C-Press-től, 168 órától, Hír24-től, nOÁr-on, Mazsihiszen át egészen a Tiszáig

Egy-egy demonstráción, tüntetésen mindig sok és sokféle ember mozog. Vannak ott rendőrök, civil ruhás rendőrök, újságírók, fotósok a demonstrálók és a hozzájuk csapódott érdeklődők között, és mind végzi a munkáját. Általában elég jól lehet tudni, ki mit csinál, ki miért van ott.

Van azonban egy igen érdekes, bár színesnek nem nevezhető foltja ezeknek a rendezvényeknek, aki immáron 19 éve hatalmas kérdőjel mindenki számára. Ez a férfi tevékenységét tekintve újságírónak, riporternek vallja magát, bár munkásságát figyelve vélhetően ennél jóval összetettebb a kép.

Hihetetlen utat járt be a 2006-os rendőrterrortól a roma médiától a MAZSIHISZ-en át egészen a Tisza Pártig.

Ez az érdekes figura Hadházy Ákos tegnapi hídfoglalásán is feltűnt. Ez még nem is lenne olyan meglepő, hiszen az utóbbi időben – kisebb eltűnése és visszahúzódása után ismét – több tüntetésen ott volt, ám most egy mikrofonos hölgy kíséretében vonulgatott fel és alá, büszke mellel feszítve, és ismételten is videózott mindent és mindenkit. Tárt karokkal rohant oda a Koltai színművészt szállító taxihoz, hogy üdvözölje a színészt, majd többször is bement a színpad mögötti lezárt területre.

Ámde sikerült megszemlélni, vajon milyen mikrofont hurcol utána ifjú munkatársa, és hát kíváncsiak voltunk, most éppen hova fújta a szél. Nem fogjátok kitalálni: legújabb állomáshelye nem más, mint Magyar Péter öccsének, Magyar Mártonnak a médiája, a Kontroll.

Felmerül a kérdés az alábbiakban leírtak alapján, hogy erőteljesen baloldali múltjával most éppen a Tiszának szállítja az információkat a baloldalhoz köthető egyénekről és tüntetésekről, vagy pedig éppen fordítva, azaz a baloldalnak szivárogtat a magát egyébként jobboldalinak és nacionalistának valló Magyar Péterről és a Tisza pártról. Vagy éppen mindkettő, netalán egy harmadik fél a befutó?

Mindez különösen érdekes annak függvényében, hogy már éppen a negyedik hídfoglalós tüntetés és a vele szoros összefüggésben levő Pride-törvény ügyében a Magyar Péter féle Tisza még nem szólalt meg se pro, se kontra. Hiába, no, érzékeny világ ez a politika, pláne, hogyha valaki összevissza hazudozik benne, némi szavazat vagy éppen anyagi juttatás reményében.

Na, de nézzük ennek a különös figurának az igencsak érdekes életútját a C-Press-től, 168 órától, Hír24-től, nOÁr-on, Mazsihiszen át egészen az áradó vagy éppen apadó Tiszáig.

Valamikor, a régi Jobbikos időkben, a Gyurcsány éra zavaros idején mézes-mázasan beférkőzött a jobboldali tüntetők közé. Fekete, állandóan militáns jegyeket magán viselő hacukájában nem is nagyon tűnt ki, gyorsan szerzett is pár ismerőst, barátkozott, cimbizett, érdeklődött.

Ott volt a migránsőrület közepén is, mindig a rendőröktől lejmolva vizet, ételt, igen jó kapcsolatot mutatva az egyenruhásokkal. Persze akit kedvelni mutatott, annak is szerzett mindig valamit a rendőrautókból, legyen az víz, vagy valami apró kis nasi.

Aztán amikor már nem a Jobbikosok tüntettek, hanem kezdődtek a netadós, CEU-s és egyéb balliberális tüntetések, ott is feltűnt, de hát ezen nem is lehetne csodálkozni, hiszen az újságírónak nem az a dolga, hogy egyet értsen, hanem hogy tudósítson.

