A karizmatikus radikalizmus pszichológiája válság idején – avagy a Magyar Péter jelenség

Magyar Péter megkerülhetetlen figurává vált a magyar közéletben. Egy évvel ezelőtt még alig ismerték a nevét, ma pedig több tízezer ember hallgatja minden szavát, követi posztjait, jelenik meg a rendezvényein. Miközben támogatói hősként ünneplik, ellenfelei szélsőséges, sokszor irracionális magatartásáról beszélnek. A nyilvánosságban időről időre felmerül a kérdés: hogyan lehet az, hogy valaki ennyire ellentmondásos személyiséggel ilyen erős befolyást gyakorol a közéletre?
A bizalomhiány vákuuma
A magyar politikai rendszerben sokan elvesztették bizalmukat a hagyományos politikai pártokkal szemben. Az ellenzék évek óta képtelen új alternatívát kínálni, miközben a kormányoldal is folyamatos hitelességi kihívásokkal küzd. Ebben a kiüresedett térben egy radikálisan új hang – legyen bármilyen kaotikus, zavaros vagy megkérdőjelezhető is – meghallgatásra talál.
Magyar Péter ebbe a vákuumba érkezett. Nincs mögötte pártépítési tapasztalat, de van egy fontos erőforrása: a rendszer belsejéből jön, mégis kívülállónak tűnik. Az pedig, hogy ennek oka a sértettség és egyéni anyagi érdek, a kutyát sem érdekli.
A kiszámíthatatlanság mint erény
Sokan épp azért figyelnek rá, mert nem kiszámítható. Posztjai impulzívak, beszédei érzelmekkel teliek, gyakran személyeskedők. A racionális politika helyét sokak szemében átvette az érzelmi politika, és ebben Magyar kiválóan mozog. Felháborodása, szenvedélye, dühkitörései sokak számára hitelessé teszik őt – még akkor is, ha ezek a megnyilvánulások gyakran ellentmondanak a hagyományos politikai normáknak.
Az azonosulás élménye
Sokan úgy érzik, hogy Magyar Péter „közülük való”. Nem professzionális politikus, hanem egy olyan ember, aki saját kudarcain, magánéleti vagy munkahelyi törésein keresztül vált rendszerkritikussá – legalábbis ezt sulykolja a legenda. Ez a „bukott, de felemelkedő hős” archetípus rendkívül erősen hat a választókra, hiszen a közvélemény sokszor megbocsát egy vezetőnek érzelmi vagy akár kommunikációs kilengéseket, ha azt érzik: az ő nehézségeik visszhangoznak a szavaiban.
A média és a figyelem logikája
A kortárs politikai diskurzus egyre inkább a médiatérben zajlik – és ott az győz, aki képes megragadni a figyelmet. Magyar Péter ennek mestere, ráadásul pártja egyik tagjától jelentős segítséget is kap ebben. Posztjai virálisan terjednek, élő bejelentkezései több tízezres nézettséget hoznak, beszédeit a sajtó órák alatt elemzi. A média figyelme pedig politikai súlyt generál – függetlenül attól, hogy az illető politikailag stabil-e vagy sem.
A társadalmi projekciók szerepe
Sokak számára Magyar Péter egyfajta vászon, amire saját reményeiket, dühüket, csalódottságukat vetítik ki. Van, aki a harcos reformert látja benne, mások az „elszánt rendszerdöntőt”, megint mások a bosszú angyalát. A személyes karakter gyakran másodlagossá válik – fontosabb, hogy milyen történetet írunk rá, mint hogy valójában milyen az adott ember.
A populizmus csapdája
Cas Mudde, a populizmus egyik legismertebb kutatója azt mondta, a populizmus nem más, mint a minőségi emberek és a korrupt elit közötti harc. Nos, Magyar Péter kommunikációjában is fellelhető ez a kettéosztás: az „elit” támadása és a „közemberek” nevében történő felszólalás. Azonban Shawn Rosenberg politológus szerint a populizmus védelmezőjeként a vezető egyszerű, világos „mi–ők” narratívákat kínál, mert a polgárok számára a liberális demokrácia túlzottan komplex és elidegenítő. Ez a leegyszerűsítés azonban kulcs lehet ahhoz, miként találnak rá a támogatók, ugyanis nem az érvek, hanem a tiszta csoportazonosság hoz elköteleződést.
A karizma, azaz a csoport-identitás, a populista „mi–ők” retorika a maga egyszerű narratíváival, a fesztivál-létezés, azaz a közösségi élmény, mint elemek a Magyar Péter jelenségben mind jelen vannak. Nem azért van hatása, mert különösen okos vagy tehetséges – hanem mert a mai magyar politikai–társadalmi környezet elősegíti, hogy érzelmi, identitáson alapuló karizmával működjön egy ilyen figura.
És mi a kockázat?
Egy erősen érzelmi alapon működő közéleti szereplő kiszámíthatatlan politikai folyamatokat indíthat el. Ráadásul ha személyes drámái, érzelmi hullámzásai dominálják a közéletet, háttérbe szorulhatnak a racionális döntéshozatalhoz szükséges intézményi struktúrák, a politikai diskurzus pedig egyéni harcokká és a sértődöttség színterévé silányulhat, ami a társadalmi polarizációt tovább mélyíti.
Nem Magyar Péter „rendkívüli”, hanem a rendszer válsága az
A kérdés tehát nem az, hogy Magyar Péter beteg-e vagy alkalmas-e. A valódi kérdés az, hogy milyen társadalmi és politikai közeg teszi lehetővé, hogy egy ennyire impulzív, sokszor érzelmileg túlfűtött, sokszor botrányos, és megkérdőjelezhető mentális állapotú karakter ilyen óriási hatással bírjon? Mert ha nem ő lenne, akkor lenne más, aki hasonló szerepet töltene be.
Magyar Péter nem kivétel, hanem tünet. A rendszeré, amely már régóta nem kínál világos jövőképet, csak múltbeli árnyakat és haragos szólamokat.