Szabályok nélkül a szeretet jegyében?

Az Orbáni politikai kommunikáció régóta mondja, folyamatosan próbál a külföld beavatkozni a magyarországi eseményekbe. A szombati napon megtartott „Pride” rendezvény pontosan ezt az állítást támasztotta alá, ám mielőtt bármiféle elemzésbe fognánk, nézzük a balos tüntetések szokásos számháborúját.

A rendezvényről készült részletes beszámolónkat itt olvashatjátok, de találtok itt sok képet és videót is.

A sajtó oldalait már bejárta, szerintük 200.000 létszám volt, sőt, volt, ahol egyenesen 300.000 felvonulót írtak, persze a kommunikációban torzítva, miszerint ez mind magyar és a kormány ellen demonstráló felvonuló volt. Tudósítóink is a helyszínen voltak, egész nap folyamatosan osztották a híreket, ebből kifolyólag a saját tapasztalataikra tudnak hagyatkozni a találgatások helyett.  Rossz hír a balosok számára, hogy az alábbi képernyőmentés szerint a résztvevők száma egy jóval szolidabb szám volt, és még a legvérmesebb becslések szerint sem érte el a százezret sem. Sőt. Ennek elég prózai oka van: a Műegyetem rakparton, ahol a végén koncentrálódott a tömeg, egyszerűen többen nem férnek el. Azt pedig nehéz lenne (bár jó páraknak menni fog) vitatni, hogy az elhúzódó menet a Műegyetem rakparton végzett a sétával, egységesen, és mindenki hazament, aki nem fért bele az általuk számolt keretbe.

Látható, mi végtelenül elfogadó módon számoltunk, és négyzetméterenként négy emberről vélelmeztük a jelenlétet, pedig az már rendesen a „tapadós tangó hering módra” kategória.

Ráadásul a tömegben jelentős létszámban vettek részt külföldiek, ezt sem lehetett elvitatni, mert zömmében idegen nyelvű beszédet hallottunk – német, francia, olasz, spanyol, holland, dán, belga, angol szavak hallatszottak, de volt, aki büszkén mesélte, hogy ő bizony ausztrál. Szervezett összeurópai LMBTQ delegáció volt ez a javából, a már bejelentett EP képviselők és több EU ország nagykövetségének nyílt támogatása mellett, a nemzetközi LMBTQ lobbi által célirányosan ide szervezetten.

Térjünk vissza azonban az eseményekhez. Mi is történt?

1. A rendőrség a szombati eseményt betiltotta a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva. Ennek helytállóságát a képek is bizonyítják.
2. A szervezők mégis megtartották, ugyanis a liberális baloldal által sűrűn emlegetett és (szerintük) hiányolt demokrácia jegyében Karácsony főpridemester egyszemélyes döntése az volt, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények és jogszabályok. Ez lenne az EU és a főváros demokráciája? Nem számítanak jogszabályok, a rendeletek, nem számít nekik semmi, csak az önös, egyéni politikai érdek.
3. Felröppentek hírek és foggal-körömmel ragaszkodnak is hozzá a résztvevők, mely szerint a Kúria mégis felülbírálta a rendőrség határozatát.Korlátozott gondolkodásúak számára is világosnak kellene lennie, hogy a Kúriánk nem volt miben döntenie, ugyanis a demokrácia csúcsán lévő Karácsony és okos csapata nem is támadta meg a bíróságon a szombati napra hozott rendőrségi tiltó határozatot, így az a pénteki napon jogerőssé is vált.  Elsőfokú eljárásban jogerőssé vált határozatot a továbbiakban aztán már nem nagyon van lehetőség vitatni, ezzel Karácsony főpridemester és okos, profi csapata ki is rúgta maga alól a jogi kisszéket. Egészségetekre!Persze nincs kétségünk afelől, hogy az Amnesty International – mely szintén teljes európai gárdával vonult fel a rendezvényen, a magyar mellett millió más ajkú aktivistával – majd keres valamilyen, akármilyen jogszabályt, és ha kell, a többi Soros-lobbista szervezet is beáll melléjük. További jogi anomália – ahogyan már írtuk -, hogy a Pride szó használata jogvédett, annak használatához szerződésre van szükség, amely ingyenes nem lehet, és nem mellékesen a szerződésekhez közgyűlési határozat szükséges. Még egy jó képességű főpridemesternek is. Megjegyezni kívánjuk, hogy ezt a hibát nem először követi el az önkormányzat és cégei, de ez egy külön cikk lesz majd.
4. A kormány nem oszlatott, sőt, a rendőrség nem is biztosította a rendezvényt, mindenki csak térdre-imára borulva remélhette, hogy nem lesz atrocitás. Nem lett. A Szabadság hídnál és az Astoriánál, valamint a Gellérthegy lábánál a rendőrség kizárólag a jogszerűen bejelentett és engedélyezett demonstrációkat biztosította. Mindezzel szembesülhettek azok is, akik hisztérikusan nyafogtak, miért engedi rá az autókat a Pride részvevőire a rendőrség, és miért nem állítják le a forgalmat. Nos, ha egy rendezvény nincs, akkor nincs dolga a rendőrségnek sem, ugyebár. Márpedig KariGeri szerint a rendezvényhez, amit névleg ő, valójában a Szivárvány Misszió szervezett, nem volt köze a rendőrségnek.
5. Egy 15 éves gyerek megsérült, valamint egy, a jogszerű, bejelentett tüntetésen résztvevőt is tettlegesség ért a hírek szerint. Ennek azért vélhetőleg – és remélhetőleg – lesznek következményei.
6. Vonult az antifa is, zömében külföldi résztvevőkkel, leginkább „free Maja” skandálással követelve erőszakos cselekményekért bíróság előtt álló társuk szabadon bocsátását. Most azt tegyük is félre, hogy Simeon Ravi Trux „hirtelen”, a bebörtönzésének idejében lett „nembináris” és kezdte el magát Majának hívatni, akkor, amikor még azt hitte, kibekkeli egy német „nyugibörtönben” és annak „gendersemleges” vécéiben az ítéletét, és nem adják ki Magyarországnak.
7. Greta Thunberg selfiezett a Lánchídon. Hurrá. Ő még pont hiányzott ennek a városnak, és országnak. Izrael már kitiltotta, most meg ideette a fene bohóckodni a Pride-on, palesztin kendővel a nyakában.
8. A nyilatkozatok szerint a kormány részéről még koránt sincs vége a szombati napnak, olyannyira nem, hogy már a Gellért téren, a távozók között több beszélgetés témája volt, mennyire fogják bírságolni őket. No comment!