A kérdőjelek a fejekben akkor villogtak újra, amikor a Vadhajtások egyik tudósítója meglátta a 2018-as CEU tüntetések egyikén, ahogy a Parlament előtt tomboló több ezres tömeget megkerülve, oldalt odamegy a készenléti rendőrökhöz, kezet fog, majd átsuhan a sorfalon, be, a Parlament lépcsőihez. Oda, ahová még az M1, a kormánymédia riportereit sem engedték be.

Már ekkor érdemesnek minősült arra, hogy kissé utána nézzen az ember annak, ki is ez a rejtélyes újságíró.

Egészen 2006-ig nyúltunk vissza, ugyanis zavaros életére és pályájára ekkor derült fény, mégpedig a Hír TV-nek köszönhetően. Bár azóta esélyesen sok mindent letakaríttatott az internetről, azt tudjuk, hogy a web nem felejt, így hát találtunk róla bőven infót.

Csodás, liberális gyökereikről ő maga vallott így (azóta szintén eltüntetett) önéletrajzában:

„Harmincöt éve Dunaújvárosban születtem. Cigány ősökkel áldott meg az isten és ezért hálás vagyok. Édesanyám a Gyöngyöspatai Művelődési ház igazgatójaként sokat vitt magával a patai cigányok közé. Az anyatejjel szívtam magamba a roma kultúra és a cigány emberek szeretetét. Szüleim korai válása után visszakerültem Dunaújvárosba. Itt végeztem el általános és középiskolai tanulmányaimat.

Már korán elhivatottságot éreztem az újságírás, a média iránt. Tizenévesen már mikrofon és kamera mögött álltam, de az írott sajtó sem állt tőlem távol. Budapesten folytattam tanulmányaimat, miközben dolgoztam a Magyar Televízió külsős munkatársaként. Albérlet, feleség, Dani fiam, suli. Nem volt könnyű. A Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi sajtótitkáraként ismét közel kerültem a roma – ügyhöz, a cigányok gondjaihoz. Miután menesztettek visszamentem a film, a televízió és a szinkron világába. Dolgoztam többek közt Sára Sándorral, Szabó Istvánnal, Mihályfi Sándorral, Szabó Ildikóval. Színdarabot írtam, rendeztem és játszottam. Görgey Gábor minisztersége alatt tanácsosként dolgoztam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. A Magyar Televízióban, mint stúdióvezető irányítottam a szinkronstúdiók újjáépítését és munkáját. Majd Kolompár Orbán elnök felkért az Országos Cigány Önkormányzat sajtóosztályának megszervezésére és vezetésére. Igyekeztem a cigányság mellett, a cigányságért dolgozni. Nem egy elnökért, nem egy karrierért! Több médiumban is ismertetett okoknál fogva sajnos nem tudtam tovább vállalni a feladatom az OCÖ-ben.

Hitelesség, véleményszabadság, szókimondás, közérthetőség, őszinteség. Ezek a fogalmak határozzák meg gondolataim és tetteim. Nem vagyok egyik pártnak sem tagja. Nem is kívánok. Szerintem a pártatlanság a tisztánlátás alapja. A C-PRESS Hírügynökség, Kommunikációs és stratégiai igazgatójaként dolgozom. Kommunikációs, hiszen én vagyok a hírügynökség önálló arcáért, hangjáért, a felelős. Stratégiai, mert lényegi kérdéseket fogalmazok és oldok meg szakmai és marketing területen egyaránt. Feladataim között szerepel a kapcsolattartás a média többi szereplőjével, hirdetőkkel, támogatókkal. A C-PRESS Hírügynökség számomra olyan szakmai és emberi kihívás, amire nem tudtam – nem lehetett – nemet mondani. Hiszen a fiatal roma értelmiség népünk és nemzetünk jövőjének záloga! Értük, értetek dolgozom.”

Ennek a C-Press Hírügynökségnek az állítólagos munkatársaként volt jelen a 2006-os eseményeknél, bár az ott történtek miatt az ügynökség azonnali hatállyal kirúgta.

Az eseményekről azóta sem láttunk tőle anyagot. Róla annál inkább….

2006-ban először Toroczkai László mellett tűnt fel, a TV székházban, majd később rohamsisakban, taktikai kesztyűben, és nem mellesleg odaadóan a rendőrök könnygáz-marta szemét törölgette. Erről egykoron a Hír TV anyaga mesélt, ám azóta – érdekes módon – eltűnt a netről. Pedig milyen szép képek voltak!

Fellelhető még egy videó a neten, a Váci utcai rendőr terrorról, ám ezen nem egyértelműen beazonosítható. Mindenesetre elgondolkodtató, mit keresett a járókelőket verő rendőrök között egy hozzá hasonló barna bőrkabátot viselő civil, rohamsisakban, pajzzsal.

„Egy pasi, akit fotók és felvétel alapján beazonosítottak, ott volt az Erzsébet hídon civil ruhában, sisakkal a rohamrendőrök között, és ott volt a tévészékház ostrománál, Toroczkaival adta át a petíciót, és egyébként a honlapja szerint a miniszterelnöki hivatal stratégiai tanácsadója. De semmi az egész. A szokásos jobbos összeesküvés elmélet.” – írják egy róla született netes fórum topikban, ahol több ezer bejegyzés született, kétséges és megkérdőjelezhető tevékenységei miatt.

A Heti Válasznak akkoriban adott interjújában, ami szintén eltűnt az éterben, persze mindent tagadott. Szerinte az akkori rendőrök annyira jó fejek voltak, hogy

„Egyszerűen csak annyi történt, hogy a rendőrök méltányolták a segítő kezet, és a fejembe nyomták a sisakot, hogy ne essen bántódásom a kőzáporban.” Sőt, taktikai kesztyű is csak azért volt rajta, mert abban szokott bringázni és görkorcsolyázni. Logikus, nem?

Egyébként akkoriban a Kuruc is megemlékezett róla, sőt, 2007-ben, március 15. előtt fel is hívták a figyelmet „igen összetett tevékenységére”.

Annyira bejött neki az élet, és annyira befészkelve érezte már magát a jobbos körökben, hogy 2008-ban gyorsan antifasiszta csoportot alakított, erről is megemlékezett a Kuruc, de a kis rövidke hírt úgy látszik, kevesen olvasták, mert a mai napig több elkötelezett jobboldali is van az ismerősei között, vállvetve elhíresült szélsőbaloldaliakkal.

2014-ben Hadházy Ákos az ő társaságában kutakodott a bonyhádi szeméttelepen, akkoriban Kökényesi állítása szerint éppen a Hír24-nek dolgozott.  Biztos azért fogadták tárt karokkal, merthogy egykoron a szocikkal kétszer is végigjárta az éhségmenetet, ez lehetett a belépője a zöldekhez. Érdemes megnézni az akkori videót, igen sokatmondó, és kivételesen még el is érhető a neten.

Persze az LMP társelnöke akkori nyilatkozata szerint nem biztos, hogy Hadházy Ákos vitte magával Kökényesi Gábort a forgatásra. „Nevetséges az egész, és szánalmas, amit napok óta folytatnak. Azt már tudjuk, hogy ezek a politikai erők mit tudnak felmutatni ármánykodásban, árulásban, hatalomtechnikában. Arról keveset árultak el a korábbi hónapokban, hogy mit kívánnak tenni Budapesttel” – nyilatkozta akkoriban Schiffer András.

Vélhetőleg sokan emlékeztek még rá 2015-ben is, mert március 15-én, amikor a füttyös Juhászék ellendemót szerveztek a Nemzeti Múzeum elé, hősünk átment elvtársaitól a Fideszesek közé, ahol kapott pár csicskalángost. Azért az éltes garázda először rászólt, hogy ne kamerázza, majd megütötte, ekkor a bátor nagyszájú elfutott, de elesett. Ezután az idősebb úr, aki az éppen akkor a jó ég tudja, valójában kinek tudósító szerint ügyvéd, a földön fekve tovább ütötte és rúgta, a fejét többször is beleverte a betonba. Így szólt a Kettős Mérce híradása erről, de van róla videóanyag is:

Később is szerették a baloldalon, hiszen gyakorta feltűnt Széll Bernadett és Demeter Márta társaságában, de sikerült már lencsevégre kapni Vágó Istvánnal, a füttyös Juhásszal is. Örömmel ugrik Lendvai Ildikó nyakába, de Mécs Imre parolázását sem vetette meg soha. Szoros kapcsolatot ápolt egykoron a ligetvédőkkel és az Occupy Oktogon anarchista, a várost sok estén át megbénító harcosaival. Mindig mindenről korábban tudott, mint mások, és mindenhol ott volt.

