelmetlen kérdéseket feltevőkkel és a médiával.

Ahhoz, hogy a Mercosur-megállapodás hatályba lépjen, még az Európai Parlament jóváhagyására és a dél-amerikai tagállamok ratifikációjára is szükség van, ami akár évekig elhúzódhat. A gazdák azonban egyértelművé tették: nem kívánnak csendben várni. Strasbourgban nemcsak tiltakoztak, hanem emlékeztettek is arra, hogy az európai döntéseknek nagyon is kézzelfogható következményei vannak – különösen azok számára, akik a földből élnek.