És akkor végezetül foglaljuk össze. Amennyiben az EU vezetése és a nemzetközi közvélemény még képes reális gondolkodásra, el kellene ismerniük, hogy a magyar kormány erőszak nélkül kezelt egy teljesen antidemokratikus, törvénytelen politikai megmozdulást. Nem, nem az LMBTQ (többlet)jogok mellett kiálló rendezvényt, hanem egy teljes egészégben kormányellenes, külföldről támogatott, esetleg még külföldről is finanszírozott, zömében külföldi résztvevőkkel lebonyolított politikai rendezvényt. Nem mellesleg Karácsony előzetes nyilatkozatai szerint zajlottak az események, tehát a Pride megmozdulás mögé bújva politikai esemény volt ez az egész, az pedig mintha a gyülekezési törvény hatálya alá tartozna. Elég csúnya öngólnak tűnik Karácsony főpridemester „Úr”.

 „Mi betiltottuk, ők megtartották. De mi nem alkalmaztunk erőszakot – szemben sok nyugati országgal.” – így kommunikálhatja ezt a kormány.

De toljuk el egy kicsit a fókuszt: a Pride = külföldi provokáció.

A résztvevők többsége külföldi diplomata, LMBTQ aktivista vagy NGO-szereplő volt. Ez segíthet a kormánynak azt sulykolni: „Ez nem a magyar emberek ügye. Ez egy importált baloldali provokáció”, így a hazai szavazók felé a Fidesz nem gyengeséget, hanem bölcs, kontrollált erőt mutat, hiszen azt üzeni: „Nem hajoltunk meg, de nem is tettük mártírrá őket.”

Mindezekkel elkerülhetővé vált a mártírgyártás. Egy látványos oszlatás, főleg ha külföldi EP-képviselő vagy például Greta Thunberg is sérül, PR-katasztrófa lehetett volna. Ehelyett a Fidesz elmondhatja: „Mi betartottuk a törvényt. Ők nem. Mi nem bántottuk őket – most mindenki láthatja, kik szegik meg a szabályokat.”

Ráadásul megágyaz a szigorításoknak, ugyanakkor az is világos, hogy ezeket előbb vagy utóbb be is kellene tartatni, ha tetszik, ha nem, márpedig erre a fotók és videók alapján van jogalap.

A kormánynak most soha nem volt lehetősége van azt kommunikálnia, hogy: „Lám, a törvényi tiltás nem elég – a következő lépés az, hogy megvonjuk ezeknek a szervezeteknek a támogatását, és erőteljesen szankcionáljuk, ha nem képesek a magyarországi törvények betartására.  A jövőbeli törvénymódosításokat így sokkal „elfogadhatóbbá” teszik a közvélemény számára.

Ugyanakkor a szombati nappal sokat veszíthetett a jobboldal, a Mi Hazánkkal az élen. A „rendpárti” pozíciót most ugyanis nem ők képviselik – hanem a Fidesz.

A Mi Hazánk azonnali oszlatást, büntetést, radikális fellépést követelt – de a Fidesz ezt nem lépte meg, és mégis uralta a narratívát.

A Mi Hazánk radikalizmusa most inkább kontraproduktívvá vált, különösen Novák Előd hangzatos előzetes nyilatkozatai alapján. Az is megérdemel pár gondolatot, hogy már hagyományosnak mondható Budaházy Gy. és pár támogatójuk, köztük a MÖM tagjai kiállása, ez volt igazán példa értékű a jobboldal számára. Egy maroknyi ember békésen és a törvények betartásával fejezte ki a véleményét.

A Mi Hazánk, köszönhetően Nováknak, túllőtt a célon, miközben Orbán a „hideg fejjel, meleg szívvel” pozícióban maradt. Sokan a Mi Hazánk politikáját a végletes intoleranciával azonosítják, erre pedig most tettek is egy lapáttal, míg a Fidesz megtartja a látszatát annak, hogy „mi csak a gyermekeket védjük, nem gyűlölünk senkit”.

Mi lett veletek, nemzetiek? Kiment alólatok a tér? Mit tett a nemzeti oldal? Hát… kiposztolta, hogy „hazaárulás”.

Aztán ment főzni.

Itt tartunk. A tíz éve még harcias, zászlólengető, nemzeti érzelmű tömeg most már leginkább otthon szidja a világot, miközben fakanállal hadonászik a rántás fölött. Nem mintha nem lenne okuk a felháborodásra – csak éppen az már nem jár lábmunkával, a kényelem visz mindent.

A Fidesz mesteri sakkjátszmája annyi: betiltjuk, de megtörténik. A kormánynak most tényleg kalapot lehet emelni. Ritkán látható az a politikai zsenialitás, amikor valaki úgy nyeri meg a meccset, hogy el sem indul rajta.

Betiltották a Pride-ot, így a törvénytisztelő jobboldaliak elégedetten csettinthettek: „Na végre!”

De nem oszlatták fel, így az EU, az ENSZ, Greta és a baloldali influenszerek is megnyugodhattak: „Na ugye, nincs diktatúra.”

És miközben mindenki tapsol a saját buborékában, a Fidesz ül középen, és írja a következő gyermekvédelmi törvénymódosítást. Mert ugye, „még szigorítani kell”.

A Mi Hazánk: egy hangerősítő, amiből kifogyott az elem

Bár ők legalább próbálkoztak. A tiltás után harsogtak, posztoltak, követelték, hogy „azonnal oszlassák fel” a felvonulást, vigyék el a résztvevőket. Csakhogy amikor tényleg eljött a nap, alig néhány tucat ember tűnt fel a tiltakozók oldalán, és azok fele is csak azért ment ki, mert rosszul értelmezte a Facebook-eseményt.

A Mi Hazánk úgy viselkedett, mint egy hangszóró, amit kihúztak a konnektorból. Tudja, mit kéne mondani, de már senki nem figyel rá. És a tömeg? Elolvadt, mint a fagyi a Hősök terén

Nem olyan régen még több ezren tüntettek. „Nem lesz Pride!” – harsogta a nemzeti oldal. Ma meg?

A hazafias közönség lassan olyan lett, mint egy régi fociklub: megvan a mez, megvan a himnusz, csak a lelátó üres. És a maradék szurkoló is inkább online nézi a meccset, és kommenteli:

„Bezzeg mi 2006-ban még ott voltunk…”

Nemzeti passzivitás – egy új hungarikum?

Érdekes, hogy miközben a társadalom többsége még mindig nem támogatja a Pride üzenetét, mégis évről évre kevesebb az ellenvélemény, kevesebb a jelenlét, kevesebb az ellenállás.

Mi történt? Belefáradtak? Elhitték, hogy „a Fidesz úgyis elintézi”?  Vagy csak kényelmesebb lett szendvicset enni otthon, miközben nézik, ahogy Greta Thunberg rázza az öklét a Szabadság hídon? Talán mindez egyszerre. És talán ez a legnagyobb baj.

A kérdés nem az, hogy lesz-e még Pride

A valódi kérdés az:

lesz-e még olyan nemzeti oldal, amely képes az utcán is kiállni azért, amit otthon a billentyűzet mögött olyan magabiztosan képvisel?

Mert bár a hang még megvan – a tér már üres.

Mindent összevetve ezt az egész eseménysorozatot a Fidesz csak akkor „húzhatja be”, ha az ígéretekhez híven lesznek következmények, és nem marad „megtorlás” nélkül a szabálytalanságok sorozata. Ne feledjük, ezt ígérték. Amennyiben ezek elmaradnának, igen rossz üzenetet közvetítenének a társadalom számára.

Betartandó szabályozások nélkül csak állatok vagyunk, ösztönlények, akik mennek vakon a nyájjal (nem az állatokat megbántva). A baloldal, a liberális Karácsony-bagázs ezt most már elmondhatja magáról!

A Fideszen és a kormányon a sor, egyenlőség jel lesz Karácsony főpridemester és az általa képviselt eszmeiség, valamint a Fidesz között, vagy betartja a kormány az ígéreteit, és jön a jogszerű és békés megtorlás.

És mindeközben az összbaloldal számára ez a kereszténygyalázó kép a tegnapi nap legszebb összefoglalója, természetesen a tolerancia, elfogadás és a nagy össznépi „szeressük egymást gyerekek” nevében.