Demeter Márta sztorija már csak azért is érdekes, mert az egyik CEU-s tüntetésen, mikor is már gyűrűzött a botrány Demeter körül, akit nemzetbiztonsági kockázatként vizsgáltak, igen intim módon sugdolóztak, melyről egykoron a Vadhajtások is írt. A történet vége az lett, hogy Demeter Márta neve ma már a történelem homályába vész.

2018-ban éppen a 168 óra színeiben sok tüntetésen, a Ligetvédők rendezvényein, és pl. a bagi cigánytelepen is forgatott

2019-ben és 2020-ban már a Mazsihisznek dolgozott, sőt, volt, hogy a menóra egyik gyertyáját is ő gyújtotta meg, de a palesztinok által szervezett tüntetések ellen szervezett zsidó megmozdulásokon rendre ő jelent meg tudósítani, általában kipában.

Persze amikor kirúgták, már nem kedvelte őket annyira:

2022-ben már nOÁr megmozdulásairól tudósított nagy vehemenciával.

És természetesen a PDSZ szigorúan „civil” tüntetéseiről sem maradhatott el:

Eközben persze a kétezernél is több ismerősei között a szélsőjobbhoz sorolható Facebook ismerősei boldogan lájkolták és kommentelték anyagait, és persze hosszú éveken át változatlanul hobbija volt, hogy mint 2006-ben, kamu, nem létező, vagy a tevékenységéhez egyáltalán nem köthető logóval ellátott mellényekben sajtóskodott, egyszer például valami kanadai rock portál sajtómellényét húzta magára.

Hobbija volt még elég sokáig, hogy nem csak ruházatában próbált a rohamrendőrökre hasonlítani, de minden rendezvény végén odabattyogott parolázni azokhoz, akik a rendőrök közül még egyáltalán szóba álltak vele. Hiába, no, 2006 óta igen nagyot változott a rendőrség, nem csak összetételében, de mentalistásában is.

Természetesen azon már meg sem lepődtünk, hogy „Slava Ukraina” felkiáltással Ukrajnát is megjárta, persze szigorúan egy Tenerife-i nyaralás előtt vagy után. Azért annyira nem bátor, hogy harcolni odaálljon a rohamsisakban és taktikai kesztyűben, mellényben, de a Kontroll castingon biztos jól mutatott Weber elvtárs Magyar, izé, magyar barátjának ez is az önéletrajzában. De hát persze, tudjuk, egyetlen nagy hangú ukrán és háborús szakértő sem olyan bátor, hogy a kemény harcok közelébe férkőzzön. A látogatás elég volt egy CV-t szépítő oklevélre.

Most pedig, úgy néz ki, az áradó vagy éppen apadó Tisza párttól persze „teljesen független” relatív új média, a Kontroll üdvöskéje a ki tudja, milyen elveket valló – ha egyáltalán elvek mentén ténykedő – újságíró. Az viszont tény, hogy bár Magyar Péter öccsének, Magyar Mártonnak egyszemélyes médiája azt állítja, ők még a bátyus pártjától is függetlenek, azért erőteljesen reklámozzak a nagyobb testvér erősen megkérdőjelezhető hitelességű munkásságát.

Na, jó, októberben azért még nem volt ennyire elkötelezett emberünk, akkor még holmi kutyáról és szalonnáról posztolt Facebook oldalán…

…hogy aztán ez év tavaszára már boldogan posztoljon új állomáshelyéről.

Mindenesetre az biztos, hogy Kökényesi Gábor szépen elfér a párthoz köthető többi napraforgó